Egyedülálló zenetörténeti ív rajzolódik ki, ha az ember angol, angolszász zeneműveket hallgat. Erről tesz tanúbizonyságot az Aranykor: Angol elegancia című, február 2-án hallható est is, ahol Purcelltől Holstig csendülnek fel darabok az Opera 2024/25-ös, Angol100 évadának jegyében.

- hirdetés -

Az Egyesült Királyságban született Benjamin Britten 1945-ben minisztériumi megbízást kapott, hogy komponáljon egy darabot egy olyan oktatási célt szolgáló filmhez, amely megismerteti a fiatalokat a különböző hangszerekkel. A zeneszerző ehhez kiindulásként az angol barokk ikonikus alakjának, Henry Purcellnek Abdelazer-szvitjét, abból is a rondót választotta. Így született a „filmzene” után önálló életre kelő Változatok és fúga egy Purcell-témára.

A jól ismert téma először a teljes zenekaron hangzik el, majd a variációk négy hangszercsoporton: fa- és rézfúvósokon, utána vonósokon, végül ütőhangszereken. Zárásként pedig még egy fúga is hallható, ahol a hangszerek újra megszólalnak, megtartva a korábbi belépési sorrendjüket.

A szintén brit komponista Edward Elgar 1919-ben írta e-moll csellóversenyét. Ez volt az utolsó teljes, befejezett műve, ami talán nem véletlen: az első világháború borzalmai ihlették őt. A szívbe markoló dallamvilág, a komor színek a londoni ősbemutató közönségét inkább elriasztották. Méltó helyét csak későbbi előadások során nyerte el a hallgatóság szívében.

A februári 2-i koncert szólistája, a sokoldalú kolumbiai csellóművész – és egyben zeneszerző, festő, fényképész – Santiago Cañón-Valencia 1995-ben született Bogotában, és első zenekari fellépésére hatéves korában került sor szülővárosában – nem csoda, hogy a Forbes Colombia szerint „az egyik legígéretesebb ifjú csellóművész”.

Gustav Theodore Holst angol zeneszerző és zenepedagógus, akit kiváló hangszerelő tehetsége miatt is számontartanak. Zenéjében többek között Maurice Ravel, Igor Stravinsky stílusán alapuló nemzetközi ízlés ötvöződik a késői angol romantikával. Holst szinte minden műfajban alkotott daloktól kamaraműveken át szimfonikus darabokig és operákig. A hindu filozófia, a szanszkrit irodalom és az angol népdal jelentős ihlető forrásként szolgáltak számára.

Nemzetközi hírnevét A bolygók (The Planets) című nagyzenekari szvitjének köszönhette, amely az I. világháborút követően korának legismertebb angol komolyzenei alkotása lett. A mű a Marstól a Neptunuszig a naprendszerünk összes ismert bolygóját ábrázolja, a rájuk vonatkozó jellemzőket, tulajdonságokat, értékeket frappáns módon fordítva zenei karakterré.

Stílszerűen a koncert karmestere is brit születésű. David Coleman szinte az összes jelentős brit zenekarral, valamint a világ vezető operaházi és koncertzenekaraival fellépett már. Operák, szimfonikus, kamara- és kóruskoncertek, valamint klasszikus és modern balettprodukciók alkotják széles repertoárját. David Coleman a Londoni Operaközpont korrepetitoraként és karmestereként kezdte pályafutását, majd operagálákat és koncerteket vezényelt a legrangosabb brit operaházakban és koncerttermekben, ahogyan fellépett számos nemzetközi zenei fesztiválon is.

A Maestro zeneszerzőként is aktív: Kaleidoszkóp című művét az Opera rézfúvós művészei rögzítették hangfelvételen, Botos Veronikának, az intézmény brácsaművészének darabot komponált Virágok címmel, a zenekar ütőseinek dedikált, Dancing Percussions című darabjának ősbemutatójára pedig a júniusi Csillagóra gálán került sor. A februári esten ezúttal a Celebremust ismerhetik meg az érdeklődők.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.