Vashegyi Györggyel és az Orfeo Zenekarral való találkozásom története az egyik legszebb meglepetés, amelyet az élet tartogatott számomra. Hogy őszinte legyek, mindez nem volt szükségszerű, a találkozás akár el is maradhatott volna. Nem így történt. Immár pont 10 éve, hogy 2011 áprilisában a sors egymás felé sodort minket, s közös történetünk, úgy vélem, még sokáig folytatódhat.

- hirdetés -

2001 óta a Centre de musique baroque de Versailles (Versailles-i Barokk Zenei Központ, CMBV) művészeti vezetője lévén, a CMBV elsődleges misszióját képviselve legfontosabb feladataim közé tartozott, hogy újabb és újabb nemzetközi partnerekre tegyek szert a francia barokk zene megismertetésének és világszintű terjesztésének érdekében. Mindezt tudva, francia zenész barátaim azonnal értesítettek arról, ha egy külföldi együttessel ezt a repertoárt játszották.

Így történt, hogy egy amerikai tenor énekes ismerősöm azt javasolta, látogassak el Budapestre és hallgassam meg Rameau Hippolyte et Aricie-ját, amelyben ő szólistaként énekel. Az operát játszó zenekarnak addig csak a nevét ismertem, valamint egy néhány évvel korábban készült felvételét, melyen Charpentier egyházi műveit adták elő.

Budapestre érkezve az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem a Müpa koncerttermébe: egyszerűen lenyűgözőnek tartottam.

Azóta számos alkalommal jártam ott, és egyre csak erősödik bennem az érzés: ez az egyik legnagyszerűbb koncertterem – nemcsak Európában, hanem az egész világon –, amelyben eddig dolgozhattam. Akusztikája csodálatos, technikai felszereltsége a művészek és a közönség számára egyaránt tökéletes. Egész egyszerűen jó ott lenni.

Miután helyet foglaltam a nézőtéren, a szórólapon megnéztem az énekes szólisták nevét: a korábban említett amerikai művészen kívül csupa magyar nevet látva bevallom, nem arra számítottam, ami következett. Már az első ütemek után megértettem, hogy nemcsak a zenét értő és szerető karmesterrel van dolgom, hanem nagyon tehetséges előadókkal is. A zenekar, a kórus és a szólisták egyaránt lenyűgözőek voltak. A koncert után megkerestem Györgyöt, és egyből a lehetséges közös jövőről kezdtünk el beszélgetni.

Meglepő módon, első közös projektünk a Palazzetto Bru Zanével (a francia romantikus zene velencei központjával, melynek művészeti tanácsadója vagyok) valósult meg: 2012-ben Budapesten felvételt készítettünk Méhul Adrien, empereur des romains című, addig előadatlan operájából. Mivel György egyrészről nagyon jól ismeri Beethoven, Haydn és Mozart világát, valamint remek érzéke van a francia nyelv iránt, mindez lehetővé tette számunkra, hogy már ezt az első, nehéz feladatot is kiválóan teljesíthessük. 2019-ben (szintén a Palazzetto Bru Zanével közösen) lemezre vettük Lemoyne remek Phèdre-jét is, mely igazi felfedezésnek bizonyult; egy Cherubini-opera (Les Abencérages) előadását és felvételét 2022 tavaszára tervezzük.

A 2014-es esztendő – Rameau 1764-es halálának jubileumi éve – lehetőséget adott arra, hogy a francia barokk repertoárra összpontosítva tartós együttműködésbe kezdjünk a CMBV-vel: Rameau gyakorlatilag elfelejtett Les Fêtes de Polymnie-je volt az első francia barokk opera, amelyet a spanyol Glossa kiadó számára közösen rögzítettünk. Ez a felvétel nagy nemzetközi sikert aratott, s ezt követően a kiadó igazgatója,

Carlos Cester azonnal el is döntötte, hogy ezeket a magyarországi produkciókat gyűjteményének egyik vezérfonalává teszi.

Innentől kezdve egymást követték egyre gyakoribb és egyre ambiciózusabb közös vállalkozásaink. Kiemelném ezek közül Mondonville Grands Motets című lemezét, az Un Opéra pour trois rois című francia opera-pasticciót, Chantal Santon-Jeffery Brillez, astres nouveaux c. albumát, és főleg a francia operák lemezsorozatát. Vannak ezek között évszázadok óta előadatlan művek (Mondonville: Isbé, Gervais: Hypermnestre, Boismortier: Les Voyages de l’Amour), ritkaságok (Montéclair: Jephté, Rameau: Naïs) vagy éppen eddig ismeretlen változatukban előadott operák (Rameau: Les Indes galantes – 1761. évi verzió, Dardanus – 1744. évi verzió, Les Fêtes d’Hébé – 1747. évi verzió) is.

Montéclair Jephté c. művének felvétele a Müpában – fotó: Kováts Jázon

Kétségtelen, hogy együttműködésünk egyik központi alakjává Rameau vált: jóllehet a zeneszeretők körében egyre elismertebb géniusz (kinek darabjait szerencsére egyre gyakrabban játsszák színpadon is), műveiről mégis viszonylag kevés felvétel készült, ezek között is sok immár 25 vagy 30 éves. Ezért a következő időszakra kitűzött céljaink közül az egyik legfontosabb (nevezhetném titkos álmunknak is), hogy Rameau legfontosabb műveinek egy-egy új változatát mutassuk be – 2023-ban a Castor et Pollux és a Les Boréades is sorra kerül majd!

Rameau iránti szerelme és karmesteri tehetsége azt a megtiszteltetést is eredményezte György számára, hogy velem egy időben a Rameau-művek új összkiadásának monumentális feladatával foglalkozó Jean-Philippe Rameau Társaság rangos tiszteletbeli bizottságának tagjává vált. Ez a bennünket egyszerre ért elismerés mindkettőnk esetében közvetlenül a Magyarországon végzett munkánkhoz kapcsolódik. De Rameau mellett más francia barokk szerzők művei is szerepelnek a közeljövőben tervezett magyarországi koncertjeink és lemezfelvételeink műsorain, közülük a mára – igazságtalanul és szinte teljesen – elfeledett Gervais, Cardonne, Colin de Blamont és Stuck neve mindenképpen említésre méltó.

Az együttműködés – mely az Orfeo Zenekar és a CMBV, illetve György és közöttem jött létre – legérdekesebb része a közösen végzett munka különleges minősége.

Figyelmünk elsősorban a francia nyelvre, táncra, színházra, zenekari színekre, dinamikára és tempóra irányul – igyekszünk megfejteni minden vessző és szöveghangsúly pontos dramaturgiai jelentését. Arra törekszünk, hogy ne „hagyományos” módon adjuk elő a műveket, hanem az eredeti forrásokhoz térjünk vissza, és ne féljünk az olyan kihívásoktól sem, melyek olykor saját addigi meggyőződésünket is próbára teszik.

Azáltal, hogy évek óta próbálom átadni a magyar kollégáknak a francia művészet lényegét, magam is rengeteget tanultam, s emellett egyre inkább megkérdőjelezem az elmélet és gyakorlat megszokott beidegződéseit. Ennyi évnyi közös munka alatt együtt rendkívüli tudásra tettünk szert. És meg kell mondanom, mindeközben nagy szeretet alakult ki bennem Magyarország iránt, s hány értékes barátot találtam (kik egyben nagyszerű munkatársak is)! A zenei értékek, a közönség öröme és saját személyes fejlődésem érdekében egyaránt azt kívánom, hogy ez az együttműködés még hosszú évekig tarthasson!