Félidőnél tart az idei száraz november, mindenkinek gratulálok, aki kibírta eddig a szárazságot, azoknak pedig még jobban, akik szorgalmasan követik a blogot! A mai napon a MuzsikAlkohol egyik csúcspontjára érkeztünk – már ami az elfogyasztott alkoholmennyiséget illeti.
A békésen teázgató kép
senkit ne tévesszen meg, még akár az is lehetséges, hogy a csészében whisky lapul. A 20. századi zene egyik legnagyobb alakja, Igor Stravinsky (1882-1971) ugyanis állítólag nem lépett ki az ajtón anélkül, hogy egy flaskányi scotchot ne vitt volna magával. Mellesleg, amikor 1947-ben Stravinsky és W.H Auden együtt dolgoztak A léhaság útja című operán (The Rake’s Progress), lehet tudni, hogy igen korán, reggel nyolctól égett a kezük alatt a munka, amely egy csésze finom…whiskys kávéval kezdődött.
Annyira szeretem a whiskyt, hogy valójában nem Igor Stravinskynek, hanem Igor Strawhiskynek kellene, hogy nevezzenek.
Mondotta a mester, és ebben bizony volt igazság: élete vége felé egy-egy üveg whisky minden gond nélkül lecsúszott egy-egy nap alatt. Kedvence pedig biztos források szerint a 30 éves Ballantine’s márkájú nedű volt. Egy palack ilyen itóka nagyjából 100.000 forintot kóstál, nem úgy, mint a zeneszerző nyomán elnevezett vodka…
És egy jó tanács a végére: ne aludjatok el a Tűzmadáron (vagy legalább ne sikoltsatok fel)