A vörös lazac minden ősszel ezer kilométeres útra indul, hogy az óceánból felússzon egy folyóba. A költözőmadarak egy része „obligát” vonuló, a vérükben van, hogy a tél közeledtével melegebb éghajlatot keressenek. Decemberben a nyugati világban a gyerekek a Télapót vagy a Jézuskát várják, és bár nekünk, akik a rohanó kapitalizmusban éljük mindennapjainkat, ez nem adatik meg, de a téli estéken azért érezzük, hogy jobb lenne korábban lefeküdni. Az évszakok ciklikus váltakozása egykor sokkal inkább meghatározta az életet, csak a modern korban vált egyenlővé a tél a nyárral, az éj a nappallal: az internetnek, a 0–24 kisboltnak, a villanyfénynek nem számít, milyen hónap és hány óra van.
- hirdetés -
A pszichológia csak az elmúlt években kezdte kutatni az évszakok és a lelkiállapot összefüggéseit. Bezzeg a költők! „A bölcsesség / nehéz aranymezébe öltözöm, / s minden szavam mosolygás és közöny” – írta Kosztolányi az őszről. Azt nem tudjuk, pontosan hogyan alakult ki a színházi és koncertévadok rendje, hogy szeptembertől júniusig koncert- és előadótermekben töltjük estéinket.
Az ókori görögöknél egy-két hetes fesztiválok idejére, vetéskor, aratáskor, háborús győzelem után nyitott meg a színház. A romantikus olasz opera fénykorának idején már szokványos volt, hogy egy opera egy szezonra készült, nem érte meg a második évadot, hiszen – ahogy most a mozis blockbusterek esetében – a következő évben új közönségkedvenc érkezett. Az évadok Itáliában ma is december elején kezdődnek.
A vallással is összefüggött a koncertszezon: Csajkovszkij 1873-as cikkében nagyböjti koncertszezonról értekezett – apró érdekesség, hogy az orosz közönség figyelmébe ajánlotta az idősebb pályatársat, Hector Berliozt. A hangversenytermi kultúrájukra oly büszke britek már egyértelműen évadokban gondolkodtak, valószínűleg ide vezethető vissza, hogy az ősztől tavaszig tartó időszakon túl a nyári évadot máig elkülönítik.
Már a 19. században hosszú kolumnákban értékelték az elmúló szezont, számba vették a bemutatókat, az újdonságokat és a sztárokat, s reménykedtek, hogy a következő is nemes örömöket tartogat. Biztos más is érzi a bőségnek azt a zavarát, amit a zsúfolt koncertnaptár látványa okoz: ez már a betakarítás, hiszen a vetést elvégezték a szorgos szervezők, impresszáriók. Nekünk semmi más dolgunk, mint hangversenyre menni – nem csak jó ízlésünk fitogtatása végett.
