Bontás után felújítás, pótlás – így áll az Operaház és az Eiffel Műhelyház rekonstrukciója

Az Operaház épülete az Andrássy úton - fotó: Nagy Attila

Vannak tényezők, amelyek kijelölik bizonyos munkafolyamatok határidejét. Ilyen a tél beköszönte is. Az Operaház és az Eiffel Műhelyház azonban felkészült a fagyokra, így hamarosan kezdetét veszik az izgalmas belső munkálatok. Persze az idáig vezető út sem volt unalmas.

Bár korábbi cikkeinkben feltűnően sokszor említettük a „bontás”, „lebontás” és „elbontás” szavakat, mostanra inkább az „elkezdődött”, „épül” és „elkészült” kifejezések jellemzik a kőbányai Eiffel Műhelyháznál történő folyamatokat. November 30-án a bokrétaünnep alkalmával a sajtó képviselői is megcsodálhatták, milyen sokat haladt az építkezés az elmúlt bő egy évben. De vegyük is fel a fonalat, lássuk, mi minden történt a legutóbbi beszámoló óta!

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

A műhelyházban befejeződött a vasbeton dongák nyáron megkezdett zsaluzása és kibetonozása, és bekerültek az acél vonórudak. Elvették a zsaluzatot, ezáltal kitisztult a leendő Bánffy-terem és a két próbaterem területe, amelyek immár szerkezetkészen várják a további fejlődésüket, az akusztikai burkolatokat és padlószerkezetet – így vált a komplexum alkalmassá a sajtóesemény befogadására.

A vasbeton donga belső falfelületeire – az operaházi műfajokat lehető leginkább segítő akusztika érdekében – szálas anyag szigetelést és két réteg gipszkartont erősítettek, ezek alá lesznek befüggesztve a hangvető panelek. Külön érdekesség, hogy az említett három terembe a közel 2 m2-es akusztikai burkolatokat az Opera szcenikai műhelyei gyártják, amely az eddig megszokott díszletgyártáshoz képest teljesen másféle munkát igényel, így nagy kihívást jelent az intézmény asztalos- és festőműterme számára. Az előcsarnokban a látszóbeton falfelületek tisztítása, esetenként lazúrozása történik, amelynek csinosításáról az úgynevezett betonkozmetikus gondoskodik. Mivel az acélszerkezetek teljes valójukban láthatók lesznek az előcsarnok terében, esztétikusabbá tételük is nagyon fontos, ezért nemrég újra lekezelték az acélfelületeket. A látszóbeton belső falak felületképzése is hamarosan célba ér.

A falak tehát gyönyörűen haladnak, és a tető is hamarosan lefedi a teljes épületet. A hátsó, üzemi részen is elhelyezték az utolsó pakettfalakat, így a háromnegyed részben már fedett tető nemsokára teljesen bezárul. Október folyamán az elöl található csarnokrész is teljes egészében tető alá került, így az Eiffel Műhelyház főépülete kívülről (de felülről mindenképp) lassan elnyeri végleges formáját. Annál is inkább, hiszen beépítették az ablakokat, és a végéhez érkezett a két rövid oldal véghomlokzati téglaarchitektúrájának tisztítása, javítása, pótlása, valamint elkezdték a párkányok bádogozását is.

Ide kapcsolódik:
Mozart-operával nyílik majd az Eiffel Műhelyház

Természetesen belül is egyre inkább hasonlít az épület jövőbeni önmagára. Helyükre kerültek a függönyfalak, sok helyen pedig felszerelték a hűtésért és fűtésért felelő Fan-coilokat. Apropó fűtés… Itt december 3-án indult a fűtési szezon, amihez a FŐTÁV Zrt. már lefektette a távhővezetékeket. A fedett műhelyház temperálása után lehetővé válik olyan belső munkák megkezdése is, amelyeket a hőmérséklet szabályozása nélkül nem tudna elvégezni a vállalkozó. Mivel azonban mind a távhőfogadóközpont, mind az ELMŰ trafóhelyisége elkészült az üzemeltetési (D) épületben, nem lehet akadály a hideg. Az említett D- és hamarosan a C-épület is szerkezetkész állapotba kerül: kész az aljzatbeton, valamint a lábazati szigetelés, és hamarosan befejeződik az eredeti faszerkezet javítása, bizonyos elemek cseréje, a felületek rovar- és gombaölő szerrel való kezelése. Elkészültek a belső válaszfalak, gépészeti kiállások és elektromos bekötések is.

Az Eiffel Műhelyház szélső hajói, vagyis a szociális blokkok is jól állnak: gipszkarton falak kerültek a helyükre, gépészeti és vizes kiállásokat, csatornákat hoztak létre, elektromos vezetékeket vezettek be.

Kialakultak a szólistaöltözők, a kisebb műhelyek, magyarán szinte minden, ami a színház- és a próbatermek kiszolgálásához kell. Folyamatban van az egész komplexum esővízelvezetéséhez szükséges csatornák kiépítése is, és várják a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által biztosítandó új csatornabekötést a Kőbányai út felől, amelyre az Opera rendszere rácsatlakozhat majd. Megkezdődtek a belsőépítészethez szükséges anyagbemutatások, amelyek során elfogadták a szanitereket és burkolatokat, ugyanígy döntés született a homlokzati vakolat- és belső falszínekről, ajtókról, kilincsekről és lámpákról.

Ide kapcsolódik:
Zoboki Gábor: „Ybl Miklós zseniálisat alkotott”

Hamarosan megjelennek majd Kőbányán az Opera üzemeltetési munkatársai is, akiket ettől a ponttól kezdve aktívan bevonnak az Eiffel életébe, ugyanis az épület a közműveket tekintve nemsokára üzemkezdésre kész lesz. A hely és az atmoszféra megismerésén és megszokásán túl az intézmény üzemeltetésért felelős dolgozói elkezdik felfedezni és kitanulni az ottani új rendszereket, hogy a tényleges nyitásra már otthonosan mozogjanak az Opera legújabb és leghatalmasabb épületegyüttesében.

Az Eiffel Műhelyház belső tere a felújítás alatt – fotó: Nagy Attila

Érdemes szót ejtenünk az étkezőkocsiról is, amelynek felújítása tovább folytatódott. A szerelvény külsejét szakértő csapat rekonstruálja a Vasúttörténeti Parkban található „testvérkocsi” alapján, visszavarázsolva az eredeti állapotot. Belül viszont az Opera stílusa lesz uralkodó, díszletszerűen imitálva az eredeti felületeket. Egy falpanelre kerülő rajzolt tapéta emlékeztet majd minket a nosztalgiakocsi egykori belsejére, és egyúttal színházi hangulatot is idéz, miközben valódi ülőbútorok, kis büfépult, asztalok és lámpák teszik használhatóvá és kényelmessé az eredeti funkcióját visszanyerő vasúti járművet. Nem véletlenül említettük a színházi hangulatot, hiszen a szerelvény belsejének kialakításában is az Opera szcenikai gyártó műhelyei vesznek részt – a művészi színvonal tehát garantált.

Az Operaházhoz egymondatnyi kitérővel jutunk el, mégpedig az Üzemházon keresztül. A Hajós utcában lévő épületben ugyanis folyamatosan telepítik az új gépeket, és megkezdődött az Operaházig húzódó gépészeti nyomvonalak kiépítése.

De át az Andrássy útra! Mi újság az Ybl-palota homlokzatával? A tisztítás jól halad, a szobrok felújítása, pótlása, a Zsolnay kerámia díszek megerősítése változatlanul folyik, a festőrestaurátorok elkezdték az aranyozás javítását, mégpedig 23.75 karátos aranylapokkal. Hamarosan eldől, milyen árnyalatú legyen majd pontosan a homlokzat vakolt felülete, tehát a két oldalsó és a hátsó homlokzati szakasz. A belső terekhez kiválasztották a lámpákat, valamint a hideg- és melegburkolatokat. A télre való tekintettel ezt az épületet is temperálni kell, ez az Operaház közönségforgalmi tereinek állagmegóvásához és karbantartásához is szükséges.

Állványok és tartóoszlopok – az Operaház belülről – fotó: Nagy Attila

A pincében elkészültek a falszigetelések, bekerültek az új válaszfalak, illetve kifestették az ottani közlekedők mennyezetét is, ahol a továbbra is látszón szerelt gépészeti és elektromos vezetékek futnak majd. Ahol már kész az aljzatbetonozás, illetve a vakolás és festés, oda már beköltöztek az új gépek, és várják, hogy beüzemeljék őket. Az Opera megkapta az építési engedélyt a Dalszínház utcai karzati lépcsőházban létesítendő lift elkészítésére, így a földszintről a jövőben könnyedén feljut majd a közönség a 3. emeleti karzatra, illetve a 4. és 5. emeletre. Ez új szintként jelenik meg a karzatlépcsőház terében, a jelmeztár mellett kialakuló multifunkcionális térben.

A balettöltözőkben jelenleg a könnyített betonaljzatok építése folyik, valamint megkezdődött a véglegesített gépészeti és elektromos nyomvonalak és kiállások szerelése is. A restaurátorok januárban kezdtek el dolgozni a 3. emeleti karzaton és az ottani közönségforgalmi területeken, februárban pedig az előcsarnok, a díszlépcső, a nagybüfé és a nézőtér kerül sorra.

A korábban bemutatott minta alapján zöld utat kapott az Operaház ablakainak felújítása is, amelyek visszakapják a farestaurátorok által kikutatott és rekonstruált eredeti színüket és hangulatukat, de az épületfizikai követelményeknek jobban megfelelő üvegezéssel és tömítéssel látják el őket. A nyílászárókat kézzel festik, így előzve meg a vadonatúj ablakok látszatát, és tartva meg a patinás érzetet. Szerencsére nem kell mindenből újat tervezni. A jövőbeli nézőtéri padozathoz például – a régi kibontása már megkezdődött – a meglévő szellőzőrácsokat használják majd, csak a légáram szabályozásához szükséges csappantyúkból lesz szükség újra. Ami viszont még jobb hír, hogy a Lotz-freskó sincs veszélyben: valamennyi – acél és faszerkezeti – szakértő rendben találta a kupolát, mindössze kisebb javításokat, megerősítéseket, toldásokat javasoltak. Ha az apróbb repedések nincsenek összefüggésben a felette található szerkezet csomópontjaival, úgy végleg fellélegezhetünk, hogy a 135 éves alkotásnak nincs semmi komoly baja, és várhatóan nem is lesz. A festőrestaurátorok természetesen átfogó karbantartást végeznek majd a felületen, hogy megtisztítsák az építkezés során rárakódott portól, és elvégezzék a kisebb javításokat.

A korszerűsítési és építkezési munkálatok állapotának részleteiért köszönet Józsa Anka beruházó építésznek.