Nényei Pál fergeteges humorú, vitára és gondolkodásra hívó alternatív irtodalomtörténetét különösen ajánljuk a most épp a szóbeli érettségi vizsgák előtt állóknak. Ám a középiskolai tanár és drámaíró-szerző hiánypótló sorozatát mindenkinek érdemes elolvasnia, akiknek fontosak a regények, versek, színművek.
A szerző szerint ugyanis az irodalom nem tantárgy, hanem az, amitől… ember az ember.
Kiknek szól ez a könyv?
Ez a könyv azoknak szól, akik azt hiszik, hogy az irodalom iskolai tananyag.
De kik ezek?
• Akiknek irodalomból csak ötösük van.
• Akik a tanárok pártján állnak. • Akiknek a dolgozatai kifogástalanok. • Akik a magyarleckét pontosan tudják.
• Akik szinte gond nélkül felelnek a tanár minden agyafúrt kérdésére.
• Akiknek gyöngybetűkkel teleírt füzetében különböző színekkel alá vannak húzva a címek és kiemelő filccel jelölve a megtanulandó fogalmak.
• Akik nemcsak megtanulják a memoritereket, de hibátlanul is szavalják őket, és közben szépen artikulálnak.
• Akik minden kötelező olvasmányt elolvasnak, és mindig megírják határidőre (és nem az internetről másolják!) az olvasónaplókat. – Üdv nektek, jótanulók! Érdemes nektek még egy könyvet írni az irodalomról? Hát a tankönyvetek, a füzetetek meg a magyaróra nem elég?
– Persze hogy érdemes! – válaszolják erre a jótanulók, akik szerint az irodalom iskolai tananyag.– Mi nagyon szeretjük ám az irodalmat, minden órán figyelünk! És minden író meg költő életrajzát tudjuk! És olvastuk a Kincskereső kisködmöntől kezdve A Pál utcai fiúkon és az Egri csillagokon át A kőszívű ember fiaiig minden kötelezőt! És tudjuk kívülről a Himnuszt! És tudjuk elemezni is! „A Himnusz nemzeti imánk. Keretes szerkezetű…”
– Jaj, ne mondjátok tovább a Himnusz elemzését!
– És amiért ilyen jól tudjuk az irodalmat, nagyon érdekel is minket az irodalom, tehát ezért lesz öröm nekünk, ha még egy könyvet elolvashatunk az irodalomról.
– Ajaj, ha ezt a könyvet elolvassátok, meg fogtok lepődni!
– Annyi baj legyen!
– Ebből a könyvből ugyanis az fog kiderülni, hogy az irodalom és az iskolai tananyag nem mindig ugyanaz. És lehet, hogy rá fogtok jönni arra, hogy amit eddig szerettetek, az nem az irodalom, hanem az iskolai tananyag.
– Miket tetszik mondani? Miért lenne más az irodalom, mint az iskolai tananyag?
– Jó, azt nem merem mondani, hogy más, de… lehet, hogy más. Azt azért mondom, hogy az irodalom sokkal több, mint iskolai tananyag; és ha úgy néztek rá, mintha csak tananyag lenne, ha elhiszitek, hogy be lehet biflázni azt, ami igazán fontos az életben, el fogtok tévedni.
– És akkor azt mondja, ha ötösök vagyunk irodalomból, nem is irodalomból vagyunk ötösök, hanem az iskolai tananyagból?
– Pontosan ezt mondom! Figyeljetek csak, jótanulók! Mik lesztek, ha nagyok lesztek?
– Jogászok, mérnökök, orvosok, közgazdászok, pszichológusok, informatikusok, diplomaták!
– A szüleitek vajon boldogok lennének-e, ha kiderülne, hogy nem jogászok, mérnökök, orvosok, közgazdászok, pszichológusok, informatikusok, diplomaták lesztek, hanem verseket, regényeket, esetleg drámákat fogtok írni?
– Elég dühösek lennének. Azt mondanák: éhen akarsz halni? Én aztán nem tartalak majd el!
– Hajaj. Erről beszélek. Gyanús dolog az irodalom. Ti tényleg szerettek egy olyan dolgot, amivel nem akartok vagy amivel nem mertek komolyan foglalkozni?
– Hú, de radikális tetszik lenni! Menni fog az nekünk amellett is: majd ha jogászok, mérnökök, orvosok, közgazdászok, pszichológusok, informatikusok, diplomaták leszünk, közben néha elolvasunk egy-egy verset és el-eljárunk színházba. Így is lehet szeretni az irodalmat. Ennyi!
– Szerintem meg jobban jártok, ha komolyabban veszitek az irodalmat! Mert az irodalom élet és halál kérdése, az irodalom az hivatás, értitek, az nem járja, hogy mellékesen, mintha desszert lenne…
Kiknek szól ez a könyv?
Ez a könyv azoknak szól, akik azt hiszik, hogy őket aztán egyáltalán nem érdekli az irodalom:
• Akik magyarból ketteseket kapnak – és a kettes nekik már jónak számít!
• Akiknek piszkos és gyűrött a füzetük – ha el nem veszett már egy éve…
• Akik egyszerűen nem képesek olvasónaplót írni.
• Akik kizárólag szomszédjukról, illetve a füzetükből másolják a dolgozataikat, aztán gátlástalanul puskáznak.
• Akik a „kötelező olvasmány” kifejezés elhangzásakor heveny undort éreznek, és azonnal internetes összefoglalások meg Kötelezők röviden című kiadványok után néznek.
• Akik a memoriterek magolása közben szitkozódnak, és a költő meg a tanár édesanyját emlegetik.
• Akik olyanokat mondanak, hogy minek foglalkozni olyan dologgal, aminek semmi értelme.
Bizony, nagyon hanyag diákok az ilyenek. Nem tudom, hány olvassa közülük ezt az előszót, de ha csak egy, boldog vagyok. Mert egy kérdésem van hozzá… Mi ütött beléd, hogy ilyesmit vettél a kezedbe?
– Én ugyan soha kézbe nem vennék egy ilyen értelmetlenséget, ha egy gonosz író nem írt volna olyan helyzetbe, amilyenben éppen vagyok! Hogy el kell olvasnom ezt a hülyeséget!
– Mit írt ez az illető?
– Ezt ni. „Egy irodalom-nem-szerető diák egyszer csak, hogy-hogy nem, elkezdte olvasni Az irodalom visszavág című könyv előszavát.” Blööe! És leírta, és akkor hirtelen már úgy is van! Ez borzasztó! Hülye író!
– Ó, hát ez csodálatos! Üdvözlet neked, te rossztanuló az irodalom varázslatos világában! Én vagyok ez az író. Mondd, milyen érzés könyvet olvasni az irodalomról, amit különben utálsz és értelmetlennek tartasz? Milyen érzés úgy olvasni, hogy nem szeretsz olvasni?
– Szörnyű! Amit te csinálsz velem, az egyszerűen kínzás!
– Szerinted érdemes ilyen könyveket olvasni?
– Nem! Baromság mind! – válaszolja erre a rossztanuló, aki szerint az irodalom úgy, ahogy van borzalmas, és csak arra van, hogy a tanárok jól megszívathassák a diákokat. És az irodalomóra arra jó, hogy a tanárok jól megutáltassák mindenkivel a verseket. Meg mindent.
– És másmilyeneket?
– Minden könyv vacak. De minél hosszabb, annál vackabb. Inkább nézek filmeket, meg inkább elmegyek konditerembe, annak legalább van értelme, hogy lesznek izmaim, de az irodalomnak mi értelme van? Semmi!
– Olvastad te például a Kincskereső kisködmönt?
– Azt a fost?
– Hát A Pál utcai fiúkat?
– Ahol a Nemecsek haldoklik, a Boka meg gittet rág? Azt mondta a tanárunk, hogy meg fogunk hatódni, hát nem hatódtam meg, mert a…
– És a Kőszívűt?
– Na, azt el se kezdtem, az a világ legunalmasabb hülyesége – válaszolja erre a rossztanuló, aki szerint az irodalom fos. – Utálom az irodalmat, érted? Minden órát végigmarháskodunk, meg a mobilunkkal internetezünk! Ki akar életrajzokat magolni? A Himnuszt sem tanultam meg! Meg az elemzése: „A Himnusz nemzeti imánk. Keretes szerkezetű…” Blöeee, micsoda hülyeség! Kit érdekel a Himnusz szerkezete?
– Ne mondj már ilyeneket a Himnuszról!
– Engem nem érdekel a Himnusz, én élni akarok, nem regények meg versek között tökölődni. Meg minek tudni a metafora definícióját? Kit érdekel a metafora?
– Az elég fontos dolog.
– Fontos neked! De nem nekem, érted.
– Ha ezt a könyvet elolvasod, meg fogsz lepődni.
– Nem fogom elolvasni.
– De elolvasod. Mert én írlak, és mivel te csak egy szereplő vagy, hiába rugdalódzol, el fogod olvasni. Mert az a helyzet, te rossztanuló, hogy ebből a könyvből kiderül majd: amit te utálsz, az nem az irodalom, hanem az iskolai tananyag! – Álljon már le! Miért lenne más az irodalom, mint az iskolai tananyag? – Jó, azt nem merem mondani, hogy más, de… lehet, hogy más. És ha élni akarsz, ha igazi ember akarsz lenni, akkor bizony rá kell jönnöd, hogy mennyire fontos az irodalom!
– Hát inkább leszek valami normális ember, mondjuk jogász, mérnök, orvos, közgazdász, pszichológus, informatikus, diplomata, mint…
– Te komolyan jogász, mérnök, orvos, közgazdász, pszichológus, informatikus vagy diplomata akarsz lenni?
– Majd valamelyik ezek közül. Érted, normális ember.
– Nem író vagy költő?
–Soha. Azok élősködők, paraziták, nem is dolgoznak, csak pályáznak, aztán pénzt kapnak a hülye verseikre meg regényeikre, amiket senki sem olvas, csak ők meg a barátaik. De egy jogász…
– Te tényleg jogász akarsz lenni?
– Vagy orvos. Vagy közgazdász. Vagy informatikus. Pénz is kell az élethez!
– És ha döntenél, hogy, mondjuk, közgazdász leszel, és valaki megtiltaná neked, hogy az legyél, mit csinálnál?
– Mást.
– Ennyi? Mert érted, én örülök, ha te tényleg szenvedélyesen szeretnél közgazdász lenni, legyél az, de ha ilyen egyszerűen lemondasz róla, akkor akarod-e igazából? Te egész életedben foglalkoznál olyasmivel, amit nem is szeretsz igazán?
– Hagyja már ezt a végletességet, tanár úr!
– Jó-jó-jó, visszafogom magam. De mondok valamit. Tegyük föl, hogy összeismerkedsz egy lánnyal, de nem szeretsz bele. Feleségül veszed?
– Veszi a halál!
– Mert amit itt a hivatásról mondtál, az ugyanaz, mintha feleségül vennéd, bár nem vagy belé szerelmes; és csak azért veszed feleségül, mert praktikus lesz vele élni: van hozománya, csinosnak mondják, jó ruhái vannak, illetve képes gyermeket szülni. Érted, a szerelem is élet és halál kérdése, meg az irodalom is élet és halál kérdése, ez a kettő egy és ugyanaz, és aki az irodalomra azt mondja, hogy hülyeség, az nem is igazi ember! Az egy gép!
– Na, most már elég! Fogja be, és ne sértegessen, maga… irodalommániákus!
– Nem fogom be, mert én írlak téged, és ezért nincs szabad akaratod! Összehúzod magad, és belemélyedsz Az irodalom visszavág című könyvbe, értve vagyok? És amikor végigolvastad, beszámolsz róla, embernek érzed-e már magad, vagy továbbra is érzéketlen, praktikus automata maradtál.
– Akkor, mire a végére érek ennek a vaskos trutyinak, gondolom, pont azt fogom mondani meg gondolni, amit az író úr akar. Ha már úgyis maga ír engem.
– Na, az nem olyan biztos! Én sem vagyok ám mindenható. Eddig is mondtál olyanokat, amit nem akartam, hogy mondjál. Fejemre nőnek néha az ostoba szereplőim.
– Ennyi reményem maradt.
Kinek szól tehát ez a könyv?
Mert eddig úgy tűnt, mintha azoknak szólna csak, akik épp diákok. Pedig ez nem így van. Ez a könyv mindenkinek szól. Nemcsak a jó meg a rossz tanulóknak meg úgy általában a fiataloknak, hanem mindenkinek.
– Akkor mit keres ebben az ifjúsági sorozatban?
– Befognád végre?
(Az első kötet Előszava)
Nényei Pál:
„Nem volt könnyû gyerekkorom. Már zsenge ifjúként Homéroszt olvastam, meg Vergiliust, és egymás után faltam az orosz regényeket. Bizonyos szerzôket szisztematikusan végigolvastam, például Gogolt, Bulgakovot és Ottlik Gézát. És olyan szerzőkért lelkesedtem, akiket még az egyetemen, a magyar szakon is csak utálni illett: mint Zrínyi Miklós vagy Kemény Zsigmond. Hogy miért? Nem tudom. Talán azért, mert kiskoromtól kezdve írónak készültem? Magyartanárnak viszont nem. Nem emlékszem arra, hogy a Márpedig magyartanár leszek!-döntést valaha is meghoztam volna. Ez a könyv mégis kicsit olyan lett, mint egy magyaróra, amit tartani szeretnék. Vagy tartani szoktam. Igaz, annál sokkal hosszabb.”
Az eddig megjelent kötetek Baranyai (b) András illusztrációival:
- Az irodalom visszavág 1. Léda tojásaitól az aranyszamárig
témája: az irodalom születése, a görög mitológia, a görögök és a római birodalom irodalma - Az irodalom visszavág 2. A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig
témája: Biblia és Dante - Az irodalom visszavág 3. – A hit fényétől az ész világosságáig
témája: a középkori és a reneszánsz irodalom, valamint Balassi Bálint és Shakespeare