November 22. – A kulisszák mögött

Puccini: A köpeny

Párizs, Szajna, autódudák és lágyan folydogáló vizes zenei motívumok. Micsoda idill lenne, ha nem egy Puccini operáról lenne szó, azok közül is az egyik legdrámaibbról (bár tény és való, nehéz őket versenyeztetni). Mai opusunk A köpeny.

Az olasz mester három egyfelvonásosának, A triptichonnak (Il trittico) első darabja egy enyhén szólva nem ideális házasság tragikus története. Az 1918-ban, a New York-i Metropolitan Operában bemutatott darab középpontjában a fiatalasszony Giorgetta és idősebb férje Michele kiüresedett kapcsolata áll, ebbe robban bele Luigi, egyik fiatal munkásuk, aki fellobantja főnökasszonyában a rég kihúnyt lángot.

A teljes opera a kiváló Eva-Maria Westbroekkkel a főszerepben:

Ahogy Puccininál oly gyakran, ebben a darabban is félszavakból sejlenek fel a színfalak mögötti valódi tragédiák, például az, hogy a pár kisgyermeke évekkel korábban meghalt,és ez vezetett kapcsolatuk megromlásához. A zsigeri érzéki vágyaknak nem tudván ellenállni, Giorgetta és Luigi viszonyt kezdene, a féltékeny férj azonban bosszúra szomjazik, és amikor Luigi éppen a lakóhajóra siet, hogy meglátogassa kedvesét, Michele megfojtja a fiút, majd ráteríti saját köpenyét.

Az opera vége egy thrillerbe is beleillene: képzeljük el az éjszakai, ködös folyót, Michele köpenye alatt a hulla, majd kibotorkál Giorgetta, aki nem érti, hol késlekedhet a fiú. Michele kisebb erkölcsi szösszenet után köpenye alá invitálja az asszonyt, aki a holttestet látva ijedten sikolt fel. Fin.

A darabot egészen szellemes módon Pintér Béla is feldolgozta 2016-ban. A bajnok című (botrány)darabja egy kortárs politikai drámává avanzsálja Puccini művét, melynek középpontjában szintén szerelmi háromszög áll, a csábító azonban egy nő.