A műkereskedelem történetében időről időre lábra kapnak olyan anekdoták, amelyek arról szólnak, hogy hogyan talált valaki valami látszólag ócskaságot a nagymama padlásán, esetleg vett fillérekért valamit egy ócskapiacon, amiről aztán kiderült, hogy valójában milliókat érő műalkotás. És bár az ilyen fantasztikus nyereséget hozó esetekről szóló történetek ma már egyre ritkábban esnek meg a valóságban, néha mégis. És ehhez adott esetben nem is kell más, mint egy alig nagyobb, mint tenyérnyi kis rajz.
Az 1817-ben alapított londoni Agnews Galleryben lassan egy hete látható (és még december 12-ig) egy kis kiállítás Dürer és kora címmel, amelyik a világ egyik legnagyobb reneszánsz grafikusának tartott német Albrecht Dürer (1471–1528) és pár kortársa alkotásaiból mutat be – és egyben kínál megvételre a közönségnek – néhány műalkotást.
(A program időzítéséhez érdemes azt is tudni, hogy december 3-10. között zajlik majd az angol fővárosban a szokásos London Art Week művészeti rendezvénysorozat, ami nyilván gyűjtők és érdeklődők sokaságát vonzza majd a városba szerte a világból.)
A kiállítás (amelyben olyan különlegesség is látható, mint a művésznek egy Melanchthon Fülöpről készített rézkarca, és mellette annak eredeti vésett nyomólemeze) egy igazi szenzációval is szolgál:
itt kerül először közönség elé az a mostantól The Virgin and Child with a Flower on a grassy Bench (A Szűz és a gyermek virággal füves padon) címmel szerepeltetett, tollal és fekete tintával készített, 162×164 milliméteres rajz, amelyet jelenlegi tulajdonosa négy évvel ezelőtt 30 dollárért vásárolt meg egy otthon felszámolása során rendezett „garázsvásáron”.
A kis grafikán ugyan jól láthatóan ott szerepel Dürer igencsak jellegzetes, közismert formában megrajzolt A.D. monogramja, ennek ellenére a kép eladói, a Bostonhoz közeli Concordban 2012-ben elhunyt Jean-Paul Carlhian építész örökösei nem gondolták, hogy a rajz eredeti, hanem csak 20. századi másolatnak tartották azt. Pedig akár gyanakodhattak is volna, hiszen Carlhian nagyapja korábban Párizsban az antik műtárgyakkal kereskedő Maison Carlhian tulajdonosa volt, és a képet ő vásárolta meg, méghozzá minden valószínűség szerint 1919-ben, Hubert de Pourtalès gróf műgyűjteményéből, akiről tudott, hogy abban az évben minimum négy eredeti Dürert adott el a galériának.
A most Londonban kiállított rajz később nyilván a családdal együtt került a tengeren túlra, ám ott az idők során nyilván „lekopott” róla-mellőle az eredetiségét számon tartó információ, így kerülhetett a fent említett összegért egy régiségekre vadászó, azokkal „csencselgető” massachusettsi férfi tulajdonába.
Az illető nevét ugyan nem hozták nyilvánosságra, de az kiderül a hírekből, hogy miután megszerezte a rajzot, több helyi szakértővel is megpróbálta bebizonyítattni annak eredetiségét, ám senkinél nem járt sikerrel. Egészen addig, amíg Clifford Schorer bostoni műgyűjtő – aki több amerikai múzeum vezetőségében is tag, valamint részvényes a londoni Agnews Galleryben is – hallomást nem szerzett a képről. „Hihetetlen pillanat volt, amikor megláttam – mondta egy interjúban. – Azt gondoltam, ez vagy egy eredeti Dürer-remekmű, vagy a legtökéletesebb hamisítvány, amivel valaha is találkoztam.”
Schorer révén aztán a rajz már több komoly szakértőhöz is eljutott, mindenekelőtt Christof Metzgerhez, a bécsi Albertina Múzeum főkurátorához, aki az egyik legnagyobb szaktekintély Dürer életművével kapcsolatban. Ő a lapot egyértelműen eredetinek nyilvánította, sőt bejelentette, hogy felveszi azt a tervek szerint az év végén, vagy jövőre megjelenő, általa összeállított Dürer-életműkatalógusba. Ugyancsak eredetinek ítélte a munkát Giulia Bartrum művészettörténész, aki csaknem harminc évig volt a londoni British Museum német nyomatainak és rajzainak kurátora (és ő rendezte a mostani, az Agnews Galleryben látható tárlatot is). Véleményüket megerősítik Jane McAusland brit papírrestaurátor vizsgálatainak az eredményei is: eszerint a rajz hordozójában ugyanaz a jellegzetes vízjel látható, mint amelyik Dürernek több mint kétszáz, biztosan saját kezű művének a papírjában is megtalálható, illetve hogy a képen látható monogramot ugyanazzal a tintával írták, mint amelyikkel magát az egész képet rajzolták, tehát biztosan nem utólag került rá. Mindkét művészettörténész azt is elmondta, hogy véleményük szerint a rajz 1503 körül készülhetett, minden bizonnyal előtanulmányként ahhoz az 1506-os Madonna mit den vielen Tieren (Madonna állatok sokaságával) című, 321×243 milliméteres Dürer-akvarellhez, amelyet ma a bécsi Albertina gyűjteményében őriznek.
Márpedig ha mindez így van, akkor ez a most (újra)felfedezett Dürer-grafika – bár a londoni galéria hivatalosan nem közöl eladási árat a képhez – akár 50 millió dollárt is érhet. A német reneszánsz művész egyedi munkái közül (vagyis nem egy sokszorosított metszet, amelyek elég sűrűn szerepelnek a különböző árveréseken) ugyanis igazán jelentős alkotást legutóbb 1978 júniusában árvereztek a Sotheby’snél Londonban, Robert von Hirsch német származású műgyűjtő világra szóló grafikai gyűjteményének aukcióján, ahol is egy itáliai tájkép-akvarelljéért 640.000 fontot (akkori árfolyamon 1.177.600 dollárért) adtak; a mai napig is ez Dürer ár-rekordja a nyilvános műkereskedelemben. A régi mesterek papírlapú munkáinak rekordját pedig Raffaello Egy múzsa feje című, 1508-ban készített rajza tartja, amelyet 2009 decemberében a Christie’s londoni árverésén – 12–16 millió fontos becsérték után – 29.161.250 fontért (47.941.095 dollár, 8,82 milliárd forint) vásárolt meg valaki.
Ami pedig a most Londonban megtekinthető „új” Dürert illeti: szakértők szerint ennek potenciális vásárlói között ott lehet akár a Los Angeles-i J. Paul Getty Museum, akár a New York-i Metropolitan Museum of Art, és persze számos magángyűjtő is. (Mindenesetre London után a képet jövő januárban New Yorkban is kiállítják majd, hogy az ottani érdeklődők is személyesen megtekinthessék.) Ha pedig valóban sikerül eladni, akkor a jó szemű – és az eredetiség bizonyításában igencsak kitartónak bizonyult – felfedezője szintén részesedik majd az árból. És bár ennek arányát-összegét nem hozták nyilvánosságra, egy biztos: 30 dollárnál mindenképpen többet fog kapni…