Örkény István színháza – a 109 éve született szerzőre emlékezünk

Örkény István, 1978. - Forrás: Fortepan/ Fotó: Szalay Zoltán
Örkény István, 1978. - Forrás: Fortepan/ Fotó: Szalay Zoltán

Örkény István drámaírói világának rendkívüli különlegessége a groteszk ábrázolásmódban és a tragikomikum bravúros alkalmazásában rejlik. Az 1912. április 5-én született szerző legemlékezetesebb színházi bemutatóit idézzük. A Tóték, a Macskajáték, a Vérrokonok, a Pisti a vérzivatarban, valamint a műfordítói szempontból fontos darab, a Furcsa pár emlékeit elevenítjük fel.

A 20. századi magyar irodalom és kultúra egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású szellemi egyénisége körül valóságos alkotói műhely alakult a színházi és filmes életben. Olyan ikonikus művészek tolmácsolásában kerültek bemutatásra Örkény István művei, mint például Várkonyi Zoltán, Radnóti Zsuzsa, Latinovits Zoltán, Fábri Zoltán, Makk Károly, Tomanek Nándor, Bulla Elma, Sulyok Mária, Dajka Margit, vagy Ruttkai Éva.

Film Színház Muzsika, 1974/ 11. 11. Arcanum
Film Színház Muzsika, 1974/ 11. 11. Arcanum

Az író – legtöbbször személyes tapasztalatain alapuló – műveinek középpontjában leginkább az egyén és hatalom, a diktatúra és magánszférára viszonya áll. Drámái legtöbbször valamilyen egyetemes érvényű problémát járnak körbe, kisrealista tematikában.

Tóték

„Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné?” Örkény István: Tóték, részlet

Film Színház Muzsika, 1967/ 3. 4. Arcanum

A ’60-as évek elején a Pókék és/ vagy Csönd legyen munkacímű forgatókönyvének megfilmesítését a filmgyár megtagadja, aminek következtében megírja a Tóték című kisregényt, amelyet a Kortárs című folyóirat közöl 1966 nyár végén. A mű groteszk esztétikuma egy diszharmonikus, a sarkaiból totálisan kifordult és a józan ész szabályait nem tisztelő világot ábrázol, addig szokatlan kritikával és éllel.

Tótéknál sejtszintű a rendszerbomlás, a realitás és az irrealitás forgalma pedig teljesen elveszti addigi értelmét.

A kisregény megjelenése után Örkény felkérésre írja meg a Tóték színpadi adaptációját, amelynek ősbemutatójára 1967. február 24-én kerül sor, a budapesti színházi színtér legprogresszívebb és leghaladóbb teátrumában, a Thália Színházban. Kazimir Károly és Léner Péter rendezésében a darab a hazai abszurd színház első megnyilvánulása.

„A bemutató estéjén még a WC-ben is bukásszag honolt. És ez lett az első igazi színpadi sikerem.” Örkény István

Az őrnagy szerepét kettős szereposztásban Latinovits Zoltán és Somogyvári Rudolf alakítja, a Tót házaspárt Nagy Attila és Dajka Margit játsza. Ágika Hacser Józsa, a postás Peti Sándor. A további szerepeket Inke László, Kautzky József és Sütő Irén formálja.
A dráma nemzetközileg is nagy sikert arat, 1969-ben Párizsban elnyeri a Fekete Humor Nagydíját.

„A Tóték előadása figyelemreméltóan ötletes kísérlet egy újfajta hang meghonosítására, a groteszk, érzelmileg is telített gondolati parabola színpadi megformálására. Kazimir Károly és Léner Péter rendezése megtalálta a tragikus és a komikus elemek pontos egyensúlyát, amellyel a sajátos hangvételű, az abszurditás, a naturális környezetfestés kétféle közegében élő darabot közel lehet vinni a közönséghez.” Geszti Pál

Latinovits halála után két évvel, 1978. január 14-én, ismét Kazimir Károly rendezésében, a Thália újra premierre tűzi a drámát, immár megváltozott szereposztásban, kisebb újításokkal. Az őrnagyot Harsányi Gábor, Tótékat Nagy Attila és Pécsi Ildikó, Ágikát Jani Ildikó formálja. Ez az 1978-as előadás teljes terjedelmében elérhető az Országos Színháztörténeti Múzeum oldalára kattintva.

A Tóték számos feldolgozást él meg keletkezése óta a hazai színpadokon, az utóbbi évek kiemelkedő darabjának bizonyul például az Örkény István Színház 2013-mas, majd a Szegedi Nemzeti Színház 2019-es előadása.

1974-ben Szinetár Miklós rendezésében rádiójáték, 2019-ben opera készül a műből, Káel Csaba rendezésében, László Boldizsár, Szvétek László, Vajda Júlia, Nánási Helga főszereplésével.

Nem csupán irodalmi, színházi, hanem filmművészeti szempontból is meghatározó Örkény műve. A Fábri Zoltán által rendezett Isten hozta, őrnagyúr! a mai napig az egyik legismertebb és legremekebb magyar filmek egyike. A forgatókönyv Örkény és a rendező közösségét viseli.

Furcsa pár

Neil Simon komédiájának hazai ősbemutatója valóságos üstökösként csap az 1968-as téli színházi szezonba. A keleti orientációtól és a szocialista élettől idegen New York-i miliő igencsak ritkaságnak számít még Budapesten ekkoriban. Várkonyi Zoltán Murray Schigsgal Szerelem, ó! című tragikomédiája után (1966) nyúl ehhez a kortárs amerikai darabhoz, amely Örkény István remek fordításában adaptálódik a magyar színpadra.

Az 1968. január 6-án bemutatott Furcsa pár a Pesti Színház történetének kulcsfontosságú darabja, amely közel egy évtizedig műsoron van. A szerepeket Tomanek Nándor, Bárdy György, Halász Judit, Szegedi Erika, Fonyó József, Szatmári István és Prókai István alakítja. Bárdy György és Tomanek Nándor kettőse itthon legalább annyira ikonikusnak és legendásnak számít a mai napig, mint Jack Lemon és Walter Matthau duója.

Macskajáték

„Egy Székely Gábor nevű negyedéves színházi rendező szakos főiskolás utolsó tanulmányi esztendejében, egyéves kurzuson filmrendezési alapelemeket „hallgat” Makk Károly főiskolai tanárnál. Makk tanár úr egy forgatókönyvön dolgozik: Örkény Macskajátékát akarja filmre vinni.” (Forrás: Film Színház Muzsika, 1971/ 6. 12. Arcanum)

Az 1963-ban keletkezett Macskajáték című kisregény sorsa keletkezési körülményeit tekintve rokonságot mutat a Tótékkal. Ennek is visszadobják először megfilmesítési tervét, aminek hatására a kéziratból dráma készül. (A kisregény csak 1972-ben jelenik meg a Magvető gondozásában, a színházi bemutató után.)

Székely Gábor a főiskola után Szolnokra szerződik, ahol rendezései között szerepel többek között a Tóték is. Az előadásról és a rendezői koncepcióról Örkény elismerően nyilatkozik, majd szoros szellemi kapcsolat alakul köztük. A Macskajáték színpadi ősbemutatójára Szolnokon került sor Székely Gábor rendezésében. A friss elgondolásokban gazdag munka hangos sikernek örvend és jelentős szakmai visszhangot kap.

Bulla Elma és Székely Gábor a Macskajáték próbáján, Pesti Színház, 1971. - Forrás: Film Színház Muzsika, 1971/ 6. 12. Arcanum

„Elolvastuk a Macskajátékot. Leutaztunk Szolnokra. Az előadás befejezése után tíz perccel leszerződtettük a rendezőt, Székely Gábort, a pesti bemutató színpadra állítására.” Várkonyi Zoltán (Forrás: Film Színház Muzsika, 1971/ 6. 12. Arcanum)

Sulyok Mária, Bulla Elma, Halász Judit, Greguss Zoltán, Simor Erzsi főszereplésével készült emblematikus előadás teljes terjedelmében elérhető az Országos Színháztörténeti Múzeum oldalán.

A színházi sikerek után Makk Károly filmrendező újra felkéri Örkény Istvánt a Macskajáték forgatókönyvének elkészítésére. Az adaptáció, noha jelentősen eltér az eredeti kisregénytől, sőt, a drámától is, a magyar filmművészet egyik alapfilmje. Tóth János operatőr filmképei rendkívül érzékenyen közvetítik vizuálisan a rendező és az író közös forgatókönyvén nyugvó, különleges és boszorkányos szerzői világot.

Vérrokonok

A ’70-es évek elejére valóságos szellemi műhely alakul a Vígszínházban Várkonyi Zoltán igazgatósága alatt. Az intézmény sikere nem csupán a remek kortárs drámák és az ízléses közönségdarabok harmonikus szintézisének, hanem a nyitott generációs kapcsolódásoknak is köszönhető. Várkonyi színházában a fiatal pályakezdő, a fiatal érett, valamint a „nagyok” egymás iránti nyitottságban és tiszteletben dolgoznak.

Film Színház Muzsika, 1974/ 11. 16. Arcanum
Film Színház Muzsika, 1974/ 11. 16. Arcanum

1974. március 28-án mutatja be a Pesti Színház Örkény Vérrokonok című drámáját, Tomanek Nándor, Mensáros László, Ruttkai Éva, Halász Judit, Kútvölgyi Erzsébet főszereplésével. Molnár Gál Péter szerint a vasúti forgalmista közegben játszódó történet egyfajta „MÁV-Ványa bácsiként” is értelmezhető.

Pisti a vérzivatarban

„Több rétegű, s mondanivalójú a darab” – mondja Örkény István. – „A cím felfogható úgy is, mint a szerző – István – ironikus önéletrajza. Tágabb értelemben azonban annak a történelmi kornak a groteszk rajzát jelenti, amelyben élünk. A darab mélyebbre is hatol: a XX. század egyik fontos kérdését, a személyiség problémáját boncolgatja.

A színpadon négy Pisti van feltüntetve. Ők valamennyi a főhős négy viselkedésformáját, magatartásformáját ábrázolják különböző helyzetekben.

Megpróbálom érzékeltetni: abból a sok „én”-ből, amely bennünket emberré, sőt, személyiséggé tesz bizonyos drámai helyzetekben mikor melyik kerekedik felül, s általa miféle kiutat választhatunk. Lehet, hogy ez így túlságosan komolyan hangzik, jóllehet a színdarab groteszk komédia. Remélem, a nézőknek elejétől a végéig jó mulatságot szerez.”

A Várkonyi Zoltán által színpadra alkalmazott darab bemutatójára 1979. január 20-án kerül sor, néhány hónappal a rendező (április 10-ei) halála előtt. A főszerepeket Tordy Géza, Garas Dezső, Halász Judit mellett az új, fiatal nemzedék tagjai játszák, Balázs Péter, Szombathy Gyula és Peremartoni Krisztina.