Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Ruttkai és kora „Úsztunk, teniszeztünk, vitorláztunk” – Vakáción a színésztársadalom

„Úsztunk, teniszeztünk, vitorláztunk” – Vakáción a színésztársadalom

Mi volt Bajor Gizi számára a nyári feltöltődés? Házastárssal vagy egyedül? Dajka Margittól Páger Antalig kiderül! Mi volt a „Kabos-turné”? Hogyan csavarta el a szegedi lányok fejét Várkonyi Zoltán és Ungvári László? Görbe este és néhány korty whiskey Ruttkaiéknál, Liliomfi-forgatás Badacsonyban és Szigligeten. Anekdoták, interjúk, nosztalgia, no és persze Egy pikoló világos.

Balatonföldvár, árnyas park, zsalugáter

- hirdetés -

Bajor Gizi és férje, Germán Tibor legszívesebben csendes, békés nyugalomban töltötte nyári szabadságát a balatonföldvári nyaralójukban. Egy interjú során elmondta, mit jelent számára az igazi vakáció: „Mindenekelőtt a teljes kikapcsolódást mindenből, ami színház. Aztán a jó késői fölkelést. Délelőtt természetesen Balaton! Fürdés, napozás, esetleg kimegyünk vitorlázni.

- hirdetés -

Ebéd után következik az igazi üdülés. Az árnyas kertre nyúló, elsötétített, jó hűs, nyitott zsalugáteres szobában végigheverni az alacsony, terebélyes kereveten, egy igazi hű barát, egy jó könyv társaságában: ez mindennél többet ér. A nyitott zsalugáteren beáramlik a friss, tiszta levegő, az egész szobán eluralkodik az árnyas park csöndes hangulata.”

Bajor Gizi és Elsa Merlini, 1940 / Fortepan
Bajor Gizi és Elsa Merlini, 1940 / Fortepan

Házastárssal vagy egyedül?

A Színházi Élet szerkesztősége 1935 nyár elején (1935/ 25. plsz.) trollkodott egy kicsit: „Aktuális probléma: együtt menjenek-e nyaralni a házastársak, vagy külön-külön? Mi most – a nyaralási szezon kezdetén – megkérdeztünk pár művészházaspárt, hogy mi a véleményük:

Jávor Pál:
„Együtt nyaralni! Nem csak kellemesebb, de sokkal olcsóbb is. Még egy előnye van. Az emberről nem pletykálhatnak, és így sok bosszúságtól menekül meg.”

Bajor Gizi:
„Együtt. Azért mentem az uramhoz, hogy együtt legyek vele. Különben is mi annyira el vagyunk egész évben foglalva, hogy csak a néhány heti nyári pihenő alatt tudunk igazán egymással és egymásnak élni.”

Dajka Margit:
„Okvetlen férjjel együtt menjünk nyaralni. El sem tudnám képzelni a nyarat Karcsi nélkül, ő sem nélkülem.”

Erdős Renée:
„Férjnek, feleségnek külön nyaralni jó. Egy kicsit megpihennek egymástól és azt is érezhetik, hogy szabadok. Különösen öreg házasoknak ajánlom, akik ettől bizonyosan megfiatalodnak. A hosszú házasságok alatt a párok úgy megszokják egymást, hogy már el is felejtik, hogy házasok. De hol vannak ma hosszú házasságok…?”

Gózon Gyula:
Az együttnyaralás híve vagyok, mert senki a világon nem tud úgy főzni, mint az én feleségem.”

Páger Antal:
„Én csak színészházasságról tudok beszélni, ahol mind a két fél dolgozó ember. Természetes, hogy ne csak a munkában, hanem a pihenésben is legyenek együtt. Én és a feleségem itthon nyaralunk a villánkban együtt.”

Ráday Imre:
„Ideálisnak tartom a külön nyaralást. A távlatban minden egymásra gondolásuk megszépül és a régi házastársak közti levelezésben egy érdekes, bájos kapcsolat alakulhat ki. Milyen szép is a találkozás egy pár hetes külön nyaralás után. Ezt mind természetesen csak általánosságban mondom, mert én egy percig sem tudnék nyaralni a feleségem nélkül.”

Bárdos Artúr:
„Házassága válogatja. De beleszólnak ebbe más körülmények is: anyagi és idegbeli kérdések.”

Vaszary János:
„Véleményem szerint a házastársak feltétlen külön nyaraljanak. Mert ez a legkevesebb. Az ideális az volna, ha együtt nyaralnának, de külön élnének. A legideálisabb pedig az volna, ha nem élnének együtt és nem is nyaralnának együtt. Mert, ha az ember már ilyen ideálisan él, miért rontsa el a nyarát!”

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)

A „Kabos-turné”

„A magyar vidéken nyaralok. Rájöttem, ez a legokosabb. Amit nappal elköltök, annak a felét este visszakeresem. Ezt nevezik magyarul turnénak.” (Színházi Élet, 1931/ 27. 26. ADT)

„Kabos Gyula a napokban érkezett haza a nyaralásból. A Fészek-klubban egy kedves utazási epizódot mesélt el kollégáinak:

– A vonaton szemben velem egy éltesebb hölgy ült, aki mérges pillantásokkal nézte, hogy én egymás után gyújtok rá egyik cigarettáról a másikra. Útitársnőm meg is jegyezte:
– Uram, legyen tekintettel rám és mérsékelje a dohányzást.
– Nagyon sajnálom, – feleltem – de erről a szenvedélyről nem vagyok hajlandó lemondani.
A hölgy dühbe gurult.
– Nahát, csak annyit mondhatok, ha maga a férjem lenne, mérget öntenék a kávéjába.
Mire én halkan így válaszoltam:
– Tudja mit, ha maga az én feleségem lenne én meg is innám!” (Színházi Élet, 1931/ 37. 23. ADT)

Színházi Élet, 1931/ 37. 23. ADT
Színházi Élet, 1931/ 37. 23. ADT

Görbe este

Gábor Miklós Egy csinos zseni (Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1995.) című könyvében varázslatos balatoni tájakra kalauzolja olvasóit, miközben számos izgalmas, a szélesebb közönség számára eddig szinte ismeretlen részletekben világítja meg a mindennapjaikat Ruttkai Évával. Naplójegyzetei nyomán egy hangulatos, 1954. július végi estét idézünk, amely a Liliomfi forgatásának idején történt. A „Saskia” megnevezés Ruttkai Évára utal!

„Saskiával megint Pestre utazunk. Tihany, ahogy hajónk távolodik a mólótól, gyönyörű, a Balaton, mint mindig akkor a legszebb, ha búcsúzunk tőle.

Sokáig látjuk a lengedező, fehér foltot a két nagymama közt: Juli integet utánunk a pelenkájával.

Pest kihalt a nyártól, mocskos, viharos szél zúg végig az utcákon, felkavarva, az el nem söpört levelek szemetét. A lakás is poros, takarítatlan. Saskia egész nap filmezik; én bevásárolok, árván tengek-lengek az otthontalan otthonban. A szél ajtókat csapkod, ablakok törnek csörömpölve az emeleteken. Este hideg van. A Mátyás Pincében vacsorázunk, taxin jövünk haza. Buda sötét dombjai felett az ég kápráztatóan kék, vörös felhők úsznak rajta vízszintesen, akár az óriásmadarak. Pest utcái sötétek a nagy fény alatt, csak a villamosok és a kirakatok csillognak.

Ruttkai Éva és Gábor Miklós a Makrancos hölgy rádiófelvételén, 1960 / Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
Ruttkai Éva és Gábor Miklós a Makrancos hölgy rádiófelvételén, 1960 / Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

Az ég hív, hogy ugorjunk ki a taxiból, rohanjunk arra, ahol most erdők, elhagyott kaszálók és magános állatok félnek. Whiskey-t veszünk, és részegeskedünk a halott-néma lakásban. Aztán jó a tisztán hűvös ágynemű, jó a rendetlen otthonban fellelni az ismerős, szelíd nyugalmat, a nyári kivertségben a megbékélő biztonságot.”

Snájdig fiatalemberek a Tisza partján

Ungvári Lászlót jó baráti viszony fűzte Várkonyi Zoltánhoz. Megismerkedésük egészen a ’30-as évek elejére nyúlik vissza. „Első találkozásunk a Szegedi Szabadtéri Színpadon esett. Mindketten kezdők voltunk, én első éves „nemzetis”, ő frissen végzett főiskolás. Egy-egy angyalt játszottunk a Tragédiában. Nap közben nem igen volt tennivalónk, Beregi Oszkárral csellengtünk, kirándultunk, beszélgettünk. Előadás után halászlézni jártunk Zolival a Tiszapartra, borozgattunk, táncoltunk, csaptuk a szelet a szegedi lányoknak. Gyakran csak hajnalban vetődtünk haza. Fiatalok voltunk, vidámak, bohémek. A lent kötött jó barátság Pesten is megmaradt. Közben Zoli is a Nemzetihez szerződött. (…)”

Szántód, „búcsúlevél”, autóstop

A barátság még szorosabbá vált, amikor Várkonyi is a Nemzetihez került. Ehhez a kulturális és politikai szempontból egy hullámhosszon lévő duóhoz kapcsolódott aztán Major Tamás és Gobbi Hilda is. A zsidótörvények következtére élesre fordultak a dolgok. Ungvári így folytatta visszaemlékezését:

„Nyugodt vakációra vágytunk, Szántódot választottuk. Itt, ha kinéz, szemben a házzal, lát egy hat holdas parkot. Most üdülő áll rajta, akkor szálloda volt. Éppen a mi igényünkek és pénztárcánknak megfelelő, csendes kis hely. Levonultunk fehér porcelánnadrágban, teniszütővel a hátunk alatt. Ragyogóan éreztük magunkat, sokat olvastunk, úsztunk, teniszeztünk, vitorláztunk.

Zoli még a színészek közt is furcsa egyéniség volt. Nagyon vékony, hajlott hátú, egészen különleges járású, mozgású, keskeny arcú fiú. Sokat cigarettázott. Ha általánosabb képet akarok adni róla: nagyon ideges, nyugtalan, izgága természetű volt. (…) Mégis hódított. Nagyon jó svádájú, remek humorú srác volt. Az ő charme-je elsősorban kulturáltságában rejlett. Külsőre valóban nem volt a nők bálványa, de intelligenciája, szellemessége, műveltsége révén igen.

Fortepan / dr. Ember Károly
Fortepan / dr. Ember Károly

Szóval istenien éreztük itt magunkat Szántódon, amikor egy napon Zoli nagyon izgatottan rohant hozzám, az ölembe dobott egy levelet: „Ezt olvasd el!” Felmondás volt a Nemzetitől. Nyilvánvalóan a származása miatt. Elállt a lélegzetünk. „Már itt tartunk? Ilyen szempontok lesznek?” Vigasztaló szót sem tudtam mondani. Zoli összekapta magát, hogy rohan Pestre.

Ide kapcsolódik:
„A rutint jó megszerezni és jó azonnal elfelejteni” – Várkonyi Zoltánra emlékezünk

Próbáltam nyugtatni, aludjon rá egyet, eméssze meg, aztán majd csak kitaláljuk, mi legyen. Makacs volt, nem lehetett bírni vele. Kiállít az országútra, hogy fog egy kocsit. Akkor még nem volt divat az autóstop, de szerencséje volt, fölvették. Este már Pesten volt. Másnap pedig érintkezésbe került Pünkösti Andorral, aki akkor szervezte a maga Madách Színházát, éppen színészeket toborzott. Abszolút labilis, bizonytalan vállalkozásnak látszott, de Zolinak kapóra jött. Valójában ott találta meg az igazi művészi terréniumát.”

A Liliomfi forgatása

Makk Károly filmje nélkül nem telhet el nyár! A Szigligeti Ede művéből adaptált remekmű bármikor, bármilyen mennyiségben „fogyasztható”. Garai Tamás, a Béke és Szabadság munkatársa leutazott a forgatásra 1954 júliusában. Tudósításában többek között a következő olvasható:

„Itt vannak a filmesek! – száguld végig a strandon az önkéntes őrszem s nyomában kíváncsiak serege fut a móló felé, otthagyva a Balaton hűs vizét s a barnító napsugarakat, hogy szemtanúja legyen Szilvai professzor és Kamilla kisasszony heves szócsatájának.
Liliomfi-lázban ég Badacsony, Szigliget ezekben a napokban. A nyaralók reggeltől estig az eget kémlelik. De nem önző barnulási vágyból, hanem mert együtt szurkolnak a filmesekkel a jó időért, a napfényért, a tiszta, pára nélküli levegőért, egy-egy habos szélű felhőért, a külső felvételek sikeréért. (…) A „főhadiszálláson” – egy badacsonytomaji villában – már kora hajnalban megélénkül az élet.”

Egy pikoló világos

Jampik kontra elkötelezettek, züllők kontra kötelességtudók. Tánc, muzsika, strand, napszemüveg, pöttyös ruci, külváros, kockás terítő, és egy pikoló világos. Gabor Szabo és a Martiny zenekar. Cséri Julika coming of age sztorija a szocialista Budapesten.

„A filmnek levegője van. Máriássy Félix, a rendező, nagyvárosi, sőt tipikusan pesti légkört teremt. Szürke bérház, szemetes lépcsőház, futballozó gyermekektől hangos udvar a Szondy utcában, a maga jellegtelen jellegzetességével, a Fekete Rigó vendéglő, egykedvű pincérrel, vigyorgó képű dobossal, búgó hangú dizőzzel, és dupla cipőtalpú törzsvendégeivel – ezeket a színtereket árasztja el a rendező a város hangulatával.”

Promóció

- hirdetés -
- hirdetés -

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!