A vágyódás a mitikus időkbe, a pásztori idill világába, vissza-visszatérő motívum a zeneirodalomban. A melegebb égtájak vonzása, azon belül is Itália hívogató lankái elsősorban a németajkú (zene)irodalmat jellemezték, ma viszont egy lengyel italofil szerző művével ismerkedünk meg.
Karl Szymanowski (1882-1937) a századforduló utáni időszak legfontosabb lengyel zeneszerzője, a modern lengyel klasszikus zene atyja. Korai műveiről szinte semmit nem tudunk, diákkori alkotásait ugyanis megsemmisítette.
1908-ben körbeutazta Olaszországot, leginkább a déli tájak, azon belül is Szicília fogta meg. Évszázadok kultúrájának találkozása, a különböző zenei hatások, a korai kereszténység és a közel-keleti hangzás: ezek mind-mind megtalálhatóak az út inspirálta operájában, a Roger királyban, melyet 6 évnyi munka után 1924-ben fejezett be.
Mozart, akinek Szymanowskihoz hasonlóan Itália volt a szíve csücske, mind a 10 ujját megnyalta volna a Roger király (Pásztor), már a címében is furcsaságokat rejtő opera cselekménye nyomán, mely legalább annyira szövevényes és misztikus, néhol logikátlan és érthetetlen, mint A varázsfuvola.
A valódi király történetét csak nyomaiban követő opera egy furcsa messiás történet. Roger udvarában egyfajta patkányfogóként megjelenik egy titokzatos pásztor, aki tanaival elcsábítja az udvar népét (beleértve Roger feleségét, Roxánát) a pusztába. A duplacsavar a sztori végén érkezik, Salome Jochanaanjának távoli operai rokona ugyanis nem más, mint Dionüszosz, a mámor görög istene.