Tóth Kristóf, azaz KRSA a ska műfajának Magyarországon igazi otthont teremtő Pannonia Allstars Ska Orchestra frontembere. A brazíliai Bartók-szál életben tartása mellett arról is mesélt, honnan jött és merre tart a ska.
– A jamaicai ska mennyire határátlépő műfaj?
– A ska alapvetően fúziós zsáner. A zenetörténészek szerint az amerikai rádióból beszivárgott rhythm and blues és a jazz fuzionált a helyi népzenékkel, így alakult ki ez a keverék. A felütéses lüktetés megmaradt és meghatározóvá vált, de a jazzes hangszerelés is védjegy lett. A skának hosszú a története: az ötvenes évek végén kezdett kialakulni, majd hamarosan Jamaica „hivatalos” zenéjévé vált, azóta pedig sok hulláma volt. Angliában, Amerikában újabb hatások érték, például a punk vagy a rock felől.
Aztán a Pannonia Allstars Ska Orchestra Magyarországra is elhozta. A gyökerekhez akartunk visszatérni, jamaicai skával más nem foglalkozott korábban itthon. A lehető legautentikusabb megszólalás volt a cél: szalagos magnóra rögzítettünk számokat, műfaji elemeket és hangzásokat sajátítottunk el, meg persze a jamaicai angolt is használva olyan dalokat hoztunk létre, amelyek a korai jamaicai skával is összetéveszthetők. Azután rájöttünk, hogy muszáj a saját zenénket jobban beletenni: a 2007-es lemezünkön fűszerként már a magyar népzene is ott van. Megjelent a hegedű, a hosszúfurulya…
– Akkor ismerték meg Victor Rice amerikai producert, akivel a Müpában megvalósuló májusi lemezbemutató anyagán is együtt dolgoztak.
– Rice a ska amerikai hullámában meghatározó hangzást hozott létre. Aztán Brazíliába költözött, ahol hangmérnökként dolgozott, mi pedig kapcsolatban maradtunk. New Yorkban, konzervatóriumi tanulmányai során egy tanára ajánlotta neki Bartók Béla zenéjét, ő pedig fanatikus rajongó lett: visszajáró vendég a Bartók Emlékházban, az emlékkönyvben bárki olvashatja a bejegyzéseit. Az ő felkérésére helyeztünk át magyar népdalokat jamaicai környezetbe: ebből született az új album.
– Évtizedek óta foglalkozik a skával. Mi vonzza ennyi idő után is ebben a zenében?
– Még mindig szívesen hallgatom: a jamaicai zenei kincs sosem fogy el, de jönnek új fűszerek is. Rengeteg hatás érzékelhető a PASO zenéjében: a bossa nova, a funk, a perui chicha és népzenei elemek is feltűnnek. A saját impulzusainkat, saját zenei ízlésünket is beletesszük a muzsikánkba. A csapat húsz éve azért született meg, hogy a skát itthon megismertessék. Komoly munka volt eljuttatni az információt az emberekhez, hogy létezik ez a műfaj, de mára sokan ismerik, és talán már egyértelműen hozzánk kötik. Ahogy a ska helyzete változik a popzenei térben, az ránk is hat. Ha követjük az amerikai trendeket, akkor felívelés jön: új generáció jelent meg, újra a térképen a ska.
– Apropó, térkép: nem titok, hogy hobbija az utazás. Ezek csak zenei tanulmányutak?
– Azok is, de nem kizárólag. Mexikóban például egy perui zenekar vendégeként léphettem fel egy skafesztiválon, de sok olyan alkalom is adódik, ahonnan nem a zenét hozom haza, hanem az ottlét élményét. Született már dal éjszakai ázsiai vonatozásról, de ott a Travelling man című számunk is: az összegyűjtött élmények halmozódnak és így csapódnak le.
