Meghatározó egyénisége volt a ’60-as, ’70-es évek színházi és filmes kultúrának. Tomanek Nándor nevéhez fűződik többek között Neil Simon Furcsa párjának vígszínházi ősbemutatója és kitörő sikere, a Pesti Színház A nyár című „tündérjátéka” vagy a Ványa bácsi. Manapság a közönség leginkább csak mint az utánozhatatlan és felejthetetlen Máris szomszéd szinkronhangjára emlékezik, miközben páratlanul gazdag színészi pályája és szellemi hagyatéka állandó értékeket rejt.
- hirdetés -
„Általában mindig figyelek. Soha nem tudok kikapcsolni, egyetlen pillanatra sem. Neurózis lenne? Lehet. Agyam állandóan valami lecsavarhatatlan „en-garde”-ban, valami leküzdhetetlen készenléti állásban van.” (Forrás: Film Színház Muzsika, 1968/ 41. 10. Arcanum)
Tomanek Nándor neve méltatlanul háttérbe szorult az utóbbi években, holott ugyanolyan magas színvonalon űzte hivatását, mint a köztudatban sokkal jobban élő Darvas Iván, Bárdy György, Avar István vagy Agárdi Gábor. A vígszínházi fénykor „sztárjai” közé tartozott, Várkonyi Zoltán művészeti vezetése idején. Színészi sokoldalúságát és beskatulyázhatatlanságát tükrözte, mennyire,
egymástól szélsőségesen eltérő figurákra is tökéletesen át tudott lényegülni.
Eörsi István Hordók című színdarabjában éppen olyan hitelesen hozta a Breughel-kutató művészettörténészt, mint a proletár típusú munkást az Átmenő forgalom című filmben. Szakma iránti alázata, szolid magatartása, lényeglátása, intellektusa, természetessége, különleges tartást és eleganciát kölcsönzött egyéniségének.
Forrás: Film Színház Muzsika, 1968/ 41. 10. Arcanum
„Eszközei egyszerűek, csöndjei, visszafojtott hangjai, különös erővel töltik meg a színpadot.” Róna Katalin
Pécs-Budapest Express
Valamikor az ’50-es évek elején élt Pécsett egy visszahúzódó srác, aki szívesen ruccant ki a közeli erdőkbe hegedülni egyedül, csak úgy l’art pour l’art. Szüksége volt ugyanis, hogy a szigorú iskolai hegedűórákat valahogyan „levezesse”, és saját maga által komponált vagy rögtönzött dallamokat szólaltasson meg szabadon, korlátok és elvárások nélkül.
Muzikalitására hamar felfigyeltek, és az ifjú Tomanek Nándor hamarosan a városi énekkar, majd a Pécsi Nemzeti Színház gárdáját színesítette tehetségével. Megjelenése szolidnak, mégis rendkívül szuggesztívnek bizonyult, különleges orgánummal, kellemes énekhanggal.
Hamar méltó szerepek találták meg, többek között a Csárdáskirálynőben, a Pillangókisasszonyban vagy a Tavaszi keringőben.
A zenés darabok után a prózai színtéren is remekül szerepelt. Ő alakította Pavel Kohut slágerdarabjában, az Ilyen nagy szerelemben a férfi főszerepet, majd a Salemi boszorkányok Proctorját, az Anna Karenina Kareninját és a Ványa bácsi Asztrovját. Talentuma a budapesti színházi életben is hamar visszhangot talált, egyre több elismerő kritika jelent meg róla a Film Színház Muzsika hasábjain.
1962-ben a budapesti Petőfi Színházban lépett fel. Várkonyi Zoltán felfigyelt tehetségére és 1964-ben a Vígszínházhoz szerződtette, amelynek társulatához ezután egészen 1978-ig tartozott.
„Nem is kell sok idő, hogy kiderüljön: Tomanek Nándor sokarculatú, különleges személye nélkül elképzelhetetlen a Szent István körúti színház.” Film Színház Muzsika Évkönyv, 1977. Arcanum
Forrás: Film Színház Muzsika, 1968/ 41. 10. Arcanum
Vígszínházi fénykor, szikrázó tehetség, szolid magatartás
Első komoly prózai színházi sikerét a fővárosban Horvai István rendezésében aratta: Dürenmatt A fizikusok Einsteinjeként, 1965 decemberében, Várkonyi Zoltán, Darvas Iván, Bulla Elma, Sulyok Mária partnereként. Pályájának két – színháztörténeti szempontból is meghatározó, Várkonyi Zoltán által rendezett – csúcsdarabja volt. Az egyik, a szürreális elemekkel bravúrosan és játékosan ötvözött Romain Weingarten mű, A nyár. A Pesti Színház legendás, 1967-ben bemutatott darabjában partnere Venczel Vera, Tordy Géza és Tahi Tóth László volt.
Forrás: Film Színház Muzsika, 1967/ 40. 2. Arcanum
A másik, Neil Simon Furcsa pár (Örkény István fordításában, Várkonyi Zoltán rendezésében), amely a Pesti Színház történetének egyik legtöbbet játszott és legsikeresebb színműve. Az előadás 1968-tól egészen 1976-ig műsoron volt. Bárdy György és Tomanek Nándor kettőse itthon legalább annyira ikonikusnak és legendásnak számít, mint Jack Lemon és Walter Matthau duója.
Tomanek fontosabb alakításai között kell említenünk az 1968-as Vízkereszt, vagy amit akartok Malvolioját, Pécsi Ildikó Oliviája és Ruttkai Éva Violája mellett. Arthur Miller második világháború idején játszódó Közjáték Vichyben című drámájában pazar szereposztás kíséretében közvetítette Fernandot.
Harkányi Endre, Latinovits Zoltán, Benkő Gyula, Kern András, Pethes Sándor, Darvas Iván, Várkonyi Zoltán. Közjáték Vichyben, Vígszínház, 1965. Forrás: Fortepan / Fotó: Kotnyek Antal
Thurzó Gábor Az ördög ügyvédjében Erdélyi atyát, a Szent Johanna Couchont, a Cseresznyéskertben Gajevet, a Ványa bácsiban előszőr Szerebjakovot, majd Latinovits Zoltán betegsége miatt: „Ványa bácsiként mutatta meg legmélyebben, mennyit tud Csehovról és Csehovból, mennyire az író szemcsíptetőjének üvegén át nézi a világot és az embert. Gyöngéden robbanó volt és nemesen tragikomikus.” Film Színház Muzsika Évkönyv, 1977. Arcanum
Nagy sikerei ellenére mindig szerény maradt.
„Sohasem tartozott a nagy nyilatkozók, a hitvallásukat fejtegetők, az önmagukról kedvvel beszélők közé. A szerepekben, a megformált életekben, emberi sorsokban vallott önmagáról.” Róna Katalin: A besorolhatatlan. Film Színház Muzsika, 1982/ 13. 7. Arcanum
Tomanek Nándor A fizikusok Einsteinjeként, 1965-ben. Forrás: Film Színház Muzsika, 1988/ 33. 5. Arcanum
Tomanek nehéz és szigorú embernek számított kollégái körében, mert nem tűrte az igazságtalanságot, a pontatlanságot és az inkorrektséget. Mélyen megvetette a hanyagságot és azt is, ha valaki félvállról vette munkáját. Ezekben rokonságot mutatott Latinovits Zoltánnal, aki osztozott vele ebben az egyenességet követelő magatartásban.
Forrás: Film Színház Muzsika, 1970/ 15. 5. Arcanum
Máris szomszéd és a televízió aranykora
Mára már leválaszthatatlan tőle minden idők egyik legsikeresebb rajzfilmje, a Mézga család, amelyben Máris szomszéd hangját szolgáltatta (1970 és 1973 között). A magyar szinkron utánozhatatlan aranyköpése a következő 8 másodperc:
Számos mozi- és tévéfilmben tűnt fel. Az 1973-as Jókai-adaptációban, az És mégis mozog a földben Korcza fiskálist alakította az ifjú Kozák András mellett. A Kárpáthy Zoltánban Bogozi ügyvédbojtárt, a Bözsi és a többiekben „Jencit”, a nőcsábász igazgatót. Játszott továbbá például a Kertes házak utcájában, a Butaságom történetében, a Nyár a hegyenben, az Ezek a fiatalokban, az Egy, kettő, háromban, a Falakban, az Egri csillagokban, a Tündérlaki lányokban, az Asszonyok mesélikben, a Fuss, hogy utolérjenekben, a Sakk, Kempelen úrban, a Kihajolni veszélyesben, vagy a Ménesgazdában.
„Száműzetés” és hagyaték
A ’70-es évek második felében Parkinson-kórt, majd gége- és tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Harca betegségével egyre inkább megterhelte szervezetét és nem tudott már olyan energiával és precizitással dolgozni, mint azelőtt. Egyes források szerint ennek következtében többször is kényes vitába keveredett – az ekkoriban már szintén nehézségekkel küszködő – Várkonyival, aki nem a kellő empátiával és szolidaritással fordult felé.
Tomanek 1976-ban befejezte színpadi pályafutását, nyugdíjba 1978-ban pedig egyfajta „önkényes száműzetésbe” vonult.
Felejthetetlen vígszínházi és filmes szerepei után eltűnt a közönség szeme elől 1979-ben, abban az évben, amelyben maga Várkonyi Zoltán is elhunyt. A generáció- és a korszakváltás mindenki számára evidens lett ekkorra.
Tomanek betegségének gyötrelmeit nehezen viselte, depresszív hangulatban telt életének utolsó évtizede. Csakis közeli hozzátartozóival érintkezett, még telefonon sem volt hajlandó beszélni másokkal. Rádióban vállalt még munkákat, de a ’80-as közepétől azokat is egyre ritkábban. 1988. augusztus 4-én távozott az élők sorából. Természetes eleganciája, legendás szerepei, szellemi öröksége és tiszteletre méltó művészi magatartása azonban örök érvényű hagyatéka a magyar kultúrának.
Tomanek Nándor A nyár című darabban, 1967-ben. Forrás: Film Színház Muzsika, 1988/ 33. 5. Arcanum
„Tudniuk kell a fiataloknak, hogy milyen tiszta fogalmai voltak a színházi munka alázatáról, a közönség, a kollégák tiszteletéről, a színészi szerénységről. (…)
Sikerei közben is csöndes, áldozatos alakja maradt a színháznak,
talán ezért tudta oly méltósággal viselni életének, később betegségének gyötrelmeit.” Sándor Iván: Tomanek is elment. Film Színház Muzsika, 1988/ 33. 5. Arcanum
