Vírushelyzet ide, világjárvány oda, azért az év elejei szokásos „lazább” időszak után lassan visszatér a komoly élet a műkereskedelmi piacra: a Christie’s például a napokban tette közzé május elejei New York-i 20. századi művészeti aukciójának első sztártételét. Monet Londonban festett munkájáért 35 millió dollár körüli összeget várnak, és a kép „iker-darabja” is nagyjából ennyiért kelt el még 2007-ben. Igaz, ez az összeg még mindig messze van a festő jelenlegi árverési csúcsától.
Claude Monet (1840–1926) már elismert festőként 1883 és 1908 között számos nagyobb utazást tett Európában Itáliától a Brit szigetekig, és ennek során Londonban is többször töltött hosszabb időt. (Korábban 1870–71-ben is élt már egy évig az angol fővárosban, ahová akkor a porosz–francia háború elől menekült.)
A művész, aki egész életében rendszeresen készített sorozatokat egy-egy festői problémában való elmélyülése során a megoldása keresése érdekében,
londoni tartózkodása alatt ugyancsak több képet festett a város jellegzetes részleteiről,
köztük a Savoy Hotel egyik erkélyéről kitekintve a Waterloo-hídról is, különböző időjárási és fényviszonyokban. Ezeknek a munkáinak egy része ma olyan nagy múzeumok gyűjteményeiben található, mint a washingtoni National Gallery of Art, az Art Institute of Chicago, az Art Museum of Philadelphia, vagy éppen a szentpétervári Ermitázs.
Claude Monet: Waterloo-híd, borús idő – forrás: Christie’s
A magánkézben lévő, és így időnként a műkereskedelemben is fel-felbukkanó példányok közül pedig az 1904-ben festett Waterloo Bridge, temps couvert (Waterloo-híd, borús idő) című vászon például 2007 júniusában került kalapács alá a Christie’s londoni árverésén, és jutott onnan – 6–8 millió fontos becsértékéhez képest – a licitek végén 17.940.000 fontért (35,74 millió dollár) egy amerikai gyűjtő tulajdonába.
Most május 11-én pedig ennek a képnek a „párja” szerepel majd a Christie’s New York-i aukcióján: az ugyanabból a nézőpontból megörökített Waterloo Bridge, effet de brouillard (Waterloo-híd, ködben) című kép 1899 és 1903 között készült (a szakértők szerint ez volt az első festmény, amelyet Monet ekkor Londonban alkotott), vagyis korábban, mint az előbb említett „borús”.
Claude Monet: Waterloo-híd, ködben – forrás: Christie’s
Ezt a „ködös” festményt 1905-ben Amy Lowell (1874–1925) amerikai költő szerezte meg, a halála után is a családja birtokában maradt (1927-ben tőlük kölcsönözve szerepelt a bostoni Museum of Fine Arts nagy Monet-retrospektívjén), és csak 1978-ban váltak meg tőle. 1999 májusában aztán a festmény a Sotheby’s New York-i árverésén bukkant fel, ahol 9,3 millió dollárért vásárolta meg az a névtelenségben maradó gyűjtő, aki most beadta a Christie’s árverésére, ahol is a ház szakemberei ezúttal 35 millió dollár körüli árat várnak érte.
„Ez a festmény egy vizuális szimfónia, amit Monet gondosan kikevert festékek finoman egymásra rakott rétegeivel festett hosszú időn át. Soha nem festett ennél jobban.
A téma másik csúcs-műve az a kép, amelyet 2007-ban Londonban adott el a Christie’s; mindkettőben hihetetlen dráma és költészet van. Ez a két kép olyan, mint két testvér” – nyilatkozta Jussi Pylkkänen, a Christie’s elnöke a mostani és a másik, már említett híd-képről.
Claude Monet-nak egyébként az eddigi legmagasabb összegért elárverezett munkája – mint ezt annak idején itt a Senki többet? blogban is megírtuk – az a Meules (Szénaboglyák) című 1890-es vászon, amelyért 2019 májusában a Sotheby’s New York-i aukcióján 55 milliós becsérték után 110.747.000 dollárt (32,075 milliárd forint) fizetett ki a licitek nyertese (miközben ugyanaz a kép 1986 májusában a Christie’s New York-i árverésén még „csak” 2,53 millió dollárért kelt el).
Claude Monet: Szénaboglyák – forrás: Sotheby’s
Emellett a művésznek további tizenkilenc festménye szerepel a 30 millió dollárnál magasabb áron eladott műtárgyak listáján. Ha tehát ez a mostani ködös Waterloo-híd eléri a tervezett becsértékét, ez lehet a huszonegyedik Monet ezen a listán.
