A sokak által régóta utánzott, legendás gitáros, Pat Metheny témái, dallamai régóta örökzöldnek számítanak. Amikor pedig fiatalokkal veszi körül magát, ezek az örökzöldek új hajtásokkal gazdagodnak. Ennek lehetünk tanúi április 28-án a Müpában.
Bright Size Life (1975) című, első saját lemeze óta Metheny több tucat hangszeres témája vált jazzslágerré, de komponált szimfonikus zenekarra, írt balettzenét, dolgozott Steve Reich-kel — az utóbbi együttműködés eredménye lett az overdubbing technikával felvett Electric Counterpoint.
Eközben készített filmslágert David Bowie-val (This Is Not America), közreműködött Michael Brecker várva várt szólólemezén (1987), Herbie Hancock sokszor hívta zenélni, Jaco Pastoriusszal pedig nemcsak fent említett első lemezén, hanem Joni Mitchell felejt hetetlen koncertalbumán is együtt szerepelt.
Életrajza valóságos „Ki kicsoda a mai jazzben és rockzenében”, a Pat Metheny Group, többek között Lyle Mays közreműködésével pedig úgy törte át a műfaji korlátokat, hogy közben a jazzrajongók is kitartottak mellette. Sokoldalúságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy húsz Grammy-díját összesen tizenkét különböző kategóriában kapta, a rocktól a szóló improvizációig.
Új lemezének és ezúttal is újításokat hozó aktuális pályaszakaszának lényege, hogy olyan társakat hív maga mellé a pódiumra, akik az ő zenéjén nőttek fel, akik az iskolában tanulták a kompozícióit, szólóit. Metheny tizennyolc (!) éves kora óta tanít a jazzakadémiákon, mesterkurzusokat is tart, mindig is figyelt a fiatalokra, és most többüket is kiválasztotta, hogy velük próbáljon vagy szerepeljen, innen származik együttesének elnevezése: Side-Eye.
Abban a felállásban, amely az V.1—IV. sorszámot kapta, és végül a szeptemberben megjelent lemezre került egy New York-i koncert felvétele nyomán, James Francies orgonál, zongorázik és egyéb billentyűs hangszereken játszik. Tegyük hozzá, fantasztikusan — és basszusgitárosra sincs igazán szükség mellette, mert „hozza” azt a szólamot is.
A lemezen és a turnén az unokák generációjába tartozó Eric Harland dobol, akinek nagyapja valóban a doboslegenda Roy Haynes. A Müpába viszont a Side-Eye koncepciójának megfelelően Joe Dyson jön dobolni, akinek nevéről lassan lekopik a „Jr.”, mióta már az orgonista Dr. Lonnie Smith, a hozzá hason lóan New Orleans-i trombitás Nicholas Payton, és az elektromos gitárvarázsló Marc Ribot is szerződtették együtteseikbe. Ha Metheny a koncerten követi a lemez műsorát — bár ő mindig a változatosságot részesítette előnyben —, akkor a két fiatallal a Bright Size Life, a Better Days Ahead és az Ornette Coleman-féle Turnaround című híres számai közül is választhat, de legújabb szerzeményei sem kevésbé izgalmasak.
