Azt hiszem, nem kell sokat találgatni, hogy mi lesz a mai téma, az operairodalom mammutja, a hosszúság királya, a rettegett avagy imádott mű, amelyről mindenkinek megvan a véleménye. Richard Wagner Ring tetralógiája, A Nibelung gyűrűje zárja a hetet.
Wagner összesen nettó nagyjából 16 órás művét el lehet mesélni 200 és 2 mondatban is, a hely és idő rövidsége okán maradunk ez utóbbinál. A hatalom, mely gyűrű képében ölt testet gyakorlatilag a germán mondavilág összes hősét megkísérti, és az érte folyó harc felborítja a világrendet, mely végül nagy nehezen és súlyos áldozatok árán visszaáll. A 16. óra végére a halandó (és bármily furcsa, a halhatatlan) szereplők nagy része elhalálozik, a természet pedig utat tör magának (hogy ezzel a profán, Jurassic park klasszikussal éljek). Aki ennél részletesebben tudakozódna, annak számtalan forrás áll rendelkezésére, én itt a kedvencemet osztanám meg, mely 2,5 percben foglalja össze a 4 zenedráma tartalmát, vezérmotívumokkal:
A történet a Rajna partján kezdődik, és itt is fejeződik be, de több domborzati és vízi képződménnyel találkozunk az opusz folyamán (és a hősök egy része is végighajózik Németország Rajna folyamán…). Wagner, amint azt egy korábbi bejegyzésben is említettem, össze-vissza dolgozott, a négy mű tehát nem sorrendben készült, hanem a munka előrehaladtával egy egyre-másra dagadó zenedráma-özönné változott. Az eredetileg csak Siegfried, a hős halálát bemutatni hivatott alkotás végül egy komplett világgá áll össze hősökkel, istenekkel, óriásokkal, sárkánnyal, beszélő madárral, sellőkkel és gonosz törpékkel (ők a darab címében is említett Nibelungok).
Az utolsó darab, az Istenek alkonya (Götterdämmerung) bemutatója 1876-ban volt Wagner maga építette színházában, a Zöld dombon, Bayreuthban, mely a mai napig a wagneriánusok zarándokhelye.
A legendás Patrice Chéreau rendezte bayreuthi előadás egy darabja angol felirattal:
https://www.youtube.com/watch?v=3ZP-yXsNV2E