Emlékezés Eötvös Péterre

Szerző:
- 2024. december 31.
Eötvös Péter - fotó: Csibi Szilvia, Müpa
Eötvös Péter - fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Eötvös Péter Szent István-renddel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, karmester, zenepedagógus 2024. március 24-én hunyt el. Azóta számos pályatársa, kollégája emlékezett meg a magyar és nemzetközi kortárs zene kiemelkedő alakjáról, most ezek közül a megszólalások közül válogattunk ki néhányat.

- hirdetés -

„Miként Bartók, Eötvös Péter is rengeteg zenei tervvel, teli bőrönddel távozott.” Kurtág György szavai ezek, amelyek Eötvös Péter temetésének napján a Budapest Music Centerben tartott megemlékezésen hangzottak el. Feltört benne a személyes fájdalom, mert Eötvös nemcsak pályatárs és barát volt, hanem „mindenkor mércéje annak, hogy mit csinálunk, jó irányba megyünk-e, vagy változtatni kellene. Számomra Kocsis Zoltánnal együtt a legfontosabb előadó volt, minden olyan kompozíciómat, amelynek igazán értéke volt, ők mutatták be” – mondta.

„A nagyszerű barát elvesztésének mérhetetlen bánatával, ugyanakkor derűddel, életörömöddel feltöltődve szeretnék a gyászolókhoz és hozzád is szólni – kezdte búcsúját Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója. – Székelyföldről indultál a székelyek életerejével, konokságával felvértezve. A kíváncsiság hajtott, az emberi lét és küzdelem megfejtésének kíváncsisága, hogy hogyan fedezheti fel magát az ember a zene és a kép dimenzióival.” Eötvös színpadi és filmes látványhoz való vonzódása egész életművét átszövi – mutatott rá Káel Csaba. „Imádtad a filmet, a színházat, a muzsikát. Munkásságod ezen derékhadához 15 színpadi művet, operát, 15 színpadi kísérőzenét, 21 filmzenét, összesen 51 látványhoz kötődő művet sorolhatunk. Operáidat legszívesebben zenés színháznak hívtad, ezzel is jelezve a játék, a látvány iránti erős kötődésedet.”

Felidézte: „2004-ben hazaköltöztél Magyarországra, hazahúzott a szíved. Bölcsen döntöttél, hiszen részt vettél a Müpa felvirágoztatásában. A BMC lett az otthonod, a Müpa ragyogásod hazai horizontja. Büszkék vagyunk arra, hogy öt Eötvös-opera, a Le Balcon, a Paradise reloaded – Lilith, az Angels in America, a Sleepless (Álmatlanság) és a Senza sangue magyarországi premierjének is a Müpa adhatott otthont. 2019–2020-ban te voltál az évad művésze, karmesterként és szerzőként három koncerttel kápráztattad el a publikumot. Ezt az együttműködést minden közreműködő – és magam is – életre szóló élményként élte meg, hála türelmes, végtelenül komoly és lenyűgözően derűs személyiségednek. Mindannyian tudtuk, hogy az a kedves ember, akinek az évadot szenteljük, egy világszerte elismert, végleg hazatérő magyar zseni.”

Eötvös Péter - fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Eötvös Péter – fotó: Csibi Szilvia, Müpa

„Akinek fontos a szó, nehéz is” – mondja a narrátor Esterházy Péter szövegében a Halleluja – Oratorium balbulum elején. Kovács Géza művészeti menedzser számára ugyancsak: „Nehéz a szó, ha Eötvös Péter halála az ok, hogy beszéljünk. Eötvös Péter hamvai ma sírba kerültek. Bartók Béla, Kocsis Zoltán, Jeney Zoltán sírja mellett. Egész jó társaság – jegyezné meg huncut mosolylyal, ha itt lenne. Ám nincs itt, és mi most azért vagyunk együtt, hogy elsirassuk, hogy búcsút vegyünk tőle, hogy elvégezzük a halálakor elkezdett gyászmunkát, és hogy elfogadjuk: egy olyan világban kell élnünk, ahol ő már nincsen.Tanítványok és előadók, zeneszerzők és alkotótársak, családtagok és a szűkebben vett barátok tarka köre tanúsíthatja, hogy Eötvös Péter szelídsége lefegyverző volt, hogy következetessége nem ejtett másokon sebet. Hogy céltudatossága szövetségessé tette az érdektelent is. A zenetörténet dolga lesz összegezni, feldolgozni életművét, mely hatalmasan magasodik fölénk.”

„1997-ben játszottam az UMZE-val, ő vezényelt, én ütőhangszeren működtem közre – emlékezett Gőz László, a BMC vezetője. – Még nem ismert. Megkérdezte, ki ez az új ütős az Amadindában? Rácz Zoltán bevallotta, nem ütős, hanem harsonás. Akkor kezet fogtunk, és két hónap múlva már Atlantis című lemezének kiadásáról beszélgettünk… A kapcsolat olyan erőssé vált, hogy minden művét, amit addig nem adtak ki, és az attól fogva megírt összes darabját a BMC adta közre. 2024- ig 24 lemezt jelentettünk meg.

Amikor a BMC Mátyás utcai háza épülni kezdett, elkötelezetten részt vett a tartalmi megtervezésében. Ez elmondhatatlanul fontos volt számunkra, mert nemcsak az Eötvös Intézetnek adtunk helyet, hanem együtt terveztük a BMC bővítését is. A dátum persze csúszik, de meg fogjuk csinálni, az ő intenciói alapján! Hiszen konkrét elképzelései voltak, hogyan működhet ma egy kortárs opera. Sokat járt a BMCbe, nemcsak dolgozni, hanem koncertekre is. Minden új lemezünkről elmondta a véleményét. Lett köztünk egy zenei apa-gyerek viszony. A BMC-ben ő mindig van és mindig lesz.”

Eötvös és Lukács Miklós cimbalomművész kapcsolatának története 2004-ben kezdődött. „Gőz László telefonált, hogy Péter szeretne velem beszélni. Szakcsi Lakatos Bélával készítettünk egy duólemezt, ezt hallotta, és eldöntötte, ettől kezdve szeretne velem dolgozni. Fábián Márta – Eötvös zeneakadémiai osztálytársa – visszavonult az aktív cimbalmos élettől, és szükség volt valakire, aki a műveit előadja. Gyönyörű húsz év volt! Hálás vagyok neki, teljesen új tereket nyitott számomra a cimbalom területén és magában a zenében is.

Köszönhetek neki egy csodálatos cimbalomversenyt is, amit éppen tíz éve mutattunk be Portóban. Rengeteget dolgoztunk, szimfonikus zenekarokkal, kamarazenekarokkal, a világ legcsodálatosabb helyszínein. Megerősítette bennem azt a hitet, hogy nincs fölösleges hang, nincs fölösleges frázis, mindenre oda kell figyelni, a zenére és a szerkesztésre egyaránt. A tanításban példát adott, hogy mi az a folyamat, amin végig kell menni, milyen alázattal, tisztességgel kell végezni a munkát. Szerette azt, ahogy kísérletezem a pizzicatóval és az ujjal pengetéssel. A darabon, amit búcsúzóul eljátszottam, ott van a keze nyoma, mert korábban megmutattam neki, és tanácsokat adott, hogyan legyen puhább, szebb a hangzás. A mű címét most kiegészítettem: Aura – Hommage à Eötvös Péter.”

Eötvös Péter - fotó: Kotchy Gábor, Müpa

Eötvös Péter – fotó: Kotchy Gábor, Müpa

Az utolsó opera, a 2023 decemberében bemutatott Valuska egyik női főszereplője, Szabóki Tünde így emlékezett Eötvös Péterre: „Tavaly január végén találkoztunk vele először, hogy a darabról meséljen. Az első nagy szólórész akkor már készen volt, azután június végén újra beszélgettünk, kézbe vehettük a kottát, Vajda Gergely megcsinálta a zongorakivonatot. Bemutatta, hogy milyen karaktereket szeretne látni a színpadon, mi pedig ennek nyomán formáltuk meg a szerepünket. Ő választotta ki a szereplőket, meglepett, hogy mennyi mindent tudott rólunk, ugyanis rendszeres operalátogató volt.

Hálás vagyok neki, hogy felfedezte az énem másik oldalát, hogy van komikus vénám is, mert engem addig jobbára kesergő, szenvedő aggszűzszerepek találtak meg. Talán emlékezett a 2009-es Radames-előadásra, amelyet a Szombathelyi Bartók Fesztiválon mutattunk be. A darabot eredetileg német-angol-olasz keveréknyelven írta, sokat küzdöttünk a szöveg magyarításával, végül roppant ironikus, frenetikus produkció kerekedett. A Valuska próbáira többször eljött, ahogy az egészsége engedte. Sajnos éreztük, hogy folyamatosan romlik az állapota. Nagyon szerettem volna, hogy még ott lehessen a bemutatón. Hogy megmutathassuk, érezzük, értjük a műve elképesztően elegáns társadalomkritikáját. Ez szerencsére megtörtént.”

„2001, a Párizs–Dakar című kompozíció felvétele óta rendszeresen dolgoztunk együtt – mondta Fekete-Kovács Kornél trombitaművész, a Modern Art Orchestra vezetője. – A BMC kiadványának zenei felvételvezetője voltam, emellett én játszottam az egyik trombitaszólamot, Gőz László a másikat, Vajda Gergely vezényelt. Nagyon sokat tanultam tőle, részt vettem kurzusain, hálás vagyok a sorsnak a kapcsolatunkért. Úgy gondolta, hogy hangszerelőként vagy társzeneszerzőként megbízhat bennem. Több alkalommal felkért, hogy egy-egy művét alakítsam át. Kilencven százalékban szabad kezet adott, természetesen végül egyeztettünk. Ilyen volt például a Párizs–Dakar, amelynek 2019-ben általam elkészített második változata a spanyolországi Salamancában hangzott el.

Legutóbbi felkérése, amelyen most is dolgozom, a Balkon (Le Balcon) című operából készülő zenekari szvit. Egyik szeretett alkotása volt, és méltánytalannak tartotta, hogy olyan ritkán játszszák. Így támadt az az ötlete, hogy legyen a darabból zenekari szvit, ami könnyebben előadható. December 5-ig kell vele elkészülnöm, mert a Müpa emlékestjére tűztük ki az ősbemutatót. A koncertnek ez a premier áll a középpontjában, köré pedig azokat a műveket szerkesztettük, amelyek összekötik Eötvöst és a Modern Art Orchestrát, illetve engem. A Párizs–Dakaron kívül megszólal a Lectures différentes című szaxofonkvartett, valamint a Music for New York, egy különleges, elektronikus zenei alapú kompozíció.”

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo