Aki május 26-án eljön a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe Christian Thielemann és a Drezdai Staatskapelle koncertjére, a zene különleges ünnepén vehet részt.
Változás!
Christian Gerhaher helyett Adrian Eröd bariton lép fel a koncerten. A sokoldalú osztrák bariton, Adrian Eröd 2001-ben debütált a bécsi Staatsoperben, melynek azóta is tagja. Egyik legnagyobb sikerét Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájának Beckmessereként aratta, e szereppel meghívást kapott a Bayreuthi Ünnepi Játékokra és a Salzburgi Húsvéti Fesztiválra is. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Riccardo Muti, Simon Rattle vagy Philippe Jordan.
A Drezdai Staatskapelle fogalom a zenekedvelők és a muzsikus szakma körében, immár tíz esztendeje hűséges művészeti vezetőjük, Christian Thielemann pedig az utóbbi évtizedekben mitikus karmesterré vált, akit hasonló megbecsülés és csodálat övez, mint annak idején Carlos Kleibert.
A zenekar és dirigense a Müpában olyan Mendelssohn—Zemlinsky-műsort szólaltat meg, amelyet a törzsrepertoár remekműveinek szerelmesei éppoly lelkesen hallgathatnak, mint azok, akik számára a ritkaságok felfedezése képvisel különleges vonzerőt. Az est két szólistája azoknak is kivételes csemegét ígér, akik a hangszeres zene mellett szívesen gyönyörködnek világklasszis énekesek kiművelt orgánumában. Aki május 26-án eljön a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, a zene különleges ünnepén vehet részt.
Thielemann és a Drezdai Állami Zenekar műsorát két nagy szimfónia: egy német és egy osztrák mű alkotja, a 19. és a 20. század képviseletében. A harminchárom éves Felix Mendelssohn-Bartholdy 1842-ben befejezett 3., a-moll szimfóniája nem véletlenül kapta a „Skót” melléknevet, hiszen a négytételes mű zenei tájköltészete a maga jellegzetes borújával egyként idézi fel a zeneszerzőre mély benyomást gyakorló skót tájak zord szépségét és azokat a történelmi helyszíneket, amelyeken Mendelssohn szintén megfordult, s amelyek légkörét, hangulatát hasonlóképpen felismerhetjük a kivételes poézisű mű párás, sötét tónusaiban.
Az osztrák Alexander von Zemlinsky (1871—1942) Arnold Schönberg néhány évvel idősebb barátja és egyben mestere volt. Szellemileg igen gyümölcsöző — és konfliktusokban sem szűkölködő — kapcsolatuk egyik vezérfonala volt Mahler művészete iránti közös rajongásuk. Ennek egyik érett kori dokumentuma Zemlinsky 1922/23-ban írt, s 1924-ben Prágában bemutatott Lírikus szimfóniája. A héttételes mű koncepciójában Mahler kései remeke, a Dal a Földről hatását fedezhetjük fel. Zemlinsky alkotása is a szimfónia és a dalműfaj fúzióját valósítja meg, s az általa megzenésített szövegek — Rabindranáth Tagore bengáli költő verseinek német fordításai — is Kelet költészetének inspiráló szerepét jelzik.
A Zemlinsky-szimfónia szólistáiként pódiumra lépő két német énekes két igazi világklasszis. A kiváló szoprán, Julia Kleiter sokoldalú, repertoárja Händeltől és Glucktól Mozarton és Beethovenen át Wagnerig és Richard Straussig, sőt Lehárig ível. Eddigi pályafutása során olyan karmesternagyságokkal működött együtt, mint Nikolaus Harnoncourt, Marc Minkowski, Daniel Barenboim vagy Fischer Ádám.
Az ünnepelt bariton, Christian Gerhaher tanulóéveiben olyan művészek mesterkurzusait látogatta, mint Dietrich Fischer-Dieskau vagy Elisabeth Schwarzkopf. Kiváltképp a dal műfajában otthonos, és a 20. századi zene területén is számos emlékezetes produkció fűződik nevéhez: a Müpa közönsége 2015 tavaszán nagy lelkesedéssel hallgatta előadásában Karl Amadeus Hartmann Szodoma és Gomorra című jelenetét a Bajor Állami Zenekar Kirill Petrenko vezényelte koncertjén.
