Hangja valószerűtlen magasságokban szárnyal, de ő maga a legkevésbé sincs elszállva magától. Lehetne akár az új típusú tenorcsillagok mintapéldánya is, csakhogy Lawrence Brownlee jóval több annál. Az énekes február 19-én ad áriaestet a Müpában.
Bizonnyal nem ez a legfontosabb vagy különösképpen a legdrámaibb változás a világunkban, ám mégis figyelemre méltó, mennyire átalakult mára a tenorsztár fogalma és mindaz, ami eszünkbe juthat e szó hallatán. Így nem csupán Pavarotti hatalmas és ikonikus fehér zsebkendője merült a múltba, de egy sor más, a közhelyességig rögzült jellegzetesség is: a körmérettől a kommunikáción át a repertoár súlypontjaiig.
Hiszen pár évtizede még jószerével elképzelhetetlen lett volna, hogy egy tenor Rossini-énekesként, Almaviva gróf megformálásával emelkedjék a csúcsra, majd ott a bel canto szólamok virtuóza gyanánt töltse pályaívének delelő szakaszát. Márpedig az ötvenesztendős Lawrence Brownlee éppen erre példa, s azt aligha kell külön hangsúlyozni, hogy Ohio szülötte más vonatkozásban is elüt az évszázados tenorklisétől. Ez annál is feleslegesebb lenne, mivel az énekes, akinek muzikális gyermek- és kamaszkorát végigkísérték a gospelek, a popslágerek és a musicalszámok, mindig is a hangjával akart kitűnni.
„Azt akarom, hogy a hangom beszéljen helyettem” — fogalmazott egy interjúban, s ez a legfelül egészen a magas F-ig emelkedő tenor, amelyhez ráadásul kikezdhetetlen stílusérzék társul, szó szerint fényesen helytáll Brownlee-ért.
A művész a könnyed elegancia és a keresetlen természetesség, a szenvedélyesség, meg — ahogy egy portrécikk címében állt — a gyengéd erő harmonikus elegyét kínálja. Ha mindehhez még pompás humorérzékét is hozzávesszük, már sejthető, hogy Brownlee nem egyszerűen új típusú tenorsztár, hanem eredeti és rokonszenves, összetéveszthetetlen férfibájú személyiség is.
2020-ban a világjárvány megakadályozta, hogy a Müpa közönsége találkozhasson a bel canto-tenoréneklés mesterével, ám azóta egy rövid szabadtéri budapesti koncert mégiscsak módot adott arra, hogy testközelből is rácsodálkozhassunk Brownlee művészetére.
Most februárban végre egy teljes áriaesttel kecsegtet az amerikai tenor, aki ráadásul két fiatal, de a reményteli ígéret állapotát immár maga mögött tudó énekessel lép pódiumra. Az orosz Lidia Fridman nemrég a Lucrezia Borgia előadásának teljes értékű beugró címszereplője volt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, a dél-koreai bariton, Gyungmin Gwon pedig egy 2022-es énekversenyen az első helyezés mellett éppen a Müpa különdíját nyerte el.
