Az Opera január végéig ad lehetőséget az énekeseknek az intézménnyel kötött szerződéseik felbontására, utána viszont próbanapokon nem enged el senkit. Ókovács Szilveszter szerint „megint elállnak az útból”. Az Operaház vezetőjével a Kultúra.hu beszélgetett.
– Egyeztetett-e az elmúlt három hétben a vidéki színházak zeneigazgatóival?
– Októberben kérték a zeneigazgatók főnökei, a színházigazgatók, hogy egyeztessünk, ez másnap meg is történt. Viszont a kérelmező levél, amelyre oly sokszor hivatkoztak, soha nem érkezett meg. Az igazgatókkal – Pécset Gulyás Dénes zeneigazgató képviselte – minden lényegeset sikerült is megbeszélni, aztán ez mintha nem ment volna át a zeneigazgatókig.
– Nem ez érdekelt. Hanem az, hogy a december 6-ára tervezett nyilvános beszélgetés – amelyen a részvételét lemondta – óta egyeztetett-e a zeneigazgatókkal? Szükségesnek tart-e egy ilyen megbeszélést?
– Pedig sokkal inkább érdekelhette volna, mert tárgyszerűbb volt és igazabb, mint az a mérhetetlenül elfogult sorozat, amelyen vudubábut csináltak a Magyar Állami Operaházból.
Sajnálom, hogy nem hangzott el: december 6-án karácsonyi videófelvételt készítettünk egyebek mellett az egyik zeneigazgató feleségének részvételével. A harmadik „beszélgetést” utólag megtekintve jó döntést hoztam. Az egyik sortűz volt, a másik örömet szerzett minimum 107 ezer embernek. Úgy nyilatkoztak ott az urak, mintha egyáltalán nem jött volna létre az októberi találkozó, és azon nem tisztáztuk volna a helyzetet az igazgatóikkal.
– Mi lehet mégis a félreértés oka?
– Sok energiát fektettek abba, hogy félreértsék, amit mondtam, pedig cikkben is leírtam az Opera álláspontját. Most olyan karmesterek fordulnak ellenünk, akik vidéki állásuk mellett nálunk is fellépnek, nem vidéki gázsit kapnak, és – teljes joggal – igen rossz néven vennék, ha pesti produkciójuk énekesei kihagynák a próbákat vidéki kikérések miatt. A korábbi operai vezetőknek még egy Primavera Fesztivál feltalálására se futotta, most pedig csodálatosan összekeverik az én hatókörömet az Emberi Erőforrások Minisztériuma és saját városaik képviselő-testületének hatáskörével.
A szerződésem tíz éve egyetlen színházra szól, rajtam más ne keresse a saját felelősségét.
És vidéki vagyok, az is maradok, például szerettem volna Veszprémben, a szülővárosomban kamaraoperát építeni a régi moziból huszonöt éve, de rá kellett jönnöm, hogy ab ovo esélytelen. A lehetetlent felesleges megkívánni. Pontosan értem, hogy a végekről nézve az Andrássy út a Kánaán maga: ezenközben a Radnóti meg a Vígszínház szintjén vagyunk finanszírozva, és az Erkel Színházban mégsincs zuhanyzó, kézzel húzzák a díszletet, valamint csaknem öt éve nélkülözzük az Ybl-palotát.