Kettő az egyben poszt következik, ezúttal ugyanis több operáról lesz szó. Két 19. századi szerző is visszanyúlt az 1700-as évek költészetéhez, és lecsaptak a francia Prévost Abbé regényére, így született meg Jules Massenet és Giacomo Puccini egy-egy Manon értelmezése. A két darab alapjául szolgáló szöveg maga az operai tökély: szerelem, halál, féltékenység, haldoklás-közben-elénekelt-10-perces-monológ… mi kell még?
A Met-operaközvetítések barátai nemrég láthatták Massenet viszonylag gyakran játszott operáját, a Manont, de a viszonylag Puccini Manon Lescaut-jához képest valójában csak töredéket jelent. A történet alapjában véve nyilvánvalóan ugyanaz, de a hangsúlyok máshova esnek a két szerzőnél. A darab címszereplője egy fiatal és szép lány, akit bátyja éppen a kolostor felé kísér, de egy út menti fogadóban megállva azonnal több heves udvarlója is akad (mármint Manonnak). A báty, lévén szenvedélyes kártyás, magára hagyja a lányt, és a játékterembe siet. Ezalatt ketten is ostromolni kezdik Manont, egy gazdag öregember, valamint egy – mily meglepő – szegény fiatalember.
Manon első látásra beleszeret az ifjú diákba, Des Grieux lovagba, és elszökik vele Párizsba. Az öregúr pénze azonban csábítóbbnak bizonyul, így Manon végül mégis az öregúr karjaiban köt ki. A szív szavának a pompa ellenére sem tud ellenállni, így a fiatal pár ismét egymásra talál, de sokáig nem örülhetnek, mert utoléri őket az öreg bosszúja. Manont száműzetésre ítélik, New Orleansba viszi a hajó, ahova Des Grieux is elkíséri. New Orleans sivatagos tájain bolyonganak víz után kutatva, de mindhiába. Manon végül nem bírja tovább, és szerelme karjaiban hal meg.
A csodálatos Intermezzo Puccini Manon Lescaut-jából:
Massenet 1884-ben bemutatott ötfelvonásos operája, lévén maga is francia, hűen követi Prévost Abbé történetét, melynek fő csapásvonala a francia társadalmi rétegek bemutatása volt. Ez nyilvánvalóan nem működött volna Itáliában, de Puccini amúgy is gondosan ügyelt rá, hogy műve ne hasonlítson túlságosan francia társáéra. Ez sikerült is, 1893-ban egy egészen másfajta Manont láthatott és hallhatott a közönség, érzelmekkel teli, a szereplők lelkivilágára fókuszáló darabot.