Ocsovay Damján nyerte a 2022 áprilisában megrendezett Winand Gábor Nemzetközi Jazz-énekverseny első díját. Az énekesként, zeneszerzőként és zongoristaként is tevékenykedő fiatal művésszel eddigi tapasztalatairól, céljairól és arról is beszélgettünk, mit jelent számára zenésznek lenni.
– Sokféle zenei műfajjal találkoztál, miért éppen a jazzel kezdtél el foglalkozni?
– Nagyszüleim polgári állásuk mellett zenészek voltak. Szüleim és testvéreim is kultúrakedvelő emberek, mindig szólt otthon zene. Akkor még nem tudtam, hogy a jazz pontosan mit is takar, de szerettem hallgatni. Nem mondanám magam jazz-zenésznek, mert valóban nagyon sokféle stílust szeretek és játszom is. Inkább a műfajban jelenlévő hozzáállás, zenei felfogás, a harmóniai és ritmikai eszköztár az, ami megfogott. Ezt alkalmazom a játékomban, bármilyen stílusról is legyen szó. Emellett nagyon fontosnak tartom a zenei nyitottságot és az improvizációt. Bármilyen műfajban otthon tudom érezni magam, ami valamilyen módon megérint.
– Mit jelent számodra zenésznek lenni?
– Számomra ez egy természetes és ösztönös dolog. Olyan zenét szeretnék játszani, ami belülről jön és mindig benne van a megújulás lehetősége, mert így érzem igazán hitelesnek, amit csinálok. Gondolatokat, érzéseket szeretnék átadni a közönségnek, és az élményt, hogy egy picit kapcsolódhassanak a zenémhez.
– Zongoristaként, énekesként és zeneszerzőként is tevékeny vagy. Hogyan találod meg az egyensúlyt?
– Nincs lényegi különbség közöttük, mindegyik egy tőről fakad. Szeretném mindet ugyanarra a szintre emelni, és együtt fejleszteni őket, ugyanis szorosan összefüggnek. A zenék írásával foglalkozom legrégebb óta (beleértve a léggitáron íródott opusaimat is), de mostanában elkezdtem még több figyelmet fordítani erre, valamint különböző zenék hangszerelésére és producerelésére is. Ezenkívül az éneklést is szeretném legalább olyan rutinosan művelni, mint a zongorát, de ez mind sok-sok év munkája.
– Milyen nálad a zeneszerzés folyamata?
– Elég változó, hogy hogyan írok zenét, attól is függ, hogy mi a célja. Legtöbbször az éppen bennem rejlő érzések és gondolatok indítják el a folyamatot. Ha másnak írok zenét akkor megpróbálok az előadó fejével is gondolkodni, komfortossá tenni neki a környezetet.
Szerintem egy hangulat átadása mindennél fontosabb, csak ezt követően beszélhetünk eszközökről, amivel sikerül ezt elérnem. Nálam sokszor egy dal megírása már a hangszereléssel együtt történik, ugyanis egyből atmoszférában, hangulatban szoktam gondolkodni, ami általában már túlmutat egy akkordkörön meg egy dallamon.
Viszont sokszor azt használom, ami épp van nálam: feldúdolok valamit a telefonomra, dobolok valamit az asztalon vagy valamelyik mikro méretű billentyűmet nyomkodom. Innentől pedig jó esetben beindulnak a fogaskerekek, és minden jön magától.
– Van a zenében példaképed vagy olyan ember, aki nagy hatással volt rád?
– Rengeteg ilyen ember van. Mindenekelőtt a szüleim. Ugyan nem a zenében, de a zenére való nevelésben és egy gyermek pályájának támogatásában mindenképp elsőszámú példaképek számomra. Nélkülük, lehet hogy nem lennék zenész. Ezenkívül mindenkit példaképnek tekintek, aki valamilyen módon formálja a zenéhez való hozzáállásomat, elindít bennem egy értékes gondolatot, vagy bármi újat mutat. Nagyon nehéz bárkit is kiemelni, de most Pat Methenyt mondanám. Egy borzasztóan komplex és átfogó dolog, amit ő képvisel. Egyediség, lélek, önazonosság, ízlés, technika, dalszerzés… ráadásul mindegyiket profi módon űzi. Az ő zenéjét bármikor meg tudom hallgatni és mindig tud valami újat adni.
– Mivel foglalkozol most éppen?
– Általában nagyon sok dolog érdekel. Van egy grafikus oldalam, amivel kis idő után megint elkezdtem foglalkozni, egyelőre csak próbálom formába hozni magam, de később lehet, hogy ez komolyabbá válik majd. Ezenkívül több zenekarban is játszom jelenleg, a MÖRK-ben, a New Fossilsban és a saját triómban. Mindig vannak időszakos projektek, vendégeskedések is, amelyekben részt veszek, ilyen volt például: Tálas Áron – Beats from My Heart, Pocsai Kriszta Quartet, Random Trip. Illetve vannak még teljesen improvizatív jellegű felállások, ahol mindig egy adott gárdával alkotunk zenét a pillanat hevében. Mostanában többnyire a Pontoon, a Manyi vagy a Központ színpadain fordulok meg ilyen szerepben.
– Ahogy említetted is, sok különböző formációval játszottál már együtt. Milyen tapasztalatokat szereztél?
– Mindegyik alkalom más és más, ez a szép az egészben. Körülbelül három éve volt egy nagyszabású lemezbemutató koncertünk a SoLaTival, ahol Snétberger Ferenc és Tony Lakatos voltak a zenekar vendégei. Kisgyermekként rengeteget hallgattam a lemezeiket, és sok közülük a kedvencemmé vált. Ezért is volt nagy élmény többször is egy színpadon állni velük. Pocsai Kriszta Quartetjével is nagyon szerettem játszani, ők igazi csupaszív emberek és kiváló zenészek.
– A saját trióddal hogyan zajlik a közös munka? Milyen terveitek vannak?
– 2020-ban a Covid-időszak alatt sok időt töltöttem otthon a családommal. Ez a komfortos helyzet és a rengeteg szabadidő ösztönzött új dalok írására. Ezzel egyidőben már azon gondolkodtam, hogy kikkel szeretném majd előadni ezeket a jövőben. Nem volt bennem kérdés a ritmusszekciót illetően. Heilig Tomi és Boros Levi, két nagyon kedves zenész barátom elfogadták a meghívásomat, így megalakult a triónk. Nagyon szeretek velük játszani, hasonlóan gondolkodunk zenéről és más dolgokról is. Azonnal idomulnak szituációkhoz, mindegy, hogy megírt vagy improvizatív helyzetekbe kerülnek. Emellett pedig különösen nagy ízzel, tempó- és stílusérzékkel nyúlnak a hangszerükhöz, ami nekem sokat jelent egy zenésztársnál. Egy nagyon fontos szempont az is, hogy a színpadon kívül eltöltött időnk is hasznosan telik, jól érezzük magunkat együtt.
Eddig én vittem dalokat, hangszereléseket, amiken közösen átrágtuk magunkat, de volt már pár élőben jammelős szituációnk is, ahol alakultak elég jó dalkezdemények. Azokat is szeretnénk majd kidolgozni. Jó lenne minél többet játszani, hogy eljusson a zenénk az emberekhez és megtalálja a közönségét. Ugyan nem sok biztosat lehet tudni a jövővel kapcsolatban, de az garantált, hogy 2023-ban játszunk majd a Művészetek Völgyében a Harcsa Veronika Udvarban.
– A Winand Gábor énekverseny milyen élmény, tapasztalat volt?
– Teljesen új. Azelőtt nem sokat foglalkoztam énekléssel, ráadásul semmilyen versenyen nem indultam még énekesként. Alapvetően nem vagyok egy versengő típus, pláne nem zenei helyzetekben, mivel ez egy elég szubjektív dolog. Főként azért neveztem, mert azt gondoltam, hogy ez egy jó visszacsatolás lehet a közönségtől, a szakmabeli hallgatóktól vagy a zsűritől. Meglepően sok zenész barátom és ismerősöm jött el szurkolni és meghallgatni a koncertet. Ez különösen jól esett és feltöltött. Emellett a verseny nemzetköziségének köszönhetően sok kiemelkedően tehetséges énekest ismertem meg, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. A zsűri véleménye sokat jelentett, számos hozzáállásbeli és technikai dolgot tanultam tőlük. Nem szeretnék elmenni amellett sem, hogy milyen inspiráló és könnyed volt a közös játék a zenekarral.
– Hogyan készülsz egy fellépésre?
– Nincs semmilyen bevett szokásom. Ha úgy jön ki, akkor szeretek a koncert előtt a zenésztársaimmal időt tölteni, tapasztalatokat, gondolatokat átadni egymásnak. Ez sokszor feltölt.
– Milyen céljaid, terveid vannak?
– Rövidtávon talán az, hogy mindig maradjak önazonos az életben és a zenében egyaránt, de ez nem is terv, inkább egy jegyzet magamnak. Hosszútávú céljaim közé tartozik pedig, hogy olyan emberekkel játsszak és dolgozzak együtt, akiket szeretek és szívesen töltök időt velük. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell várni ezekre, ugyanis most is ilyen emberek és helyzetek vesznek körül.
