Sebő Ferenc hetvenöt éves, a Sebő Együttes pedig ötven 2022-ben. Ebből az alkalomból adnak koncertet december 4-én a Müpában, ám ezzel nemcsak a jeles évfordulókat ünnepelhetik, hiszen a névadó annyi mindenben meghatározó úttörő a magyar zenében. Ráadásul egy jubileumi dupla CD is alkalommal szolgál ehhez a koncerthez.
Sebő Ferenc 1969-ben egy nemzetközi régészeti táborban döbbent rá Halmos Bélával arra, hogy a népdalok és versek alá helyezett gitárakkordok közös éneklésre alkalmas dalokká állnak össze. Ez volt az origó, amely felől gyorsan addig jutott a páros, hogy még abban az évben elindultak a Röpülj, páva! című televíziós tehetségkutatón. Ebből nőtt ki az a történetszál, amelynek során a Bartók Táncegyüttes kísérőzenészei lettek, amiből meg az következett, hogy 1972 májusában ott voltak a táncházmozgalom indulásánál, és meghatározó szereplői lettek annak.
A Sebő Együttes — ahogy akkoriban mondták — „a Kassákban” 1973-tól önálló klubot vezetett kéthetente hatalmas sikerrel, természetes, hogy az övék lett 1975-ben az első népzenei album, amely a tradicionális zene városi revivaljét dokumentálta. Már ekkor kialakult a Sebő Ferenc munkásságát meghatározó kettőség, hiszen a népdalgyűjtésen és a hagyományok őrzésén túl az érem másik oldala folkihletésű versmegzenésítéseket tartalmaz.
A történet persze innen nézve csupa siker, de azért volt árnyoldala is, ami a Sebő Együttes jubileumi dupla CD-jének és ennek a koncertnek a címét is ihlette. A főhős és társai tevékenységét aggódó szorongással figyelő rádiós népzenei osztály egyik vezető munkatársa így panaszkodott akkoriban: — Mindenütt terjed ez a „sebőzés”.
Sebő Ferenc így emlékszik vissza minderre:
„Való igaz, működésünk nyomában új műfajok serkentek ki, a populáris zene hazai változataként gitárral kísért kamaramuzsika különböző fajtái, mint az énekelt vers, ennek historikus változataként a hiteles népzene, ezzel összefüggésben a történeti muzsika, a népzenei ihletettségű világzene, és végül a kortárs módon erősített rockzene is. Akkor rosszul esett ez a megbélyegzés, de most már szinte büszke vagyok rá.”
Sebőék a kettős évfordulóhoz egy kettős lemezt igazítottak, amelynek nagy értéke, hogy jórészt korábban még publikálatlan dalokkal — nagyon korai szárnypróbálgatásoktól ritkaságokon át filmdalokig és tovább — meséli el a fent vázolt történetet, amely persze nemhogy nem ért véget a hetvenes években, hanem a különféle megközelítések miatt azóta is igen eleven, és ezt a második CD a formáció aktuális felállásával bizonyítja. Énekelt versek Varró Dánieltől Nagy Lászlón át Szécsi Margitig, költeményekre szőtt kamaramuzsika, régizene és táncházi zene — számos vendég közreműködésével. Egy széles hatósugarú jelenség legfontosabb mozzanatainak méltó felelevenítése várható a Müpában.