Papageno Radio
Blogok Ruttkai és kora Esős vasárnap – Polónyi Gyöngyire emlékezünk

Esős vasárnap – Polónyi Gyöngyire emlékezünk

Nem a dívák, a rögtön kategorizálható színésznők, vagy a harsány előadók műfajához tartozott. Franciás eleganciája, könnyed karakterformálási képessége, lágy hangja, finom vonásai és lelki mélységei mégis generációjának egyik meghatározó alakjává emelték Polónyi Gyöngyit.

A ’90-es évek elején egy váratlan fordulat következtében elhagyta színpadi hivatását, hogy egy másfajta missziót szolgáljon, vallomása szerint vezeklésként. Hogy miért? Az 1942-ben született Polónyi Gyöngyit idézzük:

„a jó színésznek közvetlen élmények nélkül is meg kell tudni teremtenie a szerepével járó lelki szituációkat.” – Polónyi Gyöngyi (Film Színház Muzsika, 1962/ 42. 30. Arcanum)

Napfényes macskakő, „Neonfényes Budapest”

Polónyi Gyöngyi mindössze tizenhét éves volt élete első forgatásán. Makk Károly egy ifjúsági bulin pillantotta meg őt, és azonnal tudta, hogy megtalálta a régóta keresett női arcot filmjének főszerepére, a pályakezdő Tordy Géza mellé. A Fűre lépni szabad (1960) friss, szellős hangulatának, humorának, megnyerő castingjának, és persze slágerének (Kovács Erzsi: Rejtély) köszönhetően átütő sikert aratott a közönség és a kritika körében egyaránt. A bakfis Polónyi pedig rapid módon az ország kedvence lett.

„Tolnay Klári lett a mamám, Páger Antal a papám. Az ő szemükből mindent megkaptam. Szeretetet, biztatást, a legkülönfélébb színészi tanácsokat. Micsoda boldog lebegésben éltem. És micsoda felelőtlenségben. Nem volt abban semmi tudatos, amit csináltam. De nem is volt szakmailag sehol. Boldogságomat azonban tetézte, hogy felvettek a főiskolára.”

A fiatal lány a nyári forgatás után szeptembertől a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait Pártos Géza osztályában, a „nagy generáció” tagjaként Halász Judit, Béres Ilona, Tordai Teri és Szegedi Erika mellett.

Harmadévesként, 1962-ben a korszak másik kultikus új generációs művében, az Esős vasárnapban alakította a főszerepet. Keleti Márton rendezése a hazai ifjúsági filmes műfaj egyik reformista törekvéseként is értelmezhető, a korabeli tendenciák merész árnyalásaival. Pongrácz Zsuzsa forgatókönyve a Fűre lépni szabad továbbgondolásának is tekinthető, amely elsősorban a kamasz lányok és a szerelem, a szexualitás viszonyára reflektál, addig szokatlan nyíltsággal.

Mécs Károly és Polónyi Gyöngyi - forrás: port.hu
Mécs Károly és Polónyi Gyöngyi – forrás: port.hu

A film a számos stúdión kívüli, autentikus helyszínen forgatott külső felvételek miatt a hazai új hullám közönségfilmes variánsaként is kalkulálható. A mű újszerű témája mellett egyfajta „Nékem csak Budapest-filmnek” is vehető, hiszen snittjein át csak úgy árad a ’60-as évek budapesti levegője. Múzeum körúti városrészek, presszó-kultúra, kerthelyiséges cukrászda, VIII. kerületi bérházak és éjszakai külsők – Mikes Éva korszakos slágerének kíséretében.

Finomhangolás

Polónyi főiskolai hallgatóként aratta első színpadi sikerét Kányai Erzsikeként a Liliomfiban, a Katona József Színház színpadán (Törőcsik Mari, Máthé Erzsi, Garas Dezső, Kálmán György partnereként). Igazi debütálása azonban 1964-ben következett, Denis Diderot művéből adaptált Az apáca főszerepével (Mezei Mária partnereként) a Thália Színházban.

1965-ben Kazimir Károly szerződtette őt Budapest vezető progresszív művészszínházába, a Tháliába, amelynek társulatához közel három évtizedig tartozott. Olyan korszakos színészek társaságában nyílt lehetősége itt kiteljesedni, mint például Latinovits Zoltán, Drahota Andrea, Kozák András, Szabó Gyula, Inke László, Somogyvári Rudolf, Dajka Margit, Kovács Károly, Nagy Attila, Horváth Teri, vagy Bitskey Tibor.

Kezdettől fogva komoly szerepeket kapott és a kritika a fiatal nemzedék egyik legfontosabb drámai színésznőjeként tartotta őt számon. A számos fajsúlyos alakítás ellenére nem a „nagy visszhangos” művészek, vagy a „szupersztárok” sorába tartozott. Sikerei halk sikereknek bizonyultak, tehetsége csendesnek, bensőségesnek mutatkozott. Rendkívül finomhangolású, különös eleganciát tükröző figuráiban tökéletesen hozta harmóniára egy-egy alak komplexitását és disszonanciáit.

„Alkotás közben az együtt fogalmát kellene kicsit igazabbul, differenciáltabban értelmeznünk.” – (Film Színház Muzsika, 1973/ 40. 20. Arcanum)

Olyan emblematikus drámai főszerepek fűződnek a nevéhez a ’60-as, ’70-es évek Tháliájában, mint a Rozsdatemető Reich Katója, A tanítónő Latinovits Zoltán partnereként, a Torquato Tasso Leonórája, a Zrínyi Rosenberg Évája, a Tigris és hiéna Juditja, az Akiért a harang szól Mariája, a Bánk bán Melindája, a Kalevala, vagy a Don Juan visszatér.

Az apáca, Thália Színház, 1964. / Forrás: Munka Szakszervezet, 1964/ 5. 30. Arcanum

Polónyi az Esős vasárnap után számos színdarabban alakított párost (a szintén a Tháliához tartozó) Mécs Károllyal. Duójuk kiemelkedő darabjai közé sorolható például a dél-amerikai szerző művének adaptációja, a Joaquin Murieta tündöklése és bukása, vagy a modern párkapcsolati problémákat boncolgató Kvartett.

1964-ben és 1965-ben a Pécsi Nemzeti Színházban is játszott. Az emlékezetes Brecht-adaptációban Pécsi Ildikó Antigonéja mellett Iszménét, a Három nővérben Irinát, Tennessee Williams Nyár és füstjében Nellie Ewellt alakította. 1973-ban a Miskolci Nemzeti Színházba kapott meghívást Illés Istvántól, aki diplomaelőadásához hívta meg Ánya szerepére a Cseresznyéskertben. Ugyanebben az évben, szintén Miskolcon, Nyilassy Judit rendezésében is szerepelt a Dániel és a krokodilok című színműben.

„Múlt év tavaszán a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával és egy végzős rendezővel ültem a Berlin presszóban. Szerepet ajánlottak, Csehov Cseresznyéskertjének Ányáját. Csodálom Csehovot. Csehovért vállaltam a számomra ismeretlen társulattal és a pályakezdő rendezővel a munkát.” (Film Színház Muzsika, 1973/ 40. 20. Arcanum)

A tanítónő, Thália Színház, 1965. Latinovits Zoltánnal / Forrás: Film Színház Muzsika, 1966/ 39. 10. Arcanum

Polónyi pályája a filmmel indult, az Esős vasárnap után a forgatások kissé háttérbe szorultak életében. 1965-ben A kőszívű ember fiaiban – nagyon testhez állóan – még megformálta a tűzről pattant, eleven Liedenwall Edit figuráját, de ezt követően mindössze néhány jelentősebb filmes szerepet kapott, például a Tanulmány a nőkrőlben, vagy a két Mészáros Márta filmben, a Napló gyermekeimnekben és a Napló szerelmeimnekben.

Fordulat

A ’80-as évektől kezdve egyre kevesebb és kisebb karakterszerepeket vállalt csupán, hiszen élete meghatározó fordulatot kapott. A reflektortól távoli, teljesen más típusú hivatás szolgálatába állt. Magánéleti kríziseinek és traumáinak hatására egyre jobban bevonódott az egyházi világ munkáiba. Hitének, vallási missziójának szentelte életét, ’90-es évek elejétől egészen 2012-ben bekövetkezett haláláig. Beteg, idős emberek gondozásával foglalkozott, elmondása szerint, „vezeklésként”, vagy „bűnbánatként”, egykori abortuszaiért.

Polónyi Gyöngyi - forrás: Arcanum
Polónyi Gyöngyi – forrás: Arcanum

„Hogy mi szerint döntöttem akkor? A szerint, hogy mi volt éppen a fontos. A színház volt az, mindenekelőtt. Kétszer védekezés mellett maradtam terhes, a legelején viszont abszolút tudatlanságból és felelőtlenségből, csupán ráhagyatkoztam a sorsra. Egyszerűen így éltem és gondolkodtam. Az első műtétnél sokkal inkább a testi megpróbáltatás jelentette a traumát, érzelmileg alig érintett meg az egész. Ezért jöhetett könnyen a második, és az összes többi, úgy, hogy nem szólalt meg a lelkiismeretem. Most már tudom, hogy minden egyes „beavatkozás” után sérült a lelkem. Akkor merült fel bennem először, mit is jelent az abortusz, amikor harminchárom évesen a már nagyon is akart és vágyott babát elvetéltem. Szörnyű volt, de még akkor is csak egy olyan „előzményként” fogtam fel a korábbi műtéteket, amelyeknek fizikai következményeként el kellett veszítenem a gyerekemet.

Aztán a következőt, bár nagyon keservesen, de kihordtam, és egészségesen meg is szültem. Ahogy előtte sem, utána sem gondolkodtam én az abortuszkérdésről, nem foglaltam állást sem mellette, sem ellene, egyszerűen éltem tovább a saját elképzeléseim szerint. Sok-sok év múlva azonban történt egy óriási fordulat az életemben: megismertem az Úr Jézust. Addigra a sorozatos rossz döntések, és az egész életvitelem hozadékaként tele voltam kudarcokkal. Amikor elkezdtem templomba járni, nemcsak az vált nyilvánvalóvá számomra, hogy amit elkövettem, gyilkosság volt, hanem, hogy a kérdés az: a testem az enyém-e, és azt csinálhatok-e vele, amit akarok. Vagy pedig elfogadom, hogy létezik a teremtő Isten, akinek megvan a terve az emberi élettel. Ő adta, és csak Ő veheti el.” – (Forrás: nlc.hu/ 2004. május)

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!