Alexandre Dimcevski 2016 óta az Opera koncertmestere. Francia, orosz és macedón gyökerekkel rendelkezik, a magyar zenei életbe pedig egykori tanára, Kelemen Barnabás vezette be. Nem mellesleg hisz a hegedűiskolákban és imádja a hangszerét.
– Franciaországban született orosz-macedón családban. Németországban az orosz hegedűiskola szerint tanult, most pedig Magyarországon él és dolgozik. Hol van otthon?
– Ez egy érdekes dolog. Az életem eddigi szakaszaiban bárhol is voltam, sosem volt kérdés, hogy miért azt, és miért ott csinálom. Minden helyzetben jól éreztem magam, de ha ki kell emelni egyet, akkor Franciaországba térek vissza a legszívesebben, hiszen a szüleim most is ott élnek.
– Mikor döntött úgy, hogy Magyarországra jön?
– Egyszerűen egy meghallgatás miatt érkeztem ide, amit a Magyar Állami Operaház írt ki még 2016-ban. Kölnben Kelemen Barnabástól tanulhattam, ő hívta fel a figyelmem a lehetőségre. Utolsó éves voltam, és mivel a próbajáték sikerült, egy évig ingáztam. Ma már Budapesten van a bázisom.
– A koncertmesteri lehetőség vonzotta?
– Bár édesapám Toulouse-ban volt koncertmester, tehát volt előttem példa, nem csak ez volt az ok. Élvezem, hogy egy egész szimfonikus zenekart vezethetek, azonban szóló- és kamarakoncertek nélkül nem érezném magam teljesnek. Mindegyik művészi elfoglaltságnak megvan a maga varázsa. Azt hiszem, hogy egy jó arányt kell beállítani, mert bármit is csináljak,
a legfontosabb, hogy olyan emberekkel vegyem körül magamat, akik inspirálnak és akiktől tanulni tudok.
– Említette, hogy Kelemen Barnabás volt a tanára. Hogyan működtek együtt?
– Mielőtt találkoztam volna Barnabással, csak orosz mestereim voltak, tehát már az indulás is különleges volt. Ami a hegedűjátékot illeti, egy teljesen új világot fedeztem fel általa. Nagyszerű hegedűs, aki óráról órára új ötleteket, egyedülálló megoldásokat hozott. Nyugodtan mondhatom, hogy megváltoztatta a zenéhez való hozzáállásomat.
– Előtte orosz módszer szerint tanult. Hisz egyáltalán a hegedűiskolákban?
– Abszolút! A legnagyobb baj az, hogy manapság ezek a különbségek egyre inkább elmosódnak, a hangszeres játék univerzálisabb lett. Nagy szerencse, hogy számos felvétel elérhető a videómegosztókon, így aki erre hajlandó, megpróbálhat valamit ellesni a legnagyobbaktól. Az orosz iskola alapvető jellemzője például a puha, szép és melegséget árasztó, ugyanakkor intenzív hangok megszólaltatása, ami számomra továbbra is elsődleges.
– A magyar művekhez milyen a viszonya?
– Legutóbb például Hubay Jenő A cremonai hegedűs című operájában játszottam. Nagy élmény volt, és egyre inkább érzem a magyar zenét, de még van mit felfedeznem. Örülök, mert az operaházi munka keretében erre nagyon is sok lehetőség nyílik.
– Elárulja, hogy milyen hegedűn játszik?
– Egy Carlo Ferdinando Landolfi által jegyzett 1754-es hangszerem van. Hangzásvilága gazdag és színes, erőteljes ugyanakkor intim is egyben. Nem is kívánhatnék jobb hegedűt magamnak.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.