Micsoda pech, ha egy zeneszerző korában kedvelt muzsikát szerez, tulajdonképpen népszerű is, és persze tehetséges, de sajnálatos módon olyan kortársak árnyékában kell alkotnia, mint Mozart, Haydn és Gluck. Ez az árnyék pediglen a mai napig ráborul Carl (vagy Karl) Ditters von Dittersdorfra (1739-1799).
A kis Carl már igen korán, 10 éves korában felhívta magára a figyelmet virtuóz hegedűjátékával, és csakhamar állást is kapott, először Bécsben, majd Hildburghausenben, a hercegi udvarban. Rossz természete (és alkoholfogyasztása) miatt azonban 1764-ben egy nagyobb vita után el kellett hagynia az udvart. Ezek után Nagyváradon helyezkedett el, és a püspök felkérésére öt évig egyházzenei műveket komponált, itt azonban Mária Teréziával keveredett szóváltásba, így innen is elbocsátották.
Ezek után következett legkreatívabb alkotói időszaka, 1769-től a breslaui hercegnek, Philipp Gotthard von Schaffgotschnak kezdett el dolgozni, az itt eltöltött évtizedekben írta legkiemelkedőbb alkotásait, többek között az 1786-os Doktor und Apotheker című operát, mely nagy siker lett, a mai napig előkerül itt-ott az operaszínpadokon.
Sajnos azonban a béke itt sem tartott örökké, 1794-ben egy vita miatt ismét tovább kellett állnia, és egy újabb előkelőség, ezúttal a beszélő nevű Ignaz von Stillfried (a Stillfried nagyjából annyit tesz: néma béke) bohémiai birtokára költöztette el magát és családját. Itt belefogott emlékiratai megírásába, amit éppen időben, halála előtt két nappal fejezett be.
Hallgassuk meg Hocus Pocus című operájának nyitányát, mely opera különben egy ivásra buzdító dalt is tartalmaz: