“A kortárs zenével is próbálok többet foglalkozni”

Pusker Júlia - forrás: Aiga Photography

Pusker Júlia 2010-ben nyerte el a Yamaha-ösztöndíjat, majd a magyar vonóshagyományoktól nem eltávolodva Pauk György osztályában szerzett diplomát a londoni Royal Academyn. Bár a brit fővárosban él, tanulmányai pedig ettől az évtől Brüsszelhez kötik, tavasszal számos koncerten hallhatja őt a hazai közönség.

– Zenészcsaládban nőttél fel. Ez határozta meg a pályaválasztásodat?

– Édesanyám zongoratanár, édesapám orgonaművész és karmester, nővérem, Ágnes pedig már hegedült, amikor megszülettem. Mindig ámulattal hallgattam, amikor gyakorolt, és idővel kértem a szüleimet, hogy én is elkezdhessek hegedülni.

A Láthatatlan húrok – A tehetséges Pusker nővérek című HBO-filmnek köszönhetően nemcsak lenyűgöző zenei élményben lehet részünk, de betekinthetünk a Pusker lányok világába, amiben a zene és egy családi titok mellett a különleges testvéri kapcsolat játssza a főszerepet.

– Kecskeméten születtél – milyen emlékeket őrzöl?

– A szüleim a mai napig itt élnek és tanítanak. A kecskeméti Kodály iskola falai között tizenkét évet töltöttem, így a zenei és egyéb tanulmányaimban is nagyon nagy szerepet játszott a város és az iskola. Úgy érzem, olyan biztos alapokat kaptam, amelyekre egész életemben építeni tudok.

– Testvéreddel már az iskolai évek alatt egy dokumentumfilmben szerepelhettetek. Minek köszönhettétek a lehetőséget?

Pusker Júlia forrás: Aiga Photography

– Sós Ágnes, a fi lm rendezője a kecskeméti iskoláról forgatott dokumentumfilmet, amelyben mint az intézmény diákjai mi is szerepeltünk. Miután a film elkészült, Ági azzal keresett meg minket, hogy mit szólnánk hozzá, ha időnként eljönne koncertekre, próbákra forgatni. Ekkor még nem tudtuk, hogy egy hétéves periódus veszi kezdetét.

– Néhány hónapja szerezted meg mesterdiplomádat a londoni Királyi Zeneakadémián, ahol nem is kerültél olyan távol a magyar vonóshagyományoktól.

– Igaz, hiszen Pauk György osztályában diplomáztam tavaly szeptemberben. Pauk György olyan legendás művészektől tanulhatott, mint Zathureczky Ede, Weiner Leó vagy Székely Zoltán. A tanár úr játéka és zeneisége egyaránt a magyar hagyományokra épül, amit a pedagógiai felfogása is jellemez. Különösen a vonóvezetést, a hangminőség fontosságát hangsúlyozta óráról órára, ahol szinte mindig szóba jött egy-egy zenei óriás szellemisége és hagyatéka.

– Tanulmányaidat ettől az évtől Brüsszelben folytatod. Magyarországon mikor hallhatunk legközelebb?

– Jelenleg Augustin Dumay irányítása alatt dolgozom a Queen Elisabeth Music Chapelben. A képzés itt már lazább keretek között zajlik, és sokkal nagyobb hangsúly helyeződik az egyéni igényekre és fejlődésre. A február 15-i koncert után, ahol Hámori Mátéval és az Óbudai Danubia Zenekarral lépek fel a Zeneakadémián, március 10-én Nobuko Imaival adjuk elő Mozart Sinfonia Concertantéját. Április végén pedig a nővéremmel lesz egy nagyon izgalmas koncertünk a Müpában.

Felfedezések a Müpában: Pusker Júlia és Pusker Ágnes

– Sok közös fellépésetek van?

– A Kecskeméten eltöltött évek alatt számos alkalommal játszottunk együtt kéthegedűs darabokat és kettősversenyeket. Az elmúlt öt évben viszont, amióta a nővérem Münchenben él, én pedig Londonban, nincs rá módunk, hogy sűrűn találkozzunk. Egy koncert remek alkalom arra, hogy több időt töltsünk együtt. Nemrég eljött hozzám Londonba, márciusban pedig mindketten Magyarországra utazunk. A család mellett persze egy-két próbát is beiktatunk a koncert előtt.

– Van már kialakult repertoárod vagy olyan korszak, szerző, akihez közelebb érzed magad?

– A barokktól a romantikusokig sok mindent játszom, de valamiért Bartók zenéje mindig is különösen közel állt hozzám. Ezért is nagy öröm a februári koncert, ahol Bartók fiatalkori hegedűversenyét adhatom elő. Bevallom, az elmúlt időszakban a kortárs zenével is próbálok többet foglalkozni.

Pusker Júlia a londoni tanulóévek alatt egy az akadémia által biztosított 1791-es G. Gagliano-hegedűn játszott. Jelenleg a Harrison Frank Family Foundation által felajánlott, 1948-ban készült, olasz Carlo Bisiach-hangszer lehetőségeivel ismerkedik.

– 2014-ben átvehetted a Junior Prima-díjat. Fontosnak tartod az ilyen jellegű elismeréseket?

– A zenészpályán időnként különösen könynyű elbizonytalanodni. Sokszor nem egyszerű kapaszkodót találni az egyre növekvő terhek és elvárások között. Ilyenkor tud óriási lökést adni egy külső elismerés, visszajelzés. A Junior Prima-díj egy olyan szakmai megerősítést jelképez, amelyre nagyon sok fiatal muzsikusnak szüksége lehet pályája korai szakaszában.

– Ha éppen nem hegedű van a kezedben, mivel töltöd a szabad idődet?

– Ha az angol időjárás szeszélyei engedik, rendszeresen futok, de sok esetben csak egy könyv vagy a Rubik-kockám is tökéletes kikapcsolódást tud jelenteni.