„Törőcsik Mari legifjabb színésznőink közé tartozik” – írja Lelkes Éva 1958-ban. Valahogy elmosódnak a hagyományos értelemben vett időbeli keretek Törőcsik Mari esetében – nem érezzük elmúlását Édes Annája, Violája, Cink Verája, Electrája, Dérynéje, vagy bármely más figurája kapcsán. Itt voltak, vannak, maradnak. Kortalanság és különleges átlényegülés jellemző alakításaira. Örök fiatalsága a folyamatos megújulásban és vagányságában, tehetsége és művészi nagysága pedig józanságában, nemes egyszerűségében, letisztult eleganciájában és természetességében rejlik.
„Mitől olyan félénk? Talán, mert falun nőtt fel és filmen is parasztnaivákat játszik? Magának erősnek kell lennie, küzdelmes út előtt áll. Legyen a tudatában annak, hogy egy érdekes, intellektuális színészpályát fog befutni, de csak akkor, ha ezt el is tudja hitetni.” Film Színház Muzsika, 1983/ 27. 18.
Apáthi Imre meredeken a dolgok közepébe vágott. Az éleslátó rendező Gádor Béla Lyuk az életrajzon című darabjának próbáján mondta ezeket az ómennek ható, őszinte és jóságos „intelmeket” a bátortalan, fiatal színésznőnek. Az az Apáthi, akinek keze alatt – Várkonyi Zoltán szövetségével – számos fiatal tehetség bontakozott ki, többek között az egykori Művész Színház szinte egész fiatal gárdája Darvas Ivántól Sennyei Veráig.
Az 1958-ban már jelentős filmes szakmai gyakorlattal és sikerrel rendelkező Törőcsik Mari félénken mozgott a Nemzeti Színházban eleinte, hiszen az ottani jelenlét egészen másfajta koncentrációt és művészi kiteljesedést igényelt, mint a film. A remek kollégák szolidáris hozzáállása, Apáthi és Major Tamás türelme azonban sokat segített számára, hogy hamar otthonosságra és belső biztonságra találjon.
Olyan legendás egyéniségek pártfogásában kezdte pályáját az intézményben, mint például a három korszakos rendező: Gellért Endre, Marton Endre és Várkonyi Zoltán, vagy olyan színművészek, mint Básti Lajos, Kálmán György, Sinkovits Imre, Bara Margit, Kállai Ferenc, Gobbi Hilda, Máthé Erzsi.
Egy ilyen szellemi műhely, majd később a modern filmművészet kiemelkedő alkotóinak (Fábri Zoltán, Herskó János, Mészáros Márta, Jancsó Miklós, Makk Károly, Kardos Ferenc, Maár Gyula, Koltai Lajos) közösségében az 1960-ban elhunyt Apáthi „jóslata” erősen beigazolódni látszott.
Színházi töredékek
Törőcsik Mari első fontos színpadi alakítása Várkonyi Zoltán rendezésében a Ray Lowler-előadáshoz kapcsolódik, 1958 októberében. Az 1955-ben megjelent A tizenhetedik baba nyara a modern drámairodalom kiemelkedő műve, amely ausztrál nádvágók történetét dolgozza fel. A hazai ősbemutatón a főszerepeket Básti Lajos, Mészáros Ági, Lukács Margit, Bárdy György, Gobbi Hilda, Buss Gyula és a fiatal Törőcsik játszotta.
1960-ban – a hatalmas sikerű 1947-es Nemzeti előadás után – Major Tamás ismét színre vitte Shakespeare tragikomikus hangnemű klasszikusát, a Vízkereszt, vagy amit akartokat. A férfi álruhát öltő női főszerepet ezúttal Törőcsik Marira bízta, aki megrettent a feladattól. A színésznő példaképként tekintett Mészáros Ági 1947-es Violájára és nagy küzdelmeket kellett vívnia magával, hogy képes legyen legyűrni prekoncepcióit és félelmeit Mészáros magával ragadó, remek játékát illetően. A szereposztás – Ungvári László (Orsino), Kálmán György (Sebastian), Balázs Samu (Malvolio), Bara Margit (Olivia), Olty Magda (Mária) – legendássá varázsolta az előadást.
Makk Károly filmjének bemutatója után nem sokkal, 1962-ben Pethes György színpadra vitte Szigligeti Ede Liliomfiját, amelyben Mariskát Törőcsik Mari játszotta. Liliomfit Kálmán György, Szellemfit Garas Dezső, Kamillát Máthé Erzsi, Erzsikét a fiatal Polónyi Gyöngyi alakította.
„Törőcsik Mari, Mariska megszemélyesítője kitűnően ráérzett a stílusra. Mennyi művészi energia szabadult fel játékában egy színpadi egyéniségétől elütő stílusigény segítségével.” Film Színház Muzsika, 1962/ 43. 18.
Az Ilyen nagy szerelem debütálása után 1963-ban ismét a csehszlovák Pavel Kohut művét mutatták be Budapesten. A harmadik nővér bemutatója után a kritika számos helyen elismerően nyilatkozott Törőcsik játékáról, amelyet egészen különleges varázs és kortársak előadásmódját meghaladó stílus tett különlegessé.
„Remeklő pillanatai vannak, angyalian szemtelen bájossága, „zicceres bemondásai”, s egész talpraesett, kedves alakítása megint csak arról vall, hogy a színpadi Törőcsik Mari nagyon komolyan veszi a színházat, s már régóta nem elégszik meg a „filmsztár” szerepével.
Egyéniségének varázsa, tündéri humora, színekben gazdag játéka élménye az előadásnak” – Film Színház Muzsika, 1963/ 50. 5.
Egyértelműnek tűnt mind a közönség, mind a szakma, mind a kritika számára, hogy Törőcsik hangos filmes bemutatkozásai után első osztályú színpadi markőrjét is viszonylag hamar megteremtette. A hazai színházi aranykor érájában, a ’60-as ’70-es években számos klasszikusban és klasszikus modernben mutatta meg csodálatos tehetségét a Nemzeti Színház színpadán. Bara Margit mellett játszott például Az Élő holttestben, a Tányában, Sztankay Istvánnal a Csongor és Tündében, a Varsói melódiában, vagy a Rómeó és Júliában.
„Meggyőződésem, hogy egyetlenegy figurát sem lehet rutinból színpadra állítani, de Júliát aztán a legkevésbé…” – Film Színház Muzsika, 1971/ 1. 2.
A kultikus Lear király előadáson Cordeliát formálta meg, többek között Básti Lajos, Kálmán György és Sinkovits mellett. A modern drámák közül kiemelkedő helyet foglal el az időszakban Albee művének színpadi adaptációja.
A Katona József Színház (a Nemzeti korabeli „kamrája”) a modern amerikai szerző, Edward Albee művéhez nyúlt, Babarczy László rendezésében. A két legendás színész (Törőcsik Mari és Avar István) főszereplése mellett olyan színészek alakították a további szerepeket, mint Őze Lajos, Sinkó László, Mészáros Ági, vagy Zolnay Zsuzsa.
„Albee drámája a szatirikus komédia fullánkjaival döfköd a közmegegyezéses hazug életformulákba, s mérgezett kis szúrásaira a mi bőrünk is olykor viszketni kezd. (…) Milyen is az a jól szituált polgári életberendezkedés? Albee a pompásan kidolgozott kerten át a lakásba vezet. Odakint gyönyörű zöld és frissen nyírt a fű, idebent azonban a körülmények eléggé kuszák. A kert csupán káprázatos és költséges dekorációja a középkorú házaspár krajcáros gondjainak. De itt ez a törvény: az úri látszatot fenn kell tartani.
És a darab megmutatja, hogy mi is az ára ennek a fedezet nélküli életvitelnek, a „fenn az ernyő nincsen kas” mentalitásnak. (…) Törőcsik Mari újabb nagy lélegzetű alakításával ismét érzékenységének teljes skáláján jelenítette meg és tette ismerőssé ezt a különlegesen érdekes asszonytípust. Avar István szintén a valőrök gazdag felhasználásával játszotta el egy erkölcsi világ összeomlását és gyilkosan groteszk újraépülését.” Film Színház Muzsika, 1970/ 20. 5.
Tudta?
1986-ban Ascher Tamás a Vígszínházban rendezte a Dosztojevszkij regényéből adaptált színművet, az Ördögöket, Darvas Iván, Hegedűs D. Géza, Pap Vera, Kern András, Bánsági Ildikó, Pápai Erika, Reviczky Gábor szereplésével. A női főszerepet eredetileg Ruttkai Éva játszotta volna, vele is indultak a próbák 1986 késő tavaszán, azonban súlyos betegsége miatt szeptemberben már nem térhetett vissza a munkába. Varvara Sztavrogina figuráját Törőcsik Mari vette át. Ruttkai Éva a premier napján, 1986. szeptember 27-én hunyt el.
Filmes visszapillantó tükör
Törőcsik Mari forradalmian új profilt képviselt a filmvásznon, ami nem csupán a hazai közönséget, hanem a nemzetközi frontot is megbabonázta. Friss, üde, természetes, rendkívül modern és eredeti karakterformálása teljesen újnak számított a filmművészetben. Egyszerű, szinte puritán gesztusai felszabadítóan progresszív színjátszási irányt jelölt ki a filmvilágban, az új generációt hirdetve.
Körhinta
„Nem sokra emlékszem. Kábulatban éltem át mindent, tele félelemmel, hogy jó leszek-e? A szokatlan környezet, a nagy színészek közelsége… Hiszen csak első éves voltam, amikor Fábri Zoltán a Körhinta szerepére szerződtetett. Nem ismert még, a főiskola folyosóján látott meg először. De ilyennek képzelte Marit. Amikor megkaptam a szerepet, attól a pillanattól kezdve az ő egyéniségének a szuggesztiója alatt éltem. Így született az első filmszerepem. Kezdő voltam, ösztönös.” Film Színház Muzsika, 1958/ 38. 10.
Vasvirág
„Igen, életemben sosem voltam olyan vidám, felszabadult, mint amikor erre a szerepre készültem. A hátam mögött már három film állt, siker és bukás: egyszóval tapasztalat. Amikor Vera az enyém lett, elsősorban a külsejét döntöttem el. Csinos, peckes, pikáns, vidám, vidám, vidám…! Mialatt forgatok sosem tudok megszabadulni a figurától, vele ébredek, vele alszom, én vagyok ő, és ő én. Imádtam Vera lenni, talán éppen azért, mert gyermekkoromban én is táncosnő akartam lenni.” Film Színház Muzsika, 1958/ 38. 11.
Édes Anna
„A Vasvirág vidám Verája után megkaptam Édes Annát, az egyetlen olyan filmszerepemet, amely előtt nem kellett próbafelvételt csinálnom. Fábri Zoltán azt mondta: Mari! Édes Anna csak maga lehet. Azt hiszem, ezúttal már én is többet tudtam a filmezésről. A forgatás ideje alatt megismétlődött velem a Vasvirágban tapasztalt, s már-már neurózissá növekedett félelmetes erő, amely nem hagyott aludni, ébren is kísértett. Édes Anna voltam nemcsak a filmgyárban, hanem otthon is és mindenütt is… Azt hiszem, így van ez jól!” Film Színház Muzsika, 1958/ 38. 11.
Tévéfilmes mozaikok
Noha Törőcsik életműve egyértelműen a színpadi és a filmes szcénában érte el magaslatait és legnagyobb sikereit, számos remek minőségű televíziós alkotásban is lehetősége nyílt szerepelni. A televízió aranykorában roppant igényes és kvalitásos adaptációk készültek, amelyek közül kiemelkedik a következő kettő.
Othello Gyulaházán
Derű, backstage, szarkasztikus humor és egy nagy marék humanizmus – ezek lehetnek talán legtalálóbb jelzői a Gádor Béla műve alapján készült adaptációnak, amelyben a főszerepet Törőcsik Mari és Básti Lajos, továbbá Domján Edit, Bilicsi Tivadar játsza, Czabarka György optikája előtt.
Zsurzs Éva, a tévéfilm rendezője a következőként vallott a remek hangulatban telt munkáról:
„A színészek szokatlan jókedvvel játszanak, kedves iróniával formálják meg a filmben játszó színészkollégákat. Egyébként nagyon érdekes, hogy a szereplő színészek egy-egy figurában valamennyien ráismernek egy-egy élő kollégára. Önmagára azonban senki!” Film Színház Muzsika, 1966/ 44. 13.
A Danaida
Szabó Magda első tévéfilmes adaptációja Zsurzs Éva rendezésében, amelynek forgatókönyvét maga a szerzőnő alkotta.
A rendezőnő így foglalja össze a közös munkához kapcsolódó benyomását:
„A kulcsfigura, a mai Danaida: Törőcsik Mari, akinek ez a magányos, szenvedélyesen szenvedő, szépséges asszonyszerepe. Berzenkedett is eleinte ellene. Azt mondta, hogy beskatulyáztuk őt ebbe a szerepkörbe, s szeretne már valami újat játszani, vidám, kacér, táncoló, szórakozó asszonyt. De ahogy aztán azonosult a hosszú éveket átfogó nagyszerű drámai szereppel, mindinkább feloldódott. Remekül tudtunk együtt dolgozni és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ismét egy nagyszerű Törőcsik Mari-alakítás született.” Film Színház Muzsika, 1971/ 35. 28.
