Mint arról beszámoltunk a héten a Christie’s árverésén valaki 69.346.250 dollárt (21,221 milliárd forint) fizetett ki egy csak internetes fájl formájában létező műtárgyért (NFT), amivel a digitális tartalom alkotója egyből a harmadik legdrágábban eladott élő művésszé lépett elő. Egy nappal később aztán kiderült, hogy ki is adott ennyi pénzt az árverésen a különlegességért, ami egy kicsit más megvilágításba helyezi a történteket.

Ahogyan előző bejegyzésünkben megírtuk, a végső licit-ajánlatot a netes árverésen a Metakovan néven Szingapúrból bejelentkező vásárló tette a Beeple művésznéven szereplő alkotó Everydays – The First 5000 Days (Mindennap – Az első ötezer nap) című, ennyi digitálisan létrehozott képből összeálló kollázsáért.,Mint egy nappal később kiderült:

Metakovan (aki azért a valódi nevét persze nem fedte fel) nem más, mint a világ jelenleg legnagyobb NFT-alapjának, a Metapurse nevű vállalkozásnak az alapítója és finanszírozója.

A szingapúri székhelyű vállalkozás, amelyet Metakovan társa, Twobadour irányít 2013 óta működik, és elsősorban kriptovaluta-befektetéseket végez, miközben 2016 óta arra is törekszik, hogy létrehozza a világ legjelentősebb NFT-gyűjteményét. Mint inkognitójuk „felfedésekor”, vagyis a licitgyőztes személyének bejelentésekor Twobadour elmondta, az év elején az alap már vásárolt húsz darab Beeple-munkát, összesen 2,2 millió dollárért. Mint hangsúlyozta: egyáltalán nem akarnak kereskedni a birtokukba kerülő NFT-kkel, sőt az a tervük, hogy a csúcsáron megszerzett Beeple-kollázsnak a világ vezető építészeinek közreműködésével egyfajta méltó „digitális múzeumot” hozzanak létre az interneten.

Twobadour – forrás: Twobadour

És akkor anélkül, hogy Metakovan és Twobadour lépésének mozgatórugóit különösebben elkezdenénk elemezni, mintegy analógiakét elmesélek egy korábbi hasonló műkereskedelmi történetet.

1996 novemberében két egymást követő napon a két nagy aukciósház, a Christie’s és a Sotheby’s nagy őszi New York-i árverésein megjelent egy addig az ilyen eseményeken soha nem látott férfi, és alaposan bevásárolt. (Nem csak ezen a két estén, de egyes számítások szerint Steve Wynn amerikai kaszinómogul abban az időben összesen több mint 400 millió dollárt költött műtárgyakra.) A sajtó persze rögtön „rácsapott” a szenzációra, és egymásra licitálva próbálták meg kideríteni, hogy ki lehet a bőkezű vásárló. Az ismeretlen pedig boldogan fedte fel a kilétét: minden lehetséges fórumon elmondta, hogy ő Steve Wynn, aki a képeket legújabb, nemsokára megnyíló Las Vegas-i szálloda- és kaszinókomplexuma, a Bellagio részére vásárolta, mivel hogy ez lesz az első és egyetlen olyan hely a világon, ahol a vendégek eredeti, nagy értékű festmények között lakhatnak és szórakozhatnak.

És valóban, a nem sokkal később megnyílt csodapalotában hetven nagyértékű műtárgy volt látható: csak az egyik – értelemszerűen a katalán mesterről elnevezett – étteremben tizenhat Picasso, de jutott a képekből az 1998 októberében megnyílt Bellagio Gallery of Fine Arts nevű (amúgy máig működő) „múzeumba” is, amelyet az első évben hatszázötvenezer látogató keresett fel, és Wynn-nak csak az ott árult emléktárgyakból évi 7 millió dolláros bevétele lett.

Steven Wynn a Bellagióban egy Picasso-portré előtt – forrás: casino.org

A gyűjteményben Edouard Manet-tól Joan Miróig terjedt a felhalmozott kincsek alkotóinak névsora. Mint apránként kiderült, a kaszinómogul Paul Gauguin Famille Tahitienne (Tahiti család) című vásznáért 1996-ban egy magánüzletben például 35 millió dollárt fizetett, Vincent Van Gogh Portrait de jeune paysanne assise devant un champ de blé (Parasztasszony szalmakalappal) című festményéért egy ével később ugyancsak egy magánüzletben 47,5 millió dollárt, egy Cézanne-ért szintén egy privát adásvétel során 60,5 millió dollárt, Georg Seurat-nak a Le Grande Jette szigetét megörökítő egyik tájképéért pedig a Sotheby’s 1999 májusi árverésén 35,2 millió dollárt adott.

Persze a nagy összegű hirtelen vásárlásokat látva sokan csodálkoztak, hogy mindez miért is jó Wynn-nak (túl az eredeti művekkel való „felvágáson”), aztán hamarosan ez is kiderült. Egészen pontosan akkor, amikor valaki kiszámolta, hogy az árveréseken és a magánüzletekben történt vásárlásokat követő sajtómegjelenések akkora nyilvánosságot hoztak Wynn vállalkozásának, hogy a művek beszerzésével még mindig jobban járt, mint ha ugyanezeket a felületeket reklám-áron kellett volna megvásárolnia a lapoktól és a televízóktól. (Wynn azóta eladta ugyan a Bellaggiót, de továbbra is rendszeresen vásárol – illetve ad el – műtárgyakat.)

Georg Seurat: A Le Grande Jette sziget – forrás: Bellagio Gallery of Fine Arts

Úgyhogy a közeljövőben figyeljünk oda, hogy a Beeple-szenzáció nyomán hogyan fog alakulni az NFT-k, illetve a kriptovaluta-befektetések piaca.