A hétvégén repítették világgá a hírügynökségek, hogy New York-i otthonában nem sokkal 107. születésnapja előtt elhunyt Carmen Herrera kubai születésű amerikai festő- és szobrász, akinek művei ma a legnagyobb múzeumok falain láthatók, a gyűjtők pedig többmillió dollárokat fizetnek a műkereskedelemben felbukkanó képeiért. Pedig ez a mára valóban világsztárrá lett művész már nem kevesebb mint 89 éves volt, amikor életében először eladta egy munkáját.
Carmen Herrera 1915. május 31-én született Havannában. Jómódban nőtt fel – apja lapszerkesztő, anyja újságíró volt –, megtanult angolul és franciául, nyolcéves korától vett rajzórákat, egy ideig Párizsban is tanult, eközben járt Rómában és Berlinben, majd hazatérve a havannai egyetemen az építész-fakultásra járt.
Miután 1939-ben beleszeretett egy éppen Kubában járó amerikaiba, és feleségül ment hozzá, New Yorkba költöztek. Herrera a háború alatt itt már festeni tanult, majd 1948-ban férjével együtt Párizsba települtek, ahol az asszony folytatta a művészi munkát, sőt egy-két kiállításon is bemutathatta a munkáit. 1954-ben költöztek vissza New Yorkba, és Herrera hamarosan kapcsolatba került az amerikai expresszionizmus olyan elismert és sikeres (férfi) alkotóival, mint Ad Reinhardt, Ellsworth Kelly, Barnett Newman, Mark Rothko vagy Willem de Kooning.
Velük ellentétben azonban Herrera művei iránt egyáltalán nem volt érdeklődés; 2015-ben, éppen százéves korában egy róla készített dokumentumfilmben elmesélte, hogy volt olyan – pedig női – galerista, a New Yorkban 1932 óta műkereskedést vezető Rose Fried, aki azt mondta neki:
jobb festő vagy, mint a legtöbb mai férfisztár, de sajnos nem tudok neked kiállítást csinálni, mert te nő vagy.
Így aztán Herrerának 1956 és 1985 között mindösszesen négy egyéni galériás bemutatkozása lehetett (és nem sokkal több csoportos tárlaton szerepeltek a munkái), az első múzeumi kiállítására pedig csak 1998-ban került sor a harlemi El Museo del Barrióban. Őt azonban a sikertelenség nem törte meg, New York-i műteremlakásában – ahol 1967 óta élt és dolgozott (férje 2000-ben hunyt el) – következetesen készítette kevés színből álló, egyszerű geometrikus formákból építkező festményeit, később festett térplasztikáit.
2004-ben viszont, amikor a New York-i Latin Collector Galleryben – két másik latin-amerikai női művésszel együtt – mutatta be a munkáit, a kritikák elkezdtek elragadtatott hangon beszélni a művészetéről, Ella Fontanals-Cisneros, ugyancsak kubai születésű ismert műgyűjtő pedig megvásárolta öt festményét. És ezzel mintha átszakadt volna egy gát: egy másik ismert gyűjtő, Estrellita Brodsky ugyancsak öt Herrera-képet vette meg a kiállításból, Agnes Gund, a Museum of Modern Art korábbi elnöke pedig szintén elkezdett vásárolni tőle, egy évvel később pedig egy általa megvett Herrara-művet oda is ajándékozott a New York-i múzeum gyűjteményének.Ezt követően a washingtoni Hirshhorn Museum, a minneapolisi Walker Art Center és a londoni Tate Modern is vásárolt munkákat a művésztől, 2016-ban pedig a Whitney Museum of American Art mintegy félszáz, 1984 és 1978 között készített alkotásából rendezett nagy retrospektív bemutatót; százegy évesen ez lett az első kiállítása egy nagy amerikai művészeti intézményben.
2004-es „berobbanása” után tehát az akkor már kilencven éves Herrera egycsapásra sztár lett,
és ez természetesen a művei árában is egyre jobban megmutatkozott: 2009-ben átlagosan még „csak” 50.000 dollárért eladott műveinek piaci értéke 2014-re már 160.000 dollárra emelkedett. 2017 novemberében a Phillips New York-i árverésén egy festményéért már 1.179.000 dollárt adtak, éppen egy évvel később pedig ugyanebben a városban ugyan ennél a háznál egy másik munka – 1–1,5 milliós becsérték után – pedig 2.655.000 dollárt is megért valakinek.
2019 márciusában a Sotheby’s New York-i By Women, for Tomorrow’s Women (Nők által, a holnap nőiért) címmel rendezett, a Miss Porter’s School for Girls, egy amerikai elit lánynevelő iskola javára rendezett árverésen az 1966–67-es Blanco y Verde (Fehér és zöld) című képéért (amelyet ugyancsak Agnes Gund ajánlott fel) már 2.900.000 dollár volt a végső ár, ami nemcsak Herrera jelenlegi aukciós rekordja lett, de egyúttal a legmagasabb összeg, amennyit valaha is egy kubai származású művész munkájáért fizettek. 2019 novemberében New Yorkban ugyancsak a Phillips az alkotó Amarillo Uno című festményét 1.220.000 dollárért, egy másikat pedig 970.000 dollárért adta el. Legutóbb pedig 2021 júniusában ugyancsak a Phillipsnél fizetett ki a licitek nyertese 2.200.000 dollárt a művész Green and Orange (Zöld és narancs) című vásznáért.
Carmen Herrera 106 éves kora ellenére is az elmúlt hónapokat is munkával töltötte: a londoni Királyi Operaház részére tervezett díszleteket egy balettelőadáshoz, illetve két kiállításra is készült; ezek közül a New York-it közvetlenül a 107. születésnapjára tervezték megnyitni. De ezt már sajnos nem érhette meg.