104 évvel ezelőtt varrott díszek helyett valódi őszirózsák kerültek a katonák tábori sapkájára és gomblyukába a polgári demokratikus forradalom jelképeként. 1918 októberében az őszirózsás forradalom új korszak nyitánya volt, amelynek vetületeit most két különleges sors mentén idézzük, a teljesség igénye nélkül. A Károlyi házaspár története kontúrosan magán viseli a 20. századi kaotikus sodrások hatásait.
Az 1892-es születésű Andrássy Katinka, későbbi high class gúnynevén „Bolsi Kata”, „vörös Kata”, a könnyed teadélutánok helyett a könyvelést választotta, Rákóczi Ferencről ábrándozott, egy kényelmes és biztonságos életet kínáló arisztokrata helyett pedig arra a bizonyos fenegyerekre várt. Károlyi Mihály, akinek egy duhaj párizsi éjszaka után megmondták, hogy nála jóval fiatalabb, zöldszemű lányt vesz majd feleségül, száznyolcvan fokos fordulatot hozott Katinka sorsvonalába. Az első magyar köztársaság first ladyjének élete hazai viszonylatok tükrében korát megelőző, bátor és őszinte vállalásokkal, rizspor nélkül hullámzott.
„1898-ban egyszer elmentem Madame de Thèbes-hez, a híres párizsi jósnőhöz, aki valahol a Gare du Nord környékén lakott egy kis harmadik emeleti szobában. Huszonkét éves világfi voltam, s nem is igen gondoltam arra, hogy valaha is szerepet játszhatok a közéletben. (…) Így aztán teljes eszetlenségnek tűnt számomra mindaz, amit Madame de Thèbes jósolt nekem. Azt mondta – nem tudta ki vagyok -, hogy igen fontos szerep vár rám a politikában, fényes pályát fogok befutni és magas tisztséget szerzek a közéletben, de ezt hamarosan el is vesztem vagyonommal együtt. – Az ön életében fantasztikus hullámhegyek és völgyek lesznek. Meg fogja ismerni a nélkülözést is. Önmagánál jóval fiatalabb lányt fog feleségül venni, olyant, akinek a szeme a legjellegzetesebb: világoszöld, nem mindennapi szemei lesznek. – Éppen ilyen szeme van a feleségemnek, aki akkor éppen csak hogy megszületett. Annak a nőnek viszont, aki akkoriban vonzott, kék szeme volt, így hát nem érdekelt a jóslat.”1
Krikett és etikett
A legendás tiszadobi Andrássy-rezidencia számos anekdotát rejt a nagy hagyománnyal rendelkező történelmi családról. A Loire menti kastélyok stílusát idéző terep kedvelt helyszíne volt nyaranta a hazai arisztokráciának. Nem csak a luxus és a francia pezsgő folyt, hanem a hajnalokba nyúló krikett partik sora is, a szolgálók körfalával kerítve, nagy és súlyos fáklyákat tartva.
Katinka rendkívüli hobbijának tartotta a nagy becsű és belterjes arisztokrata események meghekkelését. Hol éles nyelvével osztotta az ívet kuzinjainak, hol vadóc eltűnéseivel ijesztette meg hozzátartozóit, hol több órás késésekkel nyilvánította ki családja számára, hogy őt más fából faragták és nem kíván paktálni a számára sem empatikus, sem modern, sem túlzottan humanitárius szokásokkal.
Az arisztokrata etikett és társadalmi élet kissé megalomán mulatságain túl azonban a művészetek és a kultúra lelkiismeretes patrónusainak is számító Andrássyak szívesen fogadták a művészélet, kiváltképp a képzőművészet jeles tagjait. Így tett többször is látogatást a hazai high end tiszadobi netovábbján például Róth Miksa vagy Rippl Rónai József, akik többek között a szecessziós stílusú ebédlő kialakításában is részt vettek.
A „bolondériás gróf”
Károlyi Mihály többször is ellátogatott Tiszadobra, különböző politikai társalgás, megbeszélés kapcsán. A látogatások során egyre többet nyílt alkalma Katinkával beszélgetni. Vonzalmuk, világlátásuk rendkívül hasonlónak mutatkozott. Szerelemről egy szó sem esett köztük, a klasszikus értelemben vett udvarlásnak pedig teljes egészében híja maradt. A házasság gondolata az Andrássyak felől több sebből is vérzett. A nagy korkülönbség, a férfi különcködő, az arisztokrata etikettet és tradíciókat folyton kibillentő, megalkuvást nem ismerő attitűdje, politikailag radikális álláspontja kritikusnak számított az Andrássyak körében.
„Duci bácsi” (ifj. Andrássy Gyula, Katinka gyámja) számára igencsak idegenül csengett Jászi Oszkár vagy Ady Endre neve, a szociáldemokraták galerijéről nem is beszélve, hiszen minden addigi „boldog békeidős” és hagyományhű feudális struktúrát elvetettek. Nézetek, tartozások ide vagy oda, a házasság – Katinka szavaival – „elrendeltetett”.
„Házasságunk ezt a két ellentétes szellemű kört kapcsolta össze. (…) Esküvőnk napján különös, baljós incidens történt velünk. A budai Mátyás-templomban lezajlott szertartás után parádi birtokomra hajtottunk. Akkoriban ez ötórás út volt. Át kellett vágnunk a Mátrán, éppen felértünk a csúcsra, amikor autónk hirtelen leállt. Elfolyt a benzinünk, mert lyukas volt a tartály. A sofőrt a kocsiban hagytuk a poggyásszal, mi pedig Katus szobalányával és Tevrev nevű bulldogommal a zuhogó esőben nekivágtunk az útnak az erdőn keresztül. Végül már sötétben, teljesen átázva és kimerülve, eljutottunk egyik erdészem lakásához. Nem fedtük fel kilétünket, sőt a tornácon üldögélve, megkérdeztük, kié a birtok. – Károlyi grófé – felelte az erdész, miközben szivarját szívta és gyanakodva méregetett bennünket.
- Milyen ember a gróf? – kérdezte Katus.
- Soha nem látjuk – válaszolta morogva -, de azt hallottuk, hogy Pesten feleségül vett valami nagyon gazdag öreg nőt. Ritkán jön errefelé, jobban szereti az idegen országokat.
Végül megérkezett az értünk küldött hintó, az erdész fejében világosság kezdett derengeni, s zavarában gyorsan eltűnt a konyhában. Éjfél lett, mire a kastély udvarára értünk, ahol a vihar már rég letépte a bennünket üdvözlő feliratokat, eloltotta a lampionokat, széttépte a girlandokat, tönkretette a személyzetünk gondos munkáját. A cselédeket virrasztás közben elnyomta az álom, a komornyik már feladta a reményt, hogy valaha is megérkezünk. Közös életünknek ez az indulása nem volt valami jó előjel. És azóta is valami végzet üldöz minket, megakadályozza, hogy bárhol is letelepedjünk, országról országra hajszol, sehol nem tudunk tartós otthonra lelni.”2
Vándorélet
A házasság éppen az első világháború kitörésének idején történt, s a pacifista nézeteket valló pár mézes heteit beárnyékolta a frontról kapott nyugtalanító hírek sora. A súlyos háborús évek után az 1918-as őszirózsás forradalom csak átmenetileg hozta el Károlyinak a politikai sikert. A háborút vesztett, széthullásban lévő, a számos külső mellett belső konfliktusokkal terhelt ország kilátástalan talajt biztosított. Károlyi demokratikus, köztársasági elveken alapuló politizálása egy ilyen lehetetlen helyzetben nem prosperálhatott. A proletárdiktatúra hívei rafinált módon kijátszották a rendszert.
„Károlyi nem volt jó politikus. Az apró mesterkedésekhez, mesteri taktikázáshoz túlságosan nagy úr volt, a hűséges hívek jóllakatásához túlságosan tiszta kezű, a forradalmi merészséghez, a nagy ügy szolgálatában szükséges könyörtelenséghez túlságosan pacifista. Élére állt a győztes polgári forradalomnak, amely ezután hamarosan elbukott.”3
A Károlyi-házaspár a Tanácsköztársaság második felében, amikor bebizonyosodni látszott, hogy Károlyi származása miatt semmibe nem lehet szava, a külföldre való utazás mellett döntött, amely – akkori elképzelésük szerint – mindössze néhány hónapnak ígérkezett csupán. Hányatott vándoréveik a néhány hónap helyett huszonhét évig, először cseh, dalmát vidéken, aztán Londonban, Párizsban, Berlinben. „Egyedül, de együtt. – mondotta Mihály, és magához ölelt. És ezt ismételtük, valahányszor az elkövetkező huszonhét év folyamán úgy éreztük, hogy kissé nehéz az élet.”4
A második világháború utáni átmeneti periódusban a házaspár ismét Magyarországon élt. Katinka, fia elvesztése után, állami gondozású nevelőintézményt alapított. A kegyetlen kommunista diktatúra, majd a Rajk-per azonban ismét szétzúzta a demokratikus alapú elképzeléseiket és céljaikat – s ismét emigrációba kényszerültek. Ezúttal is francia vidék következett, ahol Károlyi 1955-ben bekövetkezett haláláig megírta emlékiratait.
A vörös grófnő
Kovács András A vörös grófnő címen készített filmet 1984-ben a házaspárról, Básti Juli és Bács Ferenc főszereplésével. A filmhez forrásként többek között személyes konzultációk, és Károlyi Mihályné Andrássy Katinka emlékirata szolgált. Az Együtt a forradalomban, valamint az Együtt a száműzetésben szinte letehetetlen, sodró erejű, az informatív mellett szenvedélyes hangvételű olvasmány.
Hivatkozások:
- 1: Károlyi Mihály: Hit illúziók nélkül. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1982.
- 2: Károlyi Mihály: Hit illúziók nélkül. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1982.
- 3: Hajdu Tibor: Ki volt Károlyi Mihály? Budapest, Napvilág Kiadó, 2012.
- 4: Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2011.