Nincs szelídebb harcosa a szabadságnak a jazz világában, mint Charles Lloyd, akit előrehaladott kora – nyolcvanhárom éves – csak egyre újabb magasságokba emel.
A magyar közönség egy évtizede vár arra, hogy Charles Lloyd együttesét végre ismét Lukács Miklóssal együtt hallhassa, amelyre január 12-én kerül sor a Müpában. A nemzetközileg is egyre magasabb árfolyamon jegyzett cimbalomművész Lloyd együttesével 2013-ban Lengyelországban vette fel maradandóan szépséges lemezüket.
Az amerikai szaxofonos világraszóló, filozofikus mélységű művészetének széles folyamát több magyar erecske is táplálja. Mint ismert, a felejthetetlen gitáros, Szabó Gábor volt egyik kedves partnere és barátja – de ezek az időtávok szédítőek, hiszen ők a hatvanas években szerepeltek együtt, egy akkor szokatlan és merészen új zenei világ megteremtése idején.
A szaxofonos pályáját nem lehet röviden összefoglalni, Howlin’ Wolftól, a Beach Boystól és Cannonball Adderleytől ível Brad Mehldauig és Jason Moranig. Hatása nyolcvanas évekbeli spirituális újjászületése óta rendkívüli, sikere megszakítatlan. Lloyd egy tárogatót is vett azóta, és ezt a Müpában is megszólaltatta, amikor 2012-ben Dresch Mihály és Lukács Miklós közreműködött koncertjén. Lukácsot meghívta a következő év egyik legjelentősebb premierjére, amikor a Wild Man Dance című többtételes, lazán összefűzött kompozícióját mutatta be a wrocławi Jazztopad fesztiválon. Lukács mellett a másik népi gyökerű hangszeres a lírán játszó görög Sokratis Sinopoulos volt – ő is közreműködik majd a Müpa januári estjén.
Piotr Turkiewicz, a Jazztopad igazgatója a fesztivál jubileuma alkalmából kérte fel Lloydot egy eredeti mű komponálására. Sokáig vonósnégyessel kiegészített együttesben gondolkodtak. De a minden magasabb rendű inspirációra nyitott Lloyd a nagymúltú európai város kultúráját és tájait megismerve inkább a líra és a cimbalom húrjait választotta. Természetesen az alapot az amerikai jazz legjobbjaiból válogatott és addigra már összeszokott zenekara adta: a Lloyd szülővárosának blueshagyományait is felvillantani képes zongorista, Gerald Clayton, a bőgős Joe Sanders és a dobos Gerald Cleaver.
A Müpa januári koncertjén Reuben Rogers bőgőzik, és Kendrick Scott dobol. A szvit egyes tételei címükben konkrét inspirációkat, asszociációkat idéznek, mint a madarak röpte, az Odera völgye vagy a címadó darab. Ez a vad tánc, mint Lloyd elárulta, leginkább a szabadságvágy vadsága, a lélek öröme, amikor féktelen lehet. Az egymást váltó, össze-összekapcsolódó szólóimprovizációk is csak erősítik a közös zenei folyamat sodró, erős, ihletett lendületét.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
