Különleges életet élnek az operaházi gyermekkórustagjai és a balettnövendékek, hiszen egész kiskoruktól kezdve már két helyen is maximális erőbedobással teljesítenek, miközben nem felejtenek el gyerekek maradni. Tavaly díjazták először az évadzáró Csillagóra gálán a legkiemelkedőbb fiatal operaházi művészeket, így őket, és az idei kamaraművészeket kérdezte az Opera Magazin.
- hirdetés -
„A balettet nem fogom félvállról venni” – Porkoláb Cecília
„Egy pillanatra sem volt kérdés számomra, hogy a balettet nem fogom félvállról venni, és ezt nagyon komolyan gondolom” – mondta el a kamaraművészi elismerést 2022-ben elsők között elnyerő Porkoláb Cecília. Őt édesanyja íratta be balettozni a Mozdulatcsiszoló Táncműhelybe, Garbaisz Gyöngyihez, tőle pedig egyenes út vezetett a Magyar Nemzeti Balettintézetbe. Az elismerés egyszerre szólt a nemzetközi versenyeken nyújtott teljesítménynek, a szólószerepekben való helytállásnak és a mindennapos szorgalmas munkának: „Egyáltalán nem számítottam a díjra, meglepetésként ért, hogy növendékek is megkaphatják. Néhány napba beletelt, mire elért a tudatomig, hogy ez velem történik meg. Mindez hatalmas lendületet adott a nyárra, hogy még keményebben dolgozzak és a következő években a legjobb formámat nyújtsam.”
Cecília kedvencei a nyári kurzusok, amelyeket a Magyar Nemzeti Balett művészei tartanak a növendékeknek, de egy sérülés miatt sajnos idén ezt ki kellett hagynia. Ami átsegítette ezen a nehezebb időszakon az az, hogy rengeteg feladat találta meg az előző évadban: „Ajándék volt, hogy táncolhattam Níkia monológját A bajadérból, ami nagy álmom volt, de nem gondoltam, hogy megtanulhatom. Amikor a mesternőm felvetette, hogy ezzel készítene fel a veszprémi versenyre, boldogan mondtam igent.”
Porkoláb Cecília – fotó: Nagy Attila
A fiatal balerinát a közönség is láthatta fehér hattyúként a KisHattyúk tava előadásban, gyerekszereplőként A diótörő-sorozatban, de számos nemzetközi versenyen is bizonyította már tehetségét és szorgalmát. Ha pedig vágyai teljesülnek, a Magyar Nemzeti Balett tagjaként követhetjük majd pályáját a jövőben.
„A művészek egymás között nagyon segítőkészek” – Abebe-Ayele Rafael
Tavaly első ízben részesült kamaraművészi elismerésben az Opera Gyermekkarának egy ifjú tagja is, Abebe-Ayele Rafael. Rafael nemcsak opera-előadások rendszeres karszereplője, de a Ments meg, Uram!, a János vitézke és A makrancos királylány című produkciókban szólistaként is nagy sikerrel szerepelt. Rafael zenei tehetsége korán megmutatkozott, magától tanult meg zongorázni, majd rögtön elkezdett hegedülni és a szolfézzsal is foglalkozni. „Év közben szólt a hegedűtanárom, hogy ismeri ezt a kórust, érdemes lenne jelentkeznem, és azonnal fel is vettek a gyermekkarba. Később az Operaházban egyre több szerepet kaptam, egyre izgalmasabb feladataim voltak.”
Rafael életéből a hegedű időközben kikopott, de megmaradt a zongora és az éneklés – az iskolai feladatok mellett. Bár fél évet magántanulóként végzett, visszatért az iskolapadba. „Nehéz iskolába is járni, pláne a bemutató előtti időszakban, amikor próbahét van, de megéri. Az Operaházban nagyon jó a közösség, fantasztikus a hangulat. Azt hiszem, a művészek egymás között nagyon segítőkészek, nyílt szívűek, figyelmesek, ezért is választották ezt az utat. Aki nem ilyen, ne lépjen erre a pályára!”
Hajzer Nikolett és Abebe-Ayele Rafael – fotó Nagy Attila
A fiatal zenész számára természetes, hogy egyszerre két dologra fókuszál teljes gőzzel, de közben van ideje a barátaira és a hobbijaira is: „Nem tudom, hogy jön ez ki, de tényleg van szabadidőm!” Az éneklés mellett érdekli a zeneszerzés, a zongora, és a karmesterség is szóba jöhet, de nem zárja ki azt sem, hogy tudományos pályát választ majd a jövőben. Ami biztos, hogy a következő néhány évben a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium padjait fogja koptatni. „Nagyon jó, hogy van egy támogató családom, mindenki rengeteget segít abban, hogy az OPERA Gyermekkarába járhassak. Amíg nem tudtam egyedül közlekedni, mindez nagy terhelést jelentett a szüleimnek is, akik rengeteg energiát fektettek abba, hogy ezt az életet élhessem.”
„Amikor spicc-cipő van a lábamon, olyan, mintha megvalósult volna az álmom” – Pollák Julianna Éva
Az idei díjazottak szintén nem számítottak arra, hogy kamaraművészi elismerést kapnak, de mindketten úgy érzik, hatalmas erőt ad, hogy az Operaház méltányolja a teljesítményüket és a befektetett munkájukat. Pollák Julianna Éva családja számára nem ismeretlen a megfeszített munka, édesanyja professzionális szinten, versenyszerűen korcsolyázott. „Amikor kisbaba voltam, már akkor gyönyörű zenéket hallgattunk, ovis koromban táncikáltam A hattyúk tava vagy éppen A diótörő muzsikájára. Jártam balett-előkészítőbe, és még iskola előtt kerültem Kiss Eszter mesternőhöz, vele kezdtem el igazán balettozni.”
Pollák Julianna Éva a párizsi YAGP-n 2022. novemberében – fotó YAGP
A Magyar Nemzeti Balettintézet Kamaraművésze idén tavasszal egyetlen magyar indulóként páratlan sikert elérve végzett a top 12-ben a világ legnagyobb balettversenyének számító Youth American Ballet Grand Prix-n korosztálya klasszikusbalett-kategóriájában. Az Operaházban eközben Marika (A diótörő), míg az Eiffel Műhelyház KisCsipke-előadásában Auróra, valamint a Csizmás Kandúr és a Kék Madár partnereként lépett színpadra szólistaszerepekben.
Julcsi számára a nap legszebb időszaka, amikor megérkezik a balett-terembe és elkezdi a gyakorlást, különösen azóta, mióta spiccen is táncolhat: „Amikor spicc-cipő van a lábamon és tütüben vagyok, olyan, mintha megvalósult volna az álmom és egy pillanatra felnőtt balerina lehetek. Bár nehéz és néha fájdalmas is, amikor így gyakorolok, azt érzem, közelebb kerülök a komolyabb darabokhoz.” Számára a megmérettetések is sok izgalmas tapasztalatot hoznak: „Nagyon jó élmény versenyre járni, megnézni, hogy másokhoz képest hogyan teljesítek, hol tartunk a világban. És persze remek a hangulat ezekben a napokban.”
„Teljesen beszippantott a színházi világ” – Kirsch-Veszeli Jázmin
Idén a gyermekkari kamaraművészi elismerést Kirsch-Veszeli Jázmin nyerte el, aki tízéves kora óta tagja a kórusnak, és már a Bartók Konzervatórium magánének szakos hallgatója is. Jázmin az együttesben betöltött feladatai mellett az elmúlt évadban a Tosca Pásztorlányaként és A makrancos királylány Udvarmestereként lépett fel szólószerepben. „Teljesen beszippantott a színházi világ, hiszen gyermekkari tagként folyamatosan jelen vagyunk a színpadon, itt szükség van a zenei képzettség mellett színészi teljesítményre is. Tanulunk koreográfiát, és prózában is meg kell tudnunk szólalni a színpadon.”
Hajzer Nikolett, Ókovács Szilveszter és Kirsch-Veszeli Jázmin – fotó Nagy Attila
Jázmin zenei pályafutása a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdődött, innen igazolt át az Operához. A családjában nem ismeretlen a művészi látásmód, nagyapja festőművész, édesapja operatőr, de ő maga a muzsikálás mellett sokáig versenyszerűen triatlonozott is: „Ha nem lenne a sport, nem tudnék énekelni, ha nem lenne az éneklés, nem tudnék sportolni.” A sport a mai napig megmaradt, de ahogy egyre komolyabb feladatok érkeztek, már csak hobbiként. „Hetente kétszer van fix kartermi próbánk, emellett zenekari és színpadi próbák, előadások. Így tulajdonképpen minden nap bent vagyunk, ami pontos időbeosztást, szigorú logisztikát igényel.” Több példaképre is felnéz, mindegyikre más miatt: „Boross Csilla, ének technikáját csodálom, és az emberi hozzáállást, Cser Krisztián, Horváth István, Pataky Dániel – a hangi adottságaik mellett a természetesen áradó, erős színpadi jelenlétük, az, ami példát mutat nekem.”
A kamaraművészi díj hatalmas löketet és biztatást jelent Jázmin számára: „Számomra ez egy ékkő, egy olyan elismerés, ami még keményebb munkára, még nagyobb szorgalomra sarkall, hiszen Kamaraművészként az Operaházban ehhez méltó teljesítményt kell nyújtanom.” Már van szerepálma is: „Papagéna és Zerlina rövid távlatban nézve, és nagy vágyam a Turandot, de tudom, hogy addig még nagyon sokat kell tanulnom, képeznem magam, tapasztalatot szereznem.”
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
