Egy ókori görög története francia feldolgozása latinul orosz zeneszerző által – no, mindjárt sejthetjük, hogy itt valami húszas-évekes-párizsi turpisságról van szó. Nem is tévedünk: a mai epizódban Igor Stravinsky 1927-es Oedipus rexéről lesz szó.
A neoklasszicizmus iskolapéldája Stravinsky kétfelvonásos operaoratóriuma, mely Szophoklész klasszikus görög drámáját dolgozza fel. A régmúlt századok zenei hagyományai mögé bújtatva alkotja meg Stravinsky az opust, egészen újszerű módon.
Jean Cocteau, a kor író fenegyereke, akinek neve többek között olyan botrányos előadásokhoz fűződik, mint Satie Parade című balettje, Stravinsky kérésére egy modernizált, francia nyelvű Szophoklész-verziót nyújtott át barátjának, melyet az lefordíttatott latinra.
Az így megszületett alkotás énekesgárdájához hozzácsapott egy mesélőt, hogy az a mindenkori előadások helyszínén, az ország anyanyelvén mesélje el azon nézőknek, akik nem mozognak otthonosan a latin nyelv rejtelmeiben, hogy miről is fog szólni a darab.
Elevenítsük föl azok kedvéért, akiknek kissé messze ring a gimnáziumi magyar- és/vagy történelemórák világa: ez az a sztori, ahol a Oedipus véletlenül megöli az apját (közben megöli a Szfinxet is), elveszi feleségül az anyját (aki később felakasztja magát), végül magába roskadva kiszúrja mindkét szemét és világgá megy. Na ugye…jobb, hogy nem értjük, mit énekelnek.