Péntek 13-a lévén egy valódi elvarázsolt – vagy pontosabban szólva: elátkozott világba kalauzolom a kedves olvasókat. Tim Burton mind a tíz ujját megnyalná az után a lidércnyomás, után, mely Maurice Ravel 1925-ben bemutatott operájában, A gyermek és a varázslatokban (L’enfant et les sortilèges) lezajlik.
Egy gonosz kisgyerekről szól a fáma, aki mindenben és mindenkiben kárt tesz, ami, és aki csak a keze ügyébe kerül. Széttépi a mesekönyveit, összetöri a kínai teáskészletet, felhasítja a kanapét. Ezen túl kínozza a macskát, a szitakötőt felszúrja a falra, a denevért agyonüti, a mókust pedig csapdába ejti – és ez csak néhány kiragadott példa a sok közül. No, a mókusnál telik be a pohár, és egy ponton az összes megkárosított, életre kelt lény összefog, és a gyerekre támad.
A horror-sztori a századforduló ünnepelt írónője, Colette tollából származik. (Az írónő élete is külön izgalmas történet, érdemes megnézni a róla készült filmet, Keira Knightley főszereplésével.)
Több korabeli zeneszerző is megkörnyékezte Colette-t, de ő csak Ravel felkérését tartotta eléggé izgalmasnak, így született a kiváló libretto – és a nem kevésbé remek egyfelvonásos opera. Eredetileg balettzenét terveztek a szövegre, így végül az operába több táncbetét is bekerült, ezeket Geroge Balanchine koreografálta meg. No, de hol itt a koronás fő? A mesekönyvben: a fiúnak ugyanis pont a hercegnőt sikerül kitépnie a lapok közül…