Egy hideg, nyálkás novemberi napon mi sem lehetne kellemesebb, mint (legalábbis gondolatban vagy gondola-tban…) elutazni a napsütötte Itáliába. A zene szárnyain pontosan ezt tesszük ma Ottorino Respighi segítségével.
1916–1928-ig komponálta Respighi “Római triptichon”-ját, melynek címe az egyházi oltár hármas egységére céloz, témája pedig az örök város, Róma. Róma fenyői (1924) és a Római ünnepek (1928) előtt az 1916-os Róma kútjai mutatja be szimfonikus költemény formájában, milyen csodák is rejtőznek a városban – ma nem meglepő módon ez utóbbiról lesz szó.
A Róma kútjai vagy pontosabban szökőkútjai (olaszul fontane di Roma) Ravel tengerének olasz rokona, hasonló módon közelít a város szépségeihez, mint Ravel a hullámok és a napszakok sajátosságaihoz. Respighi imígyen szólt az alkotásról: „Ebben a szimfonikus költeményben a zeneszerző azokat az érzéseket és látványokat kívánja kifejezni, amelyeket Róma négy kútja keltett benne abban a napszakban, amikor jellegük a leginkább összhangban van a környező tájjal, és amikor szépségük a legékesebben szól a szemlélőhöz.”
A négy kút pedig Respighi-túráért kiált (csodálkoznék, ha ez másnak még nem jutott volna eszébe, de ha nem, a jogdíj az enyém): a Valle Giulia kútja – hajnalban, a Tritón-kút reggel, a Trevi-kút délben, valamint a Villa Medici kútja este.