Pap János természettudományi doktor, fizikai tudományok kandidátusa, egyetemi docens, tudományos főmunkatárs zenei akusztikát tanít a Zeneakadémián. Hang- és humoroskola előadásaira hosszú évek óta járnak a Művészetek Völgye-rajongók. János folyamatosan kutatja a hangokat, és különböző, mindannyiunkat foglalkoztató hétköznapi témaköröket körbejárva mesél erejükről, titkaikról. Másik tudományosan vizsgált kedvenc témaköre a humor, nem véletlen, hogy az előadásai közben ő is, a közönség is remekül szórakozik mindig.
– 1998 óta vezeti a Művészetek Völgyében a Hang- és humoroskola előadás-sorozatát. Hogy indult a sorozat, mi volt az alapkoncepció?
– A kezdetek kezdetén még nem ezen a néven szerepeltek az előadásaim. 1998-ban volt zeneakadémiai tanítványaim, a Brass in the Five tagjai és az akkori zenei vezetőjük, Vajda Gergely, lehívtak, hogy tartsunk a hangokról közös előadást: ők zenélnek, én beszélek. Valószínűsíthető, hogy az óráimon jól érezhették magukat, és ezt az élményt másokkal is meg akarták osztani. 2002-ig tartottak a közös előadások: humorba ágyazott tudomány zenei betétekkel. 2003-tól már egyedül szerepeltem 2005-ig évente egy előadással, utána pedig többel.
– Mi az első Völgyemléke?
– Tulajdonképpen a Völgynek köszönhetem, hogy a nevetéssel, a humorral kezdtem el tudományos elszántsággal foglalkozni, az a közeg inspirált. 2004-ben A nevetés akusztikájával alapozódott meg a hangokról tartott előadásaim egy új fejezete, a Hang- és Humoroskola ötlete. És 2005 óta alkalmanként több előadást is tartok, hogy mindenki kedvére okosodhasson. Az okosság pedig szépít. Ezzel minden esztéta egyetért. Vagy nem néz tükörbe.
– Milyen közönséget ér el? Hogyan reagálnak az előadásra?
– A Művészetek Völgyének világa a kultúra, a szabadság birodalma. Az előadások témáit a kezdetektől fogva magam határozhattam meg. Egy-egy előadásba külsősöket, elsősorban zenészeket is bevontam, többségében a tanítványaimat. Ilyen társadalomban szeretnék élni. Érdeklődő, témától függően az előadásokba is bevonható közönség, folyamatos jókedv, tartalmas inspiráció és kifogyhatatlan konfrontáció a szépséggel. Törzsközönségem alakult ki, főként házaspárok, akik olykor elcipelték a gyerekeiket is. Ennél heterogénebb hallgatóságot nem tudok elképzelni: a hároméves kisgyerekektől a tudós akadémikusokig, laikusoktól a kutatókig, művészekig. Ez a körülmény a zeneakadémiai adottságokkal együtt megtanított egy olyan előadói nyelvre, amit mindenki megért. (Legalább is ebben reménykedem.)
– A Hang- és humoroskola is ki van emelve a Művészetek Völgye Völgy 30 elnevezésű csomagjában, ami az elmúlt évtizedek fontos programjait eleveníti fel.
– Ez a 30 év az én életemből csak 24, de ha felsorolom az előadások címeit, a sorsom jelenik meg, egy világról való gondolkodás cikkcakkos vonala sok nevetéssel. Zárójelbe tettem a velem együtt szereplőket.
1998 – Hangoskola (+B5 – Brass in the Five)
1999 – Fülre lépni tilos! (+B5)
2000 – Zene a Paradicsomban (+B5)
2001 – Brass the Metal Space – Eötvös Péter darabjának akusztikai elemzése (+B5)
2002 – Állati hangok (+B5)
2003 – Ha-ha-hang (humor a zenében)
2004 – A nevetés akusztikája
2005 – A nagy Manipu –a manipuláció akusztikája, Zene a Paradicsomban- musica mundana, avagy a vajling költészete (+Orosz Balázs, ürőhangszerek), Canto ergo sum (énekakusztikai előadás) (+Gaál Csaba, Dunai Éva – ének)
2006 – Érzelmek akusztikája (+Bóna Katinka, cselló; Krum Enikő, fuvola; Lippai Tamás, gitár), A Humorérzékről, Macskazaj -a beszélő média akusztikus füllel (+Bojtor Márta, Magyar Rádió)), Vaaan mááásiik! – a bohócokról, A bor akusztikája (+Gaál Csaba, ének)
2007 – Hangcirkusz (+B5), Dávid király hárfája – hangok és hangszerek a zeneterápiában, Humortörténet I (Kezdetek-Ókor-Koraközépkor), Humortörténet II (A reneszánsz humora), A csend hangja
2008 – Hangmágia
2009 – A Művészetek Völgye elmaradt, de vendégnek meghívta az Ördögkatlan Fesztivál – Humor a zenében
2010 – Hang-játék (+Tóth Péter, ütőhangszerek), Lélekének (+Guessous Majda Mária, ének), A hülyeség akusztikája, Humor a zenében, Humortörténet III (Az ész diadala -Molière)
2012 – A flörtölés akusztikája, Stradivari nyomában, Victor Borge, Szómágia
2013 – Az abszurd, Torres nyomában (+Szlama Annamária, gitár), Hrabal 99 –Hrabal humora
2014 – Sohase mondj rossz viccet!, Csalafül, Bravo, Monsieur Sax! – a szaxofonról (+ Dresch Mihály, szaxofon)
2015 – A paródia, Ne ülj harmonikára! (+Demeniv Mihály, harmonika; Oszkó Péter,szájharmonika), Az angyalok nevetése (+Demeniv Mihály)
2016 – Az origó, A tréfa
2017 – Hangokból katedrálist- A zene eredete, Esterházy Péter humora, A viola d’amore – a szerelem hangszere ( +Botos Veronika, viola d’amore)
2018 – „Ez a fekete zongora” – mindent a zongoráról, A fekete humorról, A fehér humorról
2019 – Lélegző hangszerek, A giccs akusztikája, „Beugrom a nagybőgőbe- amit a nagybőgőről ugrás előtt tudni kell (+Csuhaj-Barna Tibor, nagybőgő)
2020 – … a pandémia csendje… Akarta a fene! A meghirdetett előadások 2021-re prolongálva
– Miről hallhatunk előadást 2021-ben?
– A „mintha” művészete címmel indul előadás az iróniáról, Suttogások és sikolyok címmel igyekszem mindent elmesélni a klarinétról. Soha ne mondj rossz viccet címet adtam retro előadásomnak, és bár nem szeretek, de muszáj beszélnem a zajról, a környezetszennyezésről hangokkal, Zajos világ címmel.
Ami mostanában fájdalmat okoz, hogy az internetnek köszönhetően a világ kezd önellátóvá válni, és az energiaminimum elve alapján a könnyűség felé sodortatja magát. De a Művészetek Völgyében még elő-előfordul az a kivételes pillanat, amikor egy gondolat elmondása, hangi-képi megerősítése nyomán „angyal száll el felettünk” (a Papageno jóvoltából most ismét a vigántpetendi templomban).
Hogy ez meddig fog tartani?! Amíg a szavaim hallgatóságra találnak. Amíg élek, és még nem kell motyogjam W.H. Auden szavait: „Ha maguk ott a hátsó sorban nem hallanak, ne tegyék fel a kezüket, mert rövidlátó vagyok.”
Mert Völgy az lesz. Völgy az mindig lesz… Lennie kell. Csak így van értelme.
