Emlékeim szerint Stuttgartban találkoztam először Vashegyi Györggyel még 1991-ben. Sir John Eliot Gardinerrel és az Angol Barokk Szólistákkal turnéztam, miközben sok ígéretes tanítványt hallgattunk meg Gardiner későbbi karmester kurzusához. Egyik koncertünket követően Vashegyi György megkért, hogy jöjjek, és játsszak az újonnan alakult Orfeo Zenekarral.
- hirdetés -
Úgy gondolom, hogy a magyarországi régizenei élet fejlődése terén ez egy fontos pillanat lehetett. Habár az országban több régi hangszeres zenekar is működött akkoriban, a Vashegyi György által képviselt minőség sok szempontból meghaladta az akkori színvonalat.
Ebben a 30 évben Vashegyi folyamatosan fejlődött nemcsak zenészként, hanem szervezőként, műfordítóként és karnagyként. A legemlítésreméltóbb azonban talán a már majdhogynem feledésbe merült 18. századi partitúrák újrafelfedezése, lemásolása és a modern előadásokhoz való előkészítése kapcsán végzett munkássága.
2005-ben azt javasoltam a müncheni Erich Fischernek, hogy hívja meg Gyuri zenekarát a „Toujours Mozart” fesztiváljára, amelyet akkor Bécsben és Salzburgban tartottak. A korábbi években sokféle zenekar vett részt a fesztiválon, de a Gyuri és az Orfeo által nyújtott színvonal új elvárásokat állított fel, aminek azóta is csak kevesen tudtak megfelelni.
Az évek során gyakran játszhattam szólistaként az Orfeóval, ami mindig nagy élményt jelentett számomra. Ma már nem játszom, de szilárdan hiszek benne, hogy a zenekar továbbra is támogatja fejlődésükben a fiatal művészeket – énekeseket és hangszereseket egyaránt. Bravó, Orfeo; bravó, Gyuri!
