Az idei november felütéseként egy, a szerzője által profán kanátaként titulált darabbal jelentkezem. Francis Poulenc (1899-1963) kamaraegyüttesre és baritonra komponált darabja a 30-as évek Párizsába kalauzol minket.
- hirdetés -

„Aki nem ismeri ezt a művet, az nem szereti igazán a zenémet. Ez a darab ugyanis 100% Poulenc” – nyilatkozta a zeneszerző saját művéről, a Maszkabálról (Le bal masqué). És valóban, a leginkább a Karmeliták beszélgetései című operájáról ismert szerző egészen zseniális zenei miniatűröket alkotott ebben az 1932-ben komponált darabban.
Max Jacob szürreális szösszeneteire írt muzsikájában olyan furcsa alakok sorjáznak, mint egy vak nő, akinek vér folyik a szemeiből. Egy furcsa zene-szöveg szövetben találjuk magunkat, melynek minden egyes tétele egyben egy-egy paródia.
Íme, a Maszkabál 5. tétele, A vak nő: