Az október az év egyik legszínesebb hónapja. Juhász Gyula gyönyörűen meg is ragadta a lényegét 1924-es Október című versében: „A fény arannyal öntözi még / a szőke akác levelét, / de ez a fény, megérzem én, / már októberi fény…” Az ősz olyan, akár egy második tavasz: a falevelek mintha csodálatos színekben pompázó virágok lennének. A melengető napsütés, az arany fények ragyogása, a koppanó gesztenye hangja, az avar zsizsegése, az egyre hűvösödő fuvallatok – akár egy festőművész, úgy színezi ki a tájat az október.
Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Galéria október 14-i Múzeum+ estjének középpontjában Ferenczy Károly személye és páratlan életműve áll. Ferenczy 1902 tavaszán Réti Istvánnak címzett levelében úgy fogalmazott, hogy ideje túllépnie „a nagybányai dombokon”, és egy tágabb művészeti környezetben megmérettetni. Az azt követő 1903-as év különös jelentőséggel is bírt számára: ekkor készült képei megmutatják, hogy milyen alapokon kívánta festészetét megújítani.
Az ugyanezen évben született Október című művön egy ingre vetkőzött, kalapos, újságot olvasó férfi áll a dús természeti környezettől leválasztott kertben egy hatalmas napernyő árnyékában, háttal a nézőnek. Ferenczy legidősebb, szintén festőművésszé vált fia, Valér leírásaiból tudjuk, hogy a modell a család inasa, bizonyos Máncz János volt – bár a festő csak Sir Johnként emlegette –, a nagybányai családi otthon szelíd, meghitt biztonságában merül el olvasnivalójában és a fényben fürdő tájban.
Bár, ha igazán őszinték akarunk lenni, az olvasnivalóban kevésbé tudott elmerülni: ugyancsak Valér szavaival élve, Sir John „átlagon aluli” műveltségű ember volt, aki az anekdota szerint még az újságot is fordítva tartotta a modellállás közben. Mindez természetesen a festmény értékéből mit sem von le, Ferenczy Károlynak bármit elhiszünk, annyira hitelesnek és igazinak mutatja be a pillanatokat. Szinte halljuk a napsütésre kipergett zümmögő bogarak moraját, a gyümölcsöt lakmározó madarak csiripelését, s érezzük bőrünkön az utolsó napsugarakat – „de ez a fény, megérzem én, / már októberi fény…”
Ferenczy Károly életműve a magyar kultúra kiemelkedő értékei közé tartozik: a nagybányai művésztelep alapítójaként a modern magyar művészet egyik kulcsfiguráját tisztelhetjük személyében. Mivel nem hagyott hátra elméleti feljegyzéseket, művészetről alkotott nézeteire szinte kizárólag alkotásaiból következtethetünk – ezeket egészíti ki több száz fennmaradt levele, melyek megmutatják a művész mögött rejtőző embert is. Mindig érdekes belegondolni, hogy egy alkotás mögött egy (művész)ember áll – jelen esetleg egy családcentrikus és művelt férfiú.
Az olyan fényáradatban úszó műveket szemlélve, mint a Napos délelőtt vagy a Festőnő, arcunkon érezzük a nap melegét, szemünket pedig szinte elvakítják a visszaverődő sugarak. Nemcsak a művei, hanem maga Ferenczy Károly, mint ember is nagyon szerethető, aki egyszerre kötötte össze életét két igaz szerelmével, a művészettel és – a szintén szakmabeli – Fialka Olgával, haláláig hűségesen ragaszkodva hozzájuk.
Szép szerelmükből három gyermek született: a már emlegetett Valér ugyancsak festőművész, az ikrek közül Béni szobrász, Noémi pedig gobelinművész lett. Ferenczy Valér emlékezései alapján apja „szép ember volt, szeretetre méltó világfi”, kissé tartózkodó, de széles látókörű, több nyelven beszélő férfi, aki élt-halt családjáért. Ezt bizonyítják levelei is, ahol Valért Bimbiként és Mungóként, Bénit Brösztesként, Ben Kristofonzeként, Röstropcsin Sanként, Pomplejovszkiként, esetleg Topcsinként, Noémit pedig legfőképp Édes Czavankaként emlegette.
Az október közepi Múzeum+ Ferenczy-esten az aláfestő zenét Oláh Krisztián hangulatos zongorajátéka adja. Oláh Krisztián a hazai jazzélet meghatározó egyénisége, mindemellett maga is szereti Ferenczy Károly művészetét. Zenéjének fontos részét képezik úgy a klasszikus zenei elemek és kompozíciós technikák, mint a kortárs jazz improvizatív sodrása és absztrakt ritmikája. Fő zenei motivációja e két zenei világ minél szervesebb kapcsolódása és szintézise, egy dinamikus, élő kortárs zenei világ megformálásának igényével.
A művészettörténeti programok választéka ezúttal is sokszínű és izgalmas: Plesznivy Edit művészettörténész, a nemrég bezárt, nagysikerű Vágyott szépség című kiállítás és a Magyar Nemzeti Galéria Ferenczy Károly művészetét bemutató szekció művészettörténész-kurátora Helyszínek és motívumok Ferenczy Károly művészetében címmel tart előadást a nagybányai művésztelepről és vezető mesteréről. A nagybányai művésztelep a modern magyar festészet megszületésének egyik fő helyszíne volt, melyet 1896-ban, az ország fennállásának ezredik évfordulóján alapítottak. Nyaranta volt, hogy hetven festő dolgozott itt, az 1930-as évekre pedig több mint 2500 beiratkozott növendék fordult meg a telepen a legkülönfélébb országokból. A telep jelentőségét ez a sokszínűség is adta: egymást inspirálva, idilli környezetben alkothattak a művészek. A Zazar folyó és a Rozsály-, Virág-, Kereszt-, illetve Gutin-hegy meghatározó képi elemei valamennyi itt készült tájábrázolásnak.
Itt rakták le a modern magyar festészet alapjait a 19. század végén Münchenből hazaérkező mesterek és honosították meg a plein air, azaz szabad ég alatt való alkotás festői jellegzetességeit. A nagybányai mesterek közül „a legnagyobb nagybányai”, ahogyan pályatársai nevezték, az egyik alapító, Ferenczy Károly volt, aki alighanem a legkövetkezetesebben tanulmányozta és dolgozta fel a természetben való festés problémáit és kérdéseit.
Életművének fő témái a táj és az ember kapcsolata, illetve a fény és a színek viszonyai. Hatását, tekintélyét és jelentőségét jól érzékelteti, hogy bár a Párizsból érkezett „neósok” egészen más, szinte forradalmian új művészeti elvek mentén dolgoztak a művésztelepen, témaválasztásaikban mégis hatott rájuk a mester. Ferenczy személyes meggyőződése miatt is előnyben részesítette a természet közelségét: mivel féltette családját a tüdőbajtól és úgy vélte, hogy a nagybányai levegő a Tátra atmoszférájával vetekszik, szinte magától értetődő volt, hogy legalább a nyarakat itt töltse családjával pesti életük mellett, ahova műterme és tanári állása is kötötte.
A tárlatvezetéseken választhatnak, hogy a művésztelepről, Ferenczy nemzetközi kortársairól, esetleg a művész és Szinyei Merse Pál párhuzamairól szeretnének hallani, de természetesen a nagyszabású Gerhard Richter kiállításról sem feledkeznek meg: a Valós látszat tárlatban is lesz tárlatvezetés, illetve ezen az esten lesz a kiállítás katalógusának bemutatója is. A könyvbemutatón a kiállítótérben foglalhatnak helyet az érdeklődők és a beszélgetés közben elmerülhetnek a richteri életmű legérdekesebb darabjaiban. A programon Emőd Péter művészeti újságíró Bódi Kinga kurátorral, illetve a kötet további szerzőivel, Fehér Dáviddal és Zemlényi-Kovács Barnabás művészettörténészekkel beszélget.
Amennyiben valaki inkább egyedül szeretné felfedezni Ferenczy Károly emblematikus alkotásait, egy tematikus útvonaltipp segítségével megteheti. Ajánljuk az élő MúzeumCafé beszélgetést is, amelynek egyik varázsa abban rejlik, hogy a témát több aspektusból mutatják be szakértők. A Múzeum+ Ferenczy-esten hallhatnak arról, hogy miben rejlik a festő máig ható ereje, hogyan szerepelnek az alkotásai a műkereskedelemben, és egyáltalán: mi a titka, amiért az egyik legkiemelkedőbb művészként emlegetjük. A beszélgetés résztvevői Gréczi Emőke, Boros Judit, Pálinkás Réka és Molnos Péter művészettörténészek.
Ha valaki a kreatív energiáit is szeretné mozgósítani az esten, az Őszi hangulatban címre keresztelt workshopon az ősz szépségét ünneplő alkotásba foghatnak az érdeklődők. Különleges és egyedi csomagolópapírt készíthetnek levelek és festékeshenger segítségével, vagy saját, képkeretbe kerülő műveket, melyeket természetesen haza is vihetnek a program után.
A Galériának fontos, hogy a társművészeti területek is képviseljék magukat az esti programokon, így készülnek improvizációs táncokkal is a kiállítóterekben. Van, hogy olyan jól illik egy műtárgyhoz egy fülbemászó dallam vagy egy mozdulat, hogy tökéletesen kifejezi az érzést és a vissza nem térő pillanat csodáját. Ebben sem lesz hiány a Múzeum+ esten!
Garantálják továbbá, hogy nem kell az éhségre vagy szomjúságra hivatkozva idő előtt hazamenni, így ezúttal is mennyei falatokkal és többek között Pátzay borokkal várják a művészetkedvelőket. Ha az ősz kellős közepén jól esne egy csésze meleg tea, október 14-én a BigBen Teaház biztosítja a forró italokat az érdeklődőknek. Egy klasszikus gyümölcsteára, vagy valami különlegesebbre vágyik? Válogasson kedvére és élvezze az íz- és vizuális harmóniát! Foglaljon helyet a varázslatos kupolaterükben, vagy Csontváry Kosztka Tivadar és Mednyánszky László csodálatos festményeinek ölelésében, és merüljön el a képzőművészeti és zenei varázslatban!
Szeretettel és ezúttal is sokszínű programmal várja önöket a Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ Ferenczy estje október 14-én, 18.00-tól!
