A Velencei Biennálét, a világ egyik legjelentősebb mindenkori kortárs képzőművészeti seregszemléjét 1895-ben rendezték meg először, és el kellett telnie pontosan egy negyed évszázadnak, amíg az 1920-ban megtartott tizenkettedik ilyen rendezvényen megjelent az első női alkotó, aki a lagúnák városában a számtalan férfi között bemutatkozhatott a világnak. És ez csak egyetlen példa arra, hogy a női művészek mennyivel hátrányosabb helyzetben voltak mindig is, mint a férfiak. És bár az elmúlt években sok minden történt ezen a téren, a különbségek – például az egyes művekért kifizetett árak tekintetében – még ma is óriásiak. Tavaly viszont, mint ez most kiderült, a hölgyek áttörtek egy komoly (ár)határt.
- hirdetés -
2019 őszén Women in the Art (Nők a művészetben) címmel készült egy nagyszabású felmérés, amelyik a női alkotóknak a világ képzőművészetében, ezen belül is elsősorban a múzeumok és a műkereskedelem területén elfoglalt helyét vette alapos vizsgálat alá. Ennek során a kutatás résztvevői például végig nézték – az Artnet adatbázisa alapján – a világ több mint négyszáz aukciósházának a 2008. január 1. és 2019. június 1. közötti időszakban elért összes árverési eredményeit. Eszerint ebben a tizenegy és fél évben a világ művészeti aukcióin a vásárlók több mint 196,6 milliárd dollárt költöttek műalkotásokra, viszont ebből az összegből a nők által készített művek ára mindössze durván négymilliárd dollárt tett ki, azaz alig kicsivel többet, mint két százalékot. (Csak összehasonlításul: ugyanebben az időszakban csak Pablo Picasso alkotásaiért 4,8 milliárd dollárt fizettek a gyűjtők, vagyis többet, mint a listán szereplő csaknem hatezer női alkotó összes munkájáért.)
Hogy a női művészek munkáiért mennyivel kevesebbet fizetnek általában a világon, mint a férfiakéiért, azt számos adat bizonyítja. (Jelen sorok szerzője, azaz Senki többet? blogunk írója tavaly megjelent Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemben című, a Typotex Kiadónál megjelent, csaknem ötszáz oldalas könyvében alaposan körül járta és dokumentálta ezt a kérdést – a szerk.) Most pedig egy – az artprice.com-on a napokban megjelent – újabb tanulmány azt is megmutatja, hogy az elmúlt években a világ műkereskedelmi összforgalmán belül mikor mekkorák voltak a női alkotók munkáiért kifizetett összegek.
Nos, miközben mondjuk például 2000-ben a nők által készített műalkotásokért még „csak” 82 millió dollárt adtak, addig 2007-ben ez az összeg már 377 millió, 2014-ben 580 millió (ebből Georgia O’Keeffe egyetlen festménye egymagában 44.405.000 dollárt hozott; azóta is ez a világ legdrágább nő által készített műalkotása), 2018-ban pedig már 775 millió dollár volt.
Georgia O’Keeffe: Csattanó maszlag / Fehér virág No.1.; a világ legdrágább nő által készített műalkotása – forrás: Sotheby’s
2020-ban aztán – természetesen elsősorban a műkereskedelemnek a világjárvány miatti általános visszaesése miatt – a női alkotók munkáiért összesen már megint „csak” 653 millió dollárt fizettek, tavaly viszont, amikor újult lendülettel erősödött meg a piac, először lépte át ez az összeg az egymilliárd dollárt. Ennek a „bűvös”, de mindenképpen szimbolikus határnak az áttörése persze lehet örömteli, ám ha közben azért azt is nézzük, hogy 2021-ben a vásárlók tehát végül is összesen 1095 millió dollárt adtak olyan műalkotásokért, amelyek nők kezétől származtak, és ezt összevetjük az árverések (és a galériás eladások) összesen 26,3 milliárdos tavalyi összbevételével, akkor azért olyan nagy okunk mégsem lehet ünnepelni.
Kuszama Jajoi, a világ ma legsikeresebb élő női alkotója – forrás: Wikipedia
Ugyanezt az érzésünket erősítheti az is, miszerint az artprice adatai szerint a tavalyi év összesítetten legmagasabb műkereskedelmi bevételeit elért első száz művésze között mindössze hét nő található: a ma legsikeresebb élő női alkotó, Kuszama Jajoi (1929; aukciós összforgalma az első eladása óta összesen 7884 sikeresen aukcionált tételéből kereken 889 millió dollár) a 10., az amerikai absztrakt expresszionista Joan Mitchell (1926–1992; megelőzve Jackson Pollockot) a 35., Cecily Brown (1969; közvetlenül Jeff Koons mögött) a 64., Frida Kahlo (1907–1954) a 65., Agnes Martin (1912–2004) a 80., Georgia O’Keeffe (1887–1986) a 99. és Helen Frankenthaler (1928–2011) a 100. helyen. (Persze ha itt is figyelembe vesszük, hogy tíz évvel korábban, 2011-ben még mindössze két női művész tudott bejutni a top 100-ba – Irma Stern (1894–1966) és Tamara de Łempicka (1898–1980) –, akkor azért némi fejlődést itt is láthatunk.)
Frida Kahlo: Diego és én – forrás: Sotheby’s
Ha viszont a tavaly legdrágábban elkelt száz egyedi műalkotás rangsorát vesszük szemügyre, oda már mindössze egyetlen egy nő által készített munka tudott bejutni: Frida Kahlo 1949-ben festett furcsa „kettős önarcképe”, a Diego y yo (Diego és én), amelyért novemberben a Sotheby’s New York-i árverésén adott 34.883.000 dollárt (11,261 milliárd forint) Eduardo F. Cosantini argentin ingatlanbefektető, a Buenos Aires-i Latin-amerikai Művészetek Múzeuma alapítója. (Ezzel ez lett a második legdrágább nő által alkotott munka a műkereskedelem történetében. A harmadik helyen pedig éppen a legutóbbi Senki többet? blogbejegyzésben is bemutatott Louise Bourgeois 32.055.000 dolláros (9,297 milliárd forint) hét méteres pók-szobra szerepel.)
