Milyen volt Latinovits Cipollája a Mario és a varázslóban? Hogyan alakította Savonarolát, a hírhedt firenzei papot? Mi volt a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitódarabja? Tudta, hogy Tőkés Anna minden nyáron Évának „állt”? Milyen lehetett Csortos Gyula és milyen Gábor Miklós Lucifere? Dunakanyar, Iphigéneia Auliszban és egyéb dús, nyári színházi „ügyek”.
Elsőbálozók
A folyamatos repertoárral rendelkező, „intézményesített” szabadtéri színház tradíciója Magyarországon egészen az 1930-as évekig nyúlik vissza. Noha már jóval ezelőtt is felmerültek szabadtéri társulati kísérletezések – például az 1918-as Margitszigeti Színkör, vagy a szintén margitszigeti Modern Játékok –, rövid működésük miatt ezek nem bizonyultak hagyományteremtő vállalkozásoknak.
A Szegedi Szabadtéri Játékok ötlete Hont Ferenc rendező nevéhez fűződik, aki európai utazásai során azt tapasztalta, hogy mennyire közkedvelt a nyugat-európai régióban a szabadtéri színházi műfaj.
1931-ben a Dóm téren a Nemzeti Színház előadásában bemutatásra került a Magyar passió Hevesi Sándor rendezésében, Lehotay Árpád, Aczél Ilona, Hettyey Aranka, Gál Gyula, Tőkés Anna, Abonyi Géza, Eőry Kató főszereplésével. (Mellékszerepben feltűnt ezen az előadáson például a fiatal Major Tamás és Tímár József is.) A produkció sikeresnek bizonyult, a hazai közönség nyitottan fogadta az addig itthon ismeretlen keretek közt létrejött előadást.
A Szegedi Szabadtéri Játékok leginkább történelmi témák felé orientálódott, de műsoron szerepeltek operák is, például a Parasztbecsület, a Turandot vagy a Hunyadi László. Az ember tragédiája szinte minden évben látható volt kisebb-nagyobb változtatásokkal. Herczeg Ferenc Bizánc című történelmi tragédiája is bemutatásra került itt 1936-ban.
1938 júniusában megnyitotta kapuit a nagyérdemű előtt a Margitszigeti Szabadtéri Színpad a Nemzeti Színház igazgatója, Németh Antal rendezésében készült Szentivánéji álommal.
Amíg a Tisza-part „slágerdarabja” a Madách-tragédia, addig a Margitszigeté a Szentivánéji álom és a Csongor és Tünde lett. Utóbbit 1938-ban mutatták be Szabó Sándor, Gobbi Hilda és Szörényi Éva főszereplésével.
A Margitszigeti Színpad kevéssé a történelmi vonalat követte, inkább a klasszikusok színrevitele mellett kötelezte el magát, többek között kiváló Shakespeare-darabok kerültek bemutatásra. A vihar Szabó Sándor, Táray Ferenc, Lehotay Árpád, Lukács Margit főszereplésével készült. Feltűnt ezen az előadáson az ekkoriban még pályakezdő, ám a következő érában meghatározó szerepkörrel bíró színészgeneráció is: Várkonyi Zoltán, Major Tamás és Olty Magda. Az 1939-es Ahogy tetszik szintén fontos produkciónak bizonyult a Margitszigeten Jávor Pál, Somogyi Erzsi, Olty Magda, Tímár József legendás alakításaival.
Sztárparádé
Hont Ferenc rendezésében a Dóm téren először 1933-ban mutatták be Madách Imre darabját. A grandiózus előadás 450 szereplővel, 70 tagú zenekarral, 100 tagú énekkarral, 8 színpadon, vetített díszletekkel. 1933-tól egészen a háborús évekig minden nyáron repertoáron szerepelt ez a darab.
A legendás előadás az 1934-es nyárhoz fűződik, ugyanis ebben az évben tarolt a Táray Ferenc (Ádám), Tőkés Anna (Éva) és Csortos Gyula (Lucifer) szereposztás. A ’30-as években olyan ikonikus nevek társulnak ehhez az előadáshoz, mint Lehotay Árpád, Beregi Oszkár, Kiss Ferenc vagy a fiatal Básti Lajos, Ungvári László és Várkonyi Zoltán. Évát minden alkalommal a csodálatos, mély hangú Tőkés Anna játszotta.
#anekdota
Ungvári László meséli Várkonyi Zoltánhoz fűződő barátságának kezdetét: „Első találkozásunk a Szegedi Szabadtéri Színpadon esett. Mindketten kezdők voltunk, én első éves „nemzetis”, ő frissen végzett főiskolás. Egy-egy angyalt játszottunk a Tragédiában. Nap közben nem igen volt tennivalónk, Beregi Oszkárral csellengtünk, kirándultunk, beszélgettünk. Előadás után halászlézni jártunk Zolival a Tiszapartra, borozgattunk, táncoltunk, csaptuk a szelet a szegedi lányoknak. Gyakran csak hajnalban vetődtünk haza. Fiatalok voltunk, vidámak, bohémek. A lent kötött jó barátság Pesten is megmaradt. Közben Zoli is a Nemzetihez szerződött. (…)” (Várkonyi Zoltán. Szerk. Elbert János, Szántó Judit. Budapest, Magyar Színházi Intézet, 1980.)
1965-ben Vámos László rendezésében állították színre Madách tragédiáját pazar szereposztással: Nagy Attila (Ádám), Ruttkai Éva (Éva), Gábor Miklós (Lucifer). Bessenyei Ferenc, Almási Éva, Békés Itala, Újréti László és olyan – még főiskolás – színművészek remek alakításokat nyújtottak, mint Molnár Piroska, Dőry Virág, Huszti Péter vagy Ronyecz Mária.
Körszínház
A Kazimir Károly által vezetett Thália Színház nyári „játszótere” a kultikus Körszínház volt, amely 1958-ban nyitotta meg kapuit a Városligetben. (Helyén később a Globe Színház működött.)
Az intézmény centrális elrendezésű tere remek alternatívát kínált a klasszikus görög drámák bemutatására. Ennek szellemében tűzték műsorra 1960-ban a nagy sikerű Iphigéneia Auliszban című Euripidész-tragédiát, amely Sennyei Vera remek alakítása nyomán lett igazán meghatározó és emlékezetes Kazimir Károly rendezésében. A színésznő így nyilatkozik az előadással kapcsolatos élményéről a Film Színház Muzsika 1960-as nyári számában: „Nem »kirándultam« ebben a drámai szerepben, hanem hazatértem.” Partnerei Mádi-Szabó Gábor és Váradi Hédi voltak.
A Körszínház két másik estről is emlékezetes: az emblematikus Mario és a varázslóról és a Fiorenzáról. Mindkettő Latinovits Zoltán és Somogyvári Rudolf főszereplésével készült szintén Kazimir rendezésében. A Film Színház Muzsika júliusi száma így ír a „mágusról”: „Latinovits sikere láthatólag bűvöletes erejű játékában van.” Elképesztő, szinte félelmetes átéléssel alakította Savonarolát, a firenzei papot. (Az előadás ide kattintva tekinthető meg.)
Dunakanyar
A szentendrei Szirtes-rendezésről, a Dunakanyar című előadásról, Ruttkai Éva és Sztankay István főszereplésével egy előző cikkünkben olvashatnak: