Közeleg a hónap – és ezzel az idei sorozat – vége, de még jócskán akadnak koronás fők az opera(b)irodalomban. Korábban már esett szó egy vérgőzös Richard Straussi királyi famíliáról, az 1905-ös Salome című opera kapcsán, ma a négy évvel később született Elektrát vesszük górcső alá.
- hirdetés -
Szophoklész tragédiáját vette alapul Hugo von Hofmannsthal, amikor saját drámát írt a trójai királylány történetéből, és később Strauss is ezt a darabot látta, melynek hatására felkérte a drámaírót, hogy készítse el új operája librettóját. A kapcsolat gyümölcsözőnek bizonyult, Hofmannsthal további öt opera-, valamint egy balett szövegkönyvet szállított Straussnak.
A boldog családi történetnek legkevésbé sem nevezhető cselekmény központjában egy súlyosan terhelt anya-lánya viszony áll. Az előzmény szerint Klütaimnésztra megölte férjét, a trójai háborúból hazatért Agamemnónt. (Az opera ugyan nem domborítja ki, de felesége bosszúja nem alaptalan, hiszen Agamemnón a hadiszerencse érdekében feláldozta egyik lányukat, Iphigéniát.) Elkezdődik tehát az egyfelvonásos opera, és Elektrát látjuk, aki apját gyászolja, anyját hibáztatja, és bosszút forral. Testvére, Krüszothemisz csupán nyugodt életre vágyik, fivérük, Oresztész pedig állítólag meghalt. Nos, görög drámáról van szó: persze, hogy nem halt meg! Álruhában visszatér, hogy bosszút álljon anyján és annak új szeretőjén. Elektra őrült győzedelmi táncot jár, majd holtan esik össze. Nem valami vidám végkifejlet.
Bizonyára sokan emlékeznek arra a bizonyos 2007/2008-as évadra a Magyar Állami Operaházban, amikor piros posztóba öltözött az épület, a színpad pedig fürdőházzá változott, a helyszínné, ahol Agamemnónt meggyilkolták. Kovalik Balázs legendás előadását idézzük meg Rálik Szilviával (Elektra) és Kovács Annamáriával (Klütaimnésztra)
