„Ez egy nagy népköztársaság” – bemutatkozik az Opera HR-osztálya

Böröczki Krisztina, Kalmár Mónika, Mendelényi Zsófia, Zubán Erika, Farkas Mónika - fotó: Csibi Szilvia

Legyen szó bonyolult ügyintézésről vagy csak egy kis odafigyelés-igényről, az Opera humánerőforrás-gazdálkodási osztályán egymásnak adják a kilincset a munkatársak, akik abban az időszakban, amíg a Ház alkalmazásában állnak, az osztályon dolgozókkal találkoznak először, és gyakran utoljára is.

Mint az egészségügyi kartotékok: falnyi hosszúságú, három méter magas, fém szekrénysor foglalja el a humánerőforrás-gazdálkodási osztályvezető irodájának nagy részét, benne ezerkétszáz közalkalmazott dossziéjával, katonás rendben. A HR-osztály dolgozói hangsúlyosabban munkaügyi feladatokat látnak el, ide tartoznak a be- és kiléptetések, a képzésekkel kapcsolatos teendők, valamint az új munkaerő toborzása és kiválasztása.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

Jelenleg hat fő között oszlik meg a munka, legtöbbjük már több mint tíz éve dolgozik együtt. Az Opera alkalmazottait két humánpolitikai előadó, Zubán Erika és Böröczki Krisztina között osztották fel, akik a napi ügyintézések mellett számos egyéb felmerülő kérdésben állnak a munkavállalók rendelkezésére, legyen szó igazolások és belépőkártyák kiadásáról, vagy vagyonnyilatkozatban történő segédkezésről.

A HR-részleghez három koordinátor álláshely tartozik: Mendelényi Zsófia foglalkozik a képzésekkel, hozzá rendelték az üzemi balesetekkel kapcsolatos eseteket, és ő segíti a külföldi munkatársak foglalkoztatásával kapcsolatos ügyintézést, Kalmár Mónika a toborzáson és kiválasztáson túl a jóléti és szociális ügyekért felelős. Tekintettel arra, hogy a humán terület további szakmai elemekkel is színesíteni szeretné a palettáját, az újonnan kinevezendő harmadik humánpolitikai koordinátor mellett további munkatárs, egy HR asszisztens is támogatja a munkájukat.

A humánerőforrás-gazdálkodási osztály jelenleg egy nagy horderejű projekt előkészítésén dolgozik. A vezetőség nemrégiben teljesítményértékelési rendszer bevezetéséről döntött, amihez az alapoktól kellett kidolgozni a teljes metódust és szempontrendszert. 2015 óta a balettművészeknél már évente működtetik a jogszabály által meghatározott minősítési struktúrát, ám ez annál sokkal komplexebb és más megközelítésű lesz. „Fontos, hogy mindenkinek olyan munkaköri leírása legyen, ami valóban összefoglalja mindazokat a tevékenységeket, amiket az illető ellát, és lefedi az összes felelősség- és hatáskört, ami azzal a feladatellátással jár, így sokkal egyértelműbbé válik majd, mik az elvárások. Nagyon lelkes vagyok ez ügyben, mert azt gondolom, a megfelelően működtetett teljesítményértékelési rendszer az itt dolgozók fejlődését fogja szolgálni, bízom benne, hogy jól fogadják majd.”

Az előkészítő munka során meg kell határozni a különféle munkaköri kompetenciákat is.

„Vannak olyan szervezeti képességek, amelyek csaknem minden munkakörre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy rendezvényszervezőről, balettművészről vagy kellékesről van szó.

Ilyen például a kommunikáció, a prioritizálás vagy a változáskezelés, hiszen egy színházban mindig ott van a hirtelen módosítás lehetősége, és nem mindegy, hogy valaki hogyan reagál erre: sokkot kap, ledermed vagy inkább inspirációt talál benne.”

Az értékelés a közvetlen vezetők feladata lesz, amelyhez a HR-osztály minden háttértámogatást megad. „Annak érdekében, hogy még eredményesebben tudjunk segíteni, Kalmár Mónikával részt veszünk egy coach képzésen a Budapesti Gazdasági Egyetemen, továbbá egy külsős HR-tanácsadó is támogatja a munkánkat. Olyan eszközrendszert szeretnénk kínálni a vezetőknek, amit ha felhasználnak, eredményesebben tudnak működni egyrészt a vezető mint egyén, másrészt a szervezeti egység szintjén is. Hiszek abban, hogy egy tanuló apparátusban az egyéni célokat szoros összeköttetésbe lehet hozni a szervezeti célokkal, ezáltal nemcsak az elköteleződés, de a motiváció is erősödik. A teljesítményértékelési rendszer a későbbiekben alapot kell, hogy szolgáljon a karriermenedzsmentnek és képzéseknek, valamint az ösztönzőrendszer fejlesztésének. Ez egy több éves projekt lesz, mely kapcsán első körben négy szervezeti egységgel indulnak el, amihez bevonták a területek vezetőit: a karigazgatót, a balettigazgatót, az adminisztrációból a rendezvényszervezés vezetőjét, a műszaki területről pedig a díszlettár vezetőjét. E négy személyen kívül már most is alkalom nyílik valamennyi vezető számára egy izgalmas műhelymunkára, melynek első, ráhangoló tréningjei már részben lezajlottak.”

Az osztály vezetője Farkas Mónika, aki kanyargós úton érkezett az Operába. „Sok mindenben kipróbáltam magam, voltam röntgenasszisztens és földrajztanár is, az azonban mindig fontos volt, hogy emberekkel foglalkozhassak.” 2001 óta dolgozik humán területen, kezdetektől a közszférában, előbb a Belügyminisztérium Központi Hivatalában, majd a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. A Magyar Állami Operaházhoz 2007-ben, Vass Lajos főigazgatóságának idején került.

Farkas Mónika – fotó: Csibi Szilvia

Farkas Mónika nyugalmat árasztó, közvetlen és segítőkész személyiség, akihez szívesen fordulnak a Házban dolgozó kollégák, ha problémájuk adódik. „Sokan keresnek meg ügyes-bajos dolgaikkal, amik nem feltétlenül a humánhoz kötődő teendők, mégis rám gondolnak először” – meséli az osztályvezető, akinek épp egy ilyen alkalomhoz kötődik egyik kedves élménye. „Amikor Fischer Ádám főzeneigazgató lett a Házban, újra aktiválnia kellett a magyar állampolgárságát, amit a disszidálása idején inaktiváltak. Megkért, hogy az ügyintézésben segítve kísérjem el a hivatalokba, ahol óriási csodálattal figyeltem, micsoda memóriája van, és milyen nagy érdeklődéssel fordul a családja felé, még azt is fejből tudta, mikor házasodtak össze a nagyszülei. Nagy élmény volt jelen lenni.”

Az opera világa ideérkezésekor nem volt ismeretlen az osztályvezető előtt. „Gyakorlatilag klasszikus zenén nőttem fel, köszönhetően orvos szüleimnek, akik jó barátságot ápoltak a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjaival. Emellett a bátyámmal tizenéves korunk óta bérletünk volt az Operába – ráadásul szülők nélkül, úgyhogy nagyon élveztük.” Mióta megszületett kislánya, Mónika szabadidejében a felnőtt közönségnek szóló produkciókat felváltották a matiné-előadások. „Egész pici kora óta hordjuk magunkkal. Arra is volt példa, hogy úgy álltam hátul a páholyban, hogy rajtam volt a hordozóban. Háromévesen már végigülte az Aidát, de A diótörőt és a Hófehérkét is legalább harmincszor láttuk már.”

A személyi iratokból kiderül, hogy sok család dolgozik az Operában, leggyakrabban házastársak, illetve az ő gyermekeik. Mónika is a Házban ismerte meg élettársát, Végh Antalt, aki a díszlettár vezetőjeként tevékenykedik, de a sógora is a csapatot erősíti.

„A személyes kapcsolatok nagyon fontosak; ahogy Szinetár Miklós mondta egykor, ez egy nagy népköztársaság.”

Nem csoda, hogy a jó HR-estől a szakmai tudáson túl az is elvárás, hogy minél empatikusabb legyen, hiszen, ahogy Mónika megjegyzi, erre a Házban fokozott az igény. „Nálunk nemcsak a művészek érzékeny lelkű emberek, hanem az összes dolgozó, ami nagy érték: arra, hogy többségük erősen elkötelezett a Magyar Állami Operaház mellett, humán szempontból mindenképp érdemes építkezni.”