A dal, azaz Lied a romantika egyik legjellemzőbb német ajkú zenei műfaja volt, legnagyobb mestere pedig kétségkívül a klasszicizmus és romantika korszakainak határán alkotó zeneszerző, a mindössze 31 évet élt Franz Schubert (1797-1828).
Rövidke élete alatt is hatalmas életművet hagyott hátra, több száz verset ültetett át zenére, dalciklusai a mai napig a klasszikus zenei repertoár kedvelt darabjai. A Szép molnárleány és a Téli utazás a német dalirodalom csúcsainak számítanak, újra és újra különböző értelmezésekre buzdítva az előadókat.
Termékenység ide vagy oda, sajnálatos módon 20-as évei közepén Schubert is elkapta a szifiliszt, és tünetei az évek során elhatalmasodtak rajta, annál is inkább, mert a korban higannyal kezelték a betegséget, ami nem hogy nem segített, hanem éppen ellenkezőleg…Mindeközben mániás depresszióval is küzdött, hangulatingadozásait pedig nem segítette meg alkoholizmusa sem.
Kortársai feljegyezték, hogy rémesen viselkedett, amikor ivott, nem tudta kontrollálni magát, és Brahmshoz hasonlóan botrányos jeleneteket rendezett a tiszteletreméltó osztrák családi összejöveteleken. Állítólag már tinédzserkorában gyakran a pohár fenekére nézett, de egy barátja, Schober azt is megemlíti, hogy később egészen elengedte magát, és éjszakánkét végigjárta a külvárosi kocsmákat.
Azt is tudjuk, mely ital volt a komponista kedvence, egy különleges stájer nedű, a Schlicher rozé. Jómagam is kóstoltam ezt az egészen különleges, savanykás bort, mely egy bizonyos különleges szőlőfajtából, a Blauer Wildbacherből készül. A bornak a mai napig nagy kultusza van, akár Schlicher-borútra is indulhatunk.
Schubert sok egyéb mellett egy csokorra való „Trinklied”-et, azaz ivós nótát is komponált, ezek közül hallgassunk meg egyet!