Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Purcell - Orfeo 30 „Több ez, mint világszínvonal" - Solymosi Tari Emőke rendhagyó köszöntője három tételben

„Több ez, mint világszínvonal” – Solymosi Tari Emőke rendhagyó köszöntője három tételben

30 éves a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar. Blogunk aktuális írásában Solymosi Tari Emőke zenetörténész osztja meg az olvasókkal néhány személyes emlékét, így köszöntve Vashegyi Györgyöt és két együttesét. 

I.Biztonság és virtuozitás 

Pár hónapja Vashegyi György hozott haza autóval egy vidéki művészeti programról. Amikor Budára értünk, Gyuri úgy döntött, kikerüli a torlódást. A Vár környékén szűk, meredek, kanyargós, macskaköves utcákon haladtunk. Ráadásul kétoldalt sűrűn parkoltak az autók, mögülük gyalogosok bukkantak elő meglepetésszerűen. Gyuri általában félkézzel kezelte a kormányt, kanyarodott hol erre, hol arra, és közben továbbra is lelkesen beszélt a Haydn-előd Werner zenéjéről, kapcsolgatva a lejátszó berendezést, hogy illusztrálni tudja mondandóját. Néha csak pár centi maradt jobbra és balra, de ő pontosan érezte, mennyi az annyi. Fölényes biztonsággal irányította az autót, láthatóan semmilyen kihívást nem jelentett neki a számomra hajmeresztőnek tűnő feladat, ahogyan az sem, hogy figyelmét ilyen sokfelé ossza meg. Valahogy úgy, ahogyan egy bonyolult partitúra sokféle szólamára képes figyelni és irányítani azok megszólaltatását, vagy ahogyan a koncertek, lemezfelvételek előkészítésével kapcsolatos számtalan apró részletet átlátja és virtuózan el is rendezi.

II. Rend és pontosság 

Néhány hete egy megbeszélésen Vashegyi György mellé ültettek. A társaság időpontot javasolt egy programhoz. Mindenki elővette határidőnaplóját és az asztalra készített tollal befirkantotta a programot a megfelelő helyre. Nem így Gyuri. Ő ceruzával, gondosan formált betűkkel írta be az eseményt. Pár perc múlva döntés született a program áthelyezéséről. Mi kihúztuk, átsatíroztuk a bejegyzésünket. Nem így Gyuri. Ő akkurátusan kiradírozta rajzos betűit, majd ugyanolyan mívesen beírta az eseményt az új helyre. Közben lapozgatott a naptárában. Mivel én szemüveg nélkül már nem tudok olvasni, lelkiismeret-furdalás nélkül csodáltam, amit akaratlanul is láttam: azt, hogy ebben a naptárban milyen tökéletes rend van. Minden pontos, tiszta, átlátható. Minden ott van, aminek kell, éppen ott, ahol kell, és nincs ott semmi, ami már nem érvényes. Ilyen tökéletes rend: pontos, tiszta, áttetsző hangzás születik a karmester Vashegyi intésére is, no és persze több évtizedes, átgondolt zenekar- és kórusépítő munkája eredményeként. Megint megértettem valamit…

III. Öröm és katarzis 

Az iménti emlékek egy-egy konkrét időpontból származnak. Az viszont általánosan jellemző, hogy ha Gyuri nevét meghallom, az első, ami eszembe jut, az a szinte gyermekien boldog mosoly, amivel rám szokott köszönni. Ilyenkor záporoznak lelkesült szavai: „Hallottad…?” „Láttad, hogy megjelent…?” „Az a nyitány… No és az az ária… Hát nem zseniális?” „És mit szólsz ahhoz a kórustételhez? Jó, ugye?” „Gondolj bele, micsoda kitűnő szerző, és alig ismerik!” Ilyenkor a felfedezés örömével mesél komponistákról és zeneművekről, akiket és amiket egy-egy nemzetközileg is magasra értékelt interpretációval – operaelőadással, hangversennyel, CD-vel – sikerült megmentenie a feledéstől, és ily módon sikerült gazdagítania az emberiség művészeti kincsesházának hozzáférhető, megismerhető részét.

Ide kapcsolódik:
Haydneum néven jön létre a Magyar Régizenei Központ

Mindezt kiegészíti, teljessé teszi azzal, hogy folyamatosan kutat, ismertetőket ír, szövegkönyveket fordít, sőt még rádióműsort is vezet. Nagyszerű együtteseivel és a meghívott ragyogó szólistákkal mindig értékes ajándékot ad nekünk (mennyi ajándékot kaptunk az elmúlt 30 évben!), de ő maga legalább annyira örül ennek, mint mi, megajándékozottak.

Ez a szeretet, ez a lobogás, ez a szenvedély az, ami ezt a bámulatos professzionalizmussal és maximális igényességgel dolgozó karmestert karizmatikus művésszé érlelte és érleli továbbra is. Ha az elmúlt hónapok Vashegyi-Purcell-Orfeo élményeiből egyet kellene kiemelnem, talán éppen a 30 éves születésnapi koncertjüket választanám, amikor február 8-án Pécsett, majd 9-én a Müpában Haydn A teremtés című oratóriumát adták elő.

Én mindkét online közvetítést megnéztem, annyira megérintett az interpretáció tisztasága és emelkedettsége, mind zenei, mind szellemi-spirituális értelemben. Több volt ez, mint világszínvonal: felemelő, katartikus élményt adott.

Vashegyi György és az általa alapított együttesek felnőttek, beértek. Isten éltesse őket sokáig, hogy minél tovább tudjanak bennünket ilyen gyönyörű élményekben részesíteni!

Promóció

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.