Véget ért a nyári szünet a világ aukciós piacán, az elkövetkező időszakban ismét egyre több árverést rendeznek mindenfelé. A nagy házak folyamatosan mutatják be az ősszel kalapács alá kerülő csúcsműveiket, hogy fokozatosan „ráhangolják” az érdeklődőket a licitálásra. Mi most itt egyetlen egy műtárgyat mutatunk be olvasóinknak a Christie’s novemberi New York-i kínálatából: egy olyan festményt, amelyik jól mutatja, hogy egy kvalitásos alkotással adott esetben mennyit lehet nyerni a műtárgypiacon.
Peter Doig (1959) egyike ma a kortárs festészet legismertebb és legsikeresebb alkotóinak. A skóciai Edinburgh-ben született, de gyermekként a családjával élt Trinidad szigetén, később Kanadában. Angliában járt művészeti iskolákba, majd 2002-ben visszaköltözött Trinidadra, és alapvetően azóta is ott él (miközben a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián tanít). Számos kiállítása volt szerte a világon és a művei sok jelentős múzeum gyűjteményében megtalálhatók.
Doig festményei természetesen a műkereskedelemben is gyakran feltűnnek: az Artnet Price Database műkereskedelmi adatbázis szerint már hetven alkotása kelt el egyenként egymillió dollárnál is magasabb áron, a legtöbb pedig, amennyit egy festményéért kifizettek, az 28.810.000 dollár volt; ennyit 2017 májusában a Phillips New York-i árverésén adott valaki a Rosedale (Rózsavölgy) című 1991-es vásznáért. De tavaly októberben a Christie’snél is fizettek egy 1993-as Doig-tájképért 13.895.500 fontot (18 millió dollár).
A művész alkotásai között számos olyan van, amelyet az 1980-ban forgatott Péntek 13. című – később legendás sorozattá bővült – horrorfilm egy jelenete ihletett: ebben egy magányos kenu úszik a vízen (bár a történet távolról sem ilyen idilli, hiszen a csónakban valaki menekül, miközben a sorozatgyilkos a víz alól vadászik rá). A festő 1990 és 2001 között több „kenu-képet” is készített; ezek közül a White Canoe (Fehér kenu) 2007 februárjában a Sotheby’s londoni árverésén – 800.000–1,2 millió fontos becsérték után – 5.732.000 fontos (akkor árfolyamon 11,3 millió dollár) árat ért el.
A sorozat egyik legelső darabja az 1990-ben festett Swamped (mondjuk talán: Mocsaras) című, nagyméretű (197×241 cm), olajjal vászonra festett munka, amelyet a művész több fontos kiállításán is bemutattak: 1998-ban Németországban Kielben és Nürnbergben, valamint a londoni Whitechapel Art Galleryben; 1999-ben Svájcban; 2008–2009-ben a párizsi Musée d’Art moderne de la Ville de Paris-ban, a londoni Tate Britainben és a frankfurti Schirn Kunsthalléban; 2015-ben pedig a bázeli Fondation Beyeler Doig-tárlatán.
A kép először 2002 februárjában szerepelt árverésen, amikor is a Sotheby’s londoni aukcióján – 80.000–120.000 fontos becsérték után – 322.500 fontért (455.444 dollár) vette meg valaki. Doig árai azonban ezután kezdtek el meredeken emelkedni, így amikor a kép 2015 májusában újra kalapács alá került New Yorkban a Christie’snél, akkor ott már 25.925.000 dollárt fizettek ki érte (ami akkor a művész egyéni árcsúcsa volt). Most pedig novemberben majd újra a Chritise’s árverezi a képet New Yorkban, és az előzetes becslések szerint ezúttal már legalább 35 millió dollárt várnak érte.
Időközben egyébként egy másik többször árverezett Doig-festmény ára, ha nem is ennyire, de – ráadásul sokkal rövidebb idő alatt – ugyancsak szépen felment: a 2016 februárjában a Christie’snél 11.282.500 fontért eladott The Architect’s Home in the Ravine (Az építész otthona a szurdokban) című festményért két évvel később, 2018 márciusában a Sotheby’snél már 14.376.400 fontot kellett kifizetnie a licitek nyertesének.
A most ismét megvásárolhatóvá lett Swampedet a Christie’s az árverés előtt bemutatja Londonban (október 9. és 16. között) és Los Angelesben is (október 20. és 23. között), mielőtt visszaviszik New Yorkba, ahol az árverés előtt természetesen ugyancsak meg lehet majd tekinteni élőben. Ha pedig a novemberi aukción eléri, vagy pláne meg is haladja a becsértékét, akkor az újabb ár-rekordot jelent majd Doignak.