Ha színházba megyünk, mire figyeljünk az illatok esetében? Kiegészítőnek számít-e egyáltalán? Kell-e, hogy többféle legyen belőle? Mitől válik legendássá egy illat, és mi az a niche parfüm? Schiffer Miklós stílusszakértő válaszol.
– A divat terminológiájában hogyan szerepel a parfüm szó? Beszélhetünk úgy az illatról, mint egyfajta kiegészítőről?
– Erre csak egy óriási klasszikust lehet idézni: Coco Chanel mondta, hogy annak a nőnek, aki nem használ illatszert, nincs jövője. A parfüm kiegészítő, sőt még pontosabb, ha azt mondjuk, személyiségünk kiegészítése, kitolása, a saját ízlésvilágunk mások szemüvegén át való láttatása vagy kifejezése. Hiszen nem mi magunk kavarjuk a saját parfümünket, mégis megtaláljuk azokat az illatokat, amelyeket szeretünk. Ennek persze sok ága van, maga a választás lehet divat, lehet mánia. Az Yves Saint Laurent Opium nevű kompozíciója például rögeszmévé vált a nők körében, ahogyan a Magie Noire, és az Európában sokáig elérhetetlen Eternity is Calvin Kleintől.
Férfi illatok közül a Paco Rabanne-t, vagy a Diortól az Eau Sauvage–t tudnám említeni. Tehát mind az urak, mind a hölgyek esetében léteznek már-már misztikusan felkapott termékek, amelyeknek nyilvánvalóan a személyes jellege veszik el az által, hogy sokan használják ezeket. Amikor kiválasztunk egy illatot, azonosulunk az illatjegyekkel, azok hangulatával. Ez egy kifejezésmód is egyben, ezért ma már olyanok is vannak, akiknek saját illatot kreálnak. Nagy változás az utóbbi egy-két évtizedben, hogy sok illatszer-alapanyagot szintetikusan állítanak elő. Emögött a zöld felfogás áll elsősorban, de egyéb okai is lehetnek.
– Kell, hogy többféle illatunk legyen?
– Nem kell. Az illatszerhez való hozzáállásunk nagyon érdekes: van, aki egy-egy illathoz ragaszkodik egy életen, vagy egy-egy életszakaszon át, és van, aki mindig újabb illatokba lesz szerelmes, és megveszi a legújabb kompozíciókat, vagy a legújabb kompozíció alkompozícióját – mert ma már ennek is divatja van. Természetesen annak is van jelentősége, hogy milyen évszak van. Harmincfokos napsütésben általában nem nyúlunk a nagyon mély, ’oud’ illatokért. Habár ennek ellentmondanak a közel-keleti országok, ahol ugyanolyan nehéz, olajos illatokat használnak a melegben is, hiszen a nagy forróságban sokkal hamarabb elpárolog a parfüm.
Abban is nagy eltérés mutatkozik, hogy ki, hogyan adagolja a parfümöket: össze-vissza fújja magát vele, vagy diszkréten használja. Ezek mind nagyon személyes dolgok. Aki mondjuk Opiummal megy be reggel nyolckor a munkahelyére, az nem lesz a kedvence a többieknek, mert émelyegni fognak tőle. És itt érdemes kicsit visszakanyarodnunk az öltözködéshez: ha fontos, hogy ne csak magunknak, de másoknak is tetsszünk, akkor az illatszerválasztásnál is érdemes odafigyelni, és a nagyon átható, erős illatokat kicsit szolidabban használni. Hiszen az, ami nálunk befutó, az nem biztos, hogy másnak is tetszik.
– Mire figyeljünk az illatok esetében, hogyha színházba megyünk? Egyes multicégeknél például az etikai előírás része, hogy az erős, vagy a kollégákat zavaró illattal nem lehet megjelenni.
– Mi számít erős, vagy a kollégákat zavaró illatnak? Ez pont olyan, mint a túl hosszú, és a túl rövid szoknya. Mihez képest erős, mihez képest zavarja a mellettünk ülőt? Szerintem két nagy típusra lehet osztani az embereket: akik használnak illatszert, és akik nem. Az illatszerhasználók nyilvánvalóan jobban elviselnek egy olyan parfümöt is, ami nekik nem annyira kedves. Akik pedig nem folyamodnak az illatszerekhez, azoknak szinte minden illat zavaró. Egy nagyon könnyed illat is tud kellemetlenül facsaró és gyomoringerlő lenni, és egy nehéz, átható illat is lehet olyan selymes, hogy senkinek sem bántó. Ez nehéz és összetett kérdés. Természetesen mondhatnék olyan kliséket, hogy szűk közösségben ne használjunk nehéz illatokat, de sok értelme nem lenne. Mindenki cselekedjen úgy, ahogy neki tetszik.
– Ön szerint mitől válik legendássá egy illat? Egy-egy jól megválasztott gondolat vagy az ügyes marketing miatt? A Chanel No5 például a divat modern megközelítését volt hivatott tükrözni, a Calvin Klein CK One-ja pedig Klein provokatív farmer-reklámkampány képeivel forrt össze.
– Nos, a Chanel No5 a húszas évek divatmegközelítését, egy elmúlt idő felfogását tükrözi, a CK One pedig azért mérföldkő, mert az első olyan parfümök közül való volt, amiről nem határozták meg, hogy női vagy férfi illat. A mai niche parfümöknél sincs ez előírva, mert a parfümöknek igazából az összetevők adják a nevüket. Az egyik kedvenc illatom a Tom Ford Oud Wood – ezt használhatja férfi és nő is, nincs jelölve, hogy Pour Homme. De Tom Fordnak van olyan illata is, a Black Orchid, amit nagyon sok férfi használ, pedig kifejezetten nőknek szánja. Ez az átjárás, az ide-oda kacsintás a parfümöknél is jelen van. Ezért is gondolom azt, hogy tíz év múlva nem lesznek női és férfi illatok, csak illatok. Az emberek az újra vágynak az illatszerek tekintetében is. Ma már nem azt üzeni a világ, hogy tarts ki egyvalami mellett, hanem azt, hogy vegyél újat.
– Ha van évszakhoz illő illat, van egy-egy adott ruhához, alkalomhoz passzoló parfüm is?
– Természetesen. Ha szmokingba bújok, akkor én is olyan illatot használok, ami a szmoking eleganciájához, üzenetrendszeréhez illik. Ha edzeni megyek, akkor egy sportosabb, egy nyári délelőttön pedig egy könnyebb illatot választok. Hozzáteszem, én egy elég tudatos illatszerhasználó vagyok.