Előre kell bocsátanom, hogy az idei blogbejegyzések nem harminc alkoholistát állítanak majd pellengérre, csupán érdekes szemelvényeket, anekdotákat, dokumentumokat mutatnak be olyan zeneszerzők életéből, akik közelebbi kapcsolatot ápoltak a szeszes italokkal. A kapcsolat tehát olykor meghittebb, máskor hűvösebb, de remélhetőleg mindenki számára tartogat majd érdekességeket!
Kezdjük is el tehát az idei száraz novembert, kivel mással, mint az európai klasszikus zene alfájával és ómegájával, Johann Sebastian Bachhal.
Hogy miért Bachra esett a választásom az első nap kapcsán? Pontosan azért, mert a Bachról fennmaradt feljegyzések éppen arra világítanak rá, mennyiféleképpen olvashatunk a sorok (és a sörök) között, és bizony ezek nem feltétlenül fekete-fehér olvasatok.
Bachról a történetírók nem jegyezték fel, hogy részeges lett volna, pedig ez abban a korban nem lett volna csoda, hiszen révén, a 17-18. században gyakorlatilag ihatatlan volt a víz, így a sör és bor alapvető (üdítő)italnak számítottak. Arról tehát nem maradt írásos feljegyzésünk, hogy Bachot illuminált állapotban látták volna,
arról viszont igen, hogy 1713-ban Halléban dolgozván 18 schilling értékben sört (és brandyt) számoltatott el munkaadóival, ami nagyjából 8 gallonnak, azaz 30 liternek felel meg. És mindezt egy este leforgása alatt…
Ez a történet mindenképpen sántít, hiszen még tiszta ivóvíz hiányában is némileg soknak tűnik ennyi alkohol egy estére, ha viszont az egész társaságot Bach vendégelte meg munkaadói pénzén, nos… mindenki döntse el maga!
Én azért nagyon beerom ezt a történetet, kezdjük is ehhez illő vidám muzsikával a hónapot, egy részlettel Bach D-dúr szvitjéből, az Air G-húrrával (hurrá!) igen különleges előadásban.
