A cím kivételesen nem szóviccet rejt, hiszen a mai muzsikát valóban Vízizenének hívják. Georg Friedrich Händel barokk kori zeneszerző egyik leghíresebb hangszeres művéről van szó, de a zeneszerző még minden valószínűség szerint előkerül a későbbiekben vokális kategóriában is, hiszen szimfonikus alkotásai mellett vizet tartalmazó operákat is jócskán komponált.
- hirdetés -

Händel tehát bőszen komponált, I. György király pedig a kompon állt (elnézést), amikor felcsendült a három szvitből álló muzsika. Valójában persze nem kompon, hanem egy hajón, és nem állt, hanem ült az uralkodó, egészen pontosan a Temzén ringatózva hallgatta Händel szerzeményét. Az 1717. július 17-én (szerdán!) bemutatott darab annyira tetszett a királynak, hogy még ott frissiben háromszor eljátszatta a muzsikusokkal, miközben lassan lecsurogtak a folyón. Ha azt vesszük, hogy a három szvit összesen 22 tételből áll, a kor összes ismert hangszere (mínusz a szállítási nehézségek miatt a csembaló) szerephez jut, a teljes mű pedig több mint egy órát tesz ki, akkor jó hosszú hajóút lehetett…